Makacs és kegyetlen tények.

Benjikém, ma megint ilyen szenvedő arccal néz rám, és azt hiszem, hogy azt szeretné, hogy békén hagyjam. Ha nem tudok a hasznára lenni, akkor a nyugalmát megpróbálom biztosítani.

Nagyon nehéz elfogadni, de a Benji megint sokkal rosszabbul van. Megint elég gyakran remeg, nem akar már inni sem, ha odamegy a vizes tálhoz, sokáig áll felette és nagyon nehezen kezd el inni. Ma reggel nagyon keveset pisilt, nem tudom, hogy mikor volt utoljára széklete. Nagyon félek, hogy ez azt jelenti, hogy lassan leáll a szervezete. Ha meg ez így van akkor nem hiszem, hogy azzal is nehezíteni kell-e az életét, hogy el viszem az orvoshoz. Számára ez minden esetben egy nagy idegi ígénybevétel. Már eljutott odáig, hogy ha észreveszi, hogy készülődöm elmenni, akkor elbújik. Régen ezt soha nem csinálta, soha sem félt attól ha elmentünk valahova. Az is igaz, hogy orvoshoz nem nagyon mentünk, mert nem volt beteg, az oltások miatt meg a doki jött ki, és egyszerre oltotta mindet.
Azt hiszem, hogy lassan el kell fogadnom, a természet minden folyamatát, azt is ha egy szervezet már nem tudja folytatni az eddigi életét. Bele kell törődni, és nyugalmat kell biztosítani számára addig amíg velem van.
Sok veszteség ért már, mindig újra és újra meg kell kűzdeni vele. Mindig azt hiszem ez a legnagyobb veszteség ami érhet, és amikor megint eljön az idő akkor megint azt érzem, hogy vége a világnak, innen nincs tovább. Pedig tovább kell csinálni, mert még másoknak is szüksége van rám, meg arra, hogy törődjek velük.
Egy fájdalommal többet kell viselni.
Azért, még egy kicsit remélek. Eszembe jut, hogy egy évvel ezelött az Absnitzlivel voltam ugyan így, minden reggel azt néztem, hogy még él-e? Ha elmentem valahova, nem tudtam hogy találom, mikor hazaérek. Az is egy borzasztó időszak volt. Neki sikerült, ma egész jó állapotban van. Igaz, hogy csak 13 éves, a Benji meg 16, és macskáknál tíz év felett minden év nagyon sokat számít.

Meglepetés!

Hová bújtam? Taláj meg ha tudsz!

Szét rágom ezt a kefét!

Ahhoz, hogy az esemény fontossága érthető legyen, visza kell nyúlni Benjike kölyök, és fiatal kórába.
Nagyon játékos macska lévén, minden napi játék és dögönyözési alkalom volt a reggeli beágyazás, és az esti kiágyazás. Nagyon szeretett bujócskázni a takarok, meg a lepedők alatt. Ilyenkor mindig be kellett takarni, jól megdögönyözni, és szinte vég nélkül játszani vele. Ha este nyolc órakor még nem volt megágyazva, akkor nem találta a helyét, jött ment, nyafogott, és szinte hívott a hálószobába. Sokszor már csak az érdekesség kedvéért is provokáltuk ezt a produkcióját. Ha vendég volt nálunk akkor ez volt a látványosság, és mindig az volt a vélemény, hogy ha nem látnák, akkor el sem hinnék. Sokszor 30-40 percet is igénybe vett az ágyazás.
Amikor beteg lett, fel sem tünt, hogy elhagyta ezt a játékot. Sőt, azt hittem, hogy már öreg macska lévén nem akar játszani. Nem is gondoltam, hogy estleg beteg, és fájdalmai vannak, azért nem jön játszani. Az meg, hogy a gerincével van valami baj, fel sem merűlt, eszembe sem jutott.
Pedig amikor nem tudott felugrani a fűrdőszobai pultra, akkor már kellett volna gyanakodni, de arra is azt gondoltam, hogy a kora miatt van. Akkor vált világossá monden amikor kb hat héttel ezelött beteg lett, és a rengeteg injekció hatására sem javúlt az állapota. Akkor derült ki, hogy az elromlott fogak milyen összetett bajokat okoztak. Annyira, hogy két héttel ezelött azt hittem, hogy nem sikerűl rendbe hozni, hogy csak feleslegesen kínozzuk a kezelésekkel. Még az esetleges elválás gondolata is felrémlett bennem. Miután nem voltam felkészűlve az elválásra, nem mertem kimondani félelmemet. Szerencse, hogy nem tettem!
Ehhez képest ma reggel megtörtént az amire már nem is gondoltam. Benjike jött játszani az ágyazásnál. Kicsit öregesen, kicsit sután, de megint játszott a takaróval, a szőrtisztító kefével, és nem utolsó sorban a kezemmel. A külömbség csak annyi volt a régi és mai játék között, hogy most sokkal gorombábban játszott, mint valamikor régen. De azt hiszem, hogy ez (talán ?, vagy biztos ?) a korából adódik , mert már nem olyan biztos a mozgása, és ha megragad valamit akkor azt nem akarja engedni. Régen sohasem bántott, és szerintem most sem bántani akar, hanem a bizonytalanságából adódik a karmos fogása.
Én minden estre nagyon boldog voltam ettől a produkciótól, mert ez szerintem azt bizonyítja, hogy a gyógyulása olyan szinten van, hogy a hangulata kezd a régi lenni. Akkor pedig van esély arra, hogy még néhány évig Ő legyen a Bandagazda a csapatban.

Nem értem....

Kedvenc unokájával, Ponponkával.

A napos fotelban. Innen ugrott át a kisasztalra.

Sajnos igaz, nem értem a macskám! Ismerem 16 éve, azt hittem ismerem, értem, mindig tudom, hogy mit akar, mit vár tőlem, hogyan segíthetek neki. Ma reggel kellett rájönnöm, hogy ez egyáltalán nincs így.
Kora reggel még azt hittem, hogy ma vissza kell mennünk a dokihoz, mert megint lógott füle- farka. Teljesen olyan volt mintha fájdalmai lennének, szaporán szedte a levegőt, és nem dorombolt. Ha megsímogattam, inkább elhúzódott.
A Cvitamint, meg a gerinc gyógyszert nagyon könnyen tudtam neki beadni. Evett, ivott, pisilt, orditozott egy kicsit, aztán elment a még nyitott ágyamba aludni.
Az orditozása nem fájdalomtól volt, hanem világgá kiáltotta, hogy még mindig ő a Bandagazda, és ezt senki se felejtse el. Ha netán mégis megtörténne ez a félreértés, és valaki elfelejtené, hogy hol a helye, akkor kemény megtorlás, és a trón visszafoglalás következik.
Miután mindezt elintézte, keresett egy napos fotelt és elhelyezkedett aludni.
Nem sokkal ezután, kedvenc unokája a Ponponos nyafogott egy kis fésűlködésér. Benjike ezt sem hagyhatta észrevétlen, és ő is jött fésülködni. Ehhez a fotelból át kellett jönnie a kisasztalra. Kíváncsi voltam, hogy sikerül-e neki, ezért nem segítettem. Na itt volt az idő a meglepődésre, ugyanis gond nélkül elég biztos mozgással átjött a fotelból a kisasztalara.
Hát ezért mondom, hogy nem értem a macskám! Kora reggel még egy megtört öreg macska benyomását keltette, késöbb meg egy kamaszt is megszégyenítő manővert produkált. A bundája is egész másképp néz ki, mint a betegsége alatt. Látszik a nyakfodra, a mellénye, és minden szál szőre külön áll.Most már látszik, hogy nem egy rövidszőrű macska.
Nagyon nem bánnám, ha rendelkezésre állna valami tolmács aki macskabeszédről, embernyelvre fordítana, és vissza. Az az érzésem, hogy ő sokkal többet ért abból amit én akarok, vagy teszek, mint amennyit én értek az ő közlendőiből. Pedig nagyon igyekszem.
Még nem dötöttem el, hogy visszamegyünk-e a dokihoz, vagy nem. Ehhez , még további odafigyelésre van szükség. Meg kell találni az felesleges abajgatás és feltétlenűl szükséges közti optimumot.

Hát, így állunk....

A kényelmes szegletben jól esik a nyújtózkodás.
A hátamögött a fia Grisenka, mellette a huga Fruzsina.


A párnák szögletében keres kényelmes helyet, és a hátának támasztékot.


Tegnap egész nap a legfontosabb tevékenységem, Benjike ápolása, és videlkedésének figyelemmel kísérése volt. Három Cvitamint adtam neki, egyenlő időközönként, hogy állandóan jelen legyen a szervezetében. Nagyon fontosnak tartom, mert mostanra már annyi immunrendszert helyettesítő gyógyszert kapott, hogy inkább támogatni, és erősíteni kell, hogy a saját szervezete győzze le a betegséget.
Egész nap többször evett, ivott, és ami nagyon fontos pisilt is. A hangulata is jó volt. Este vettem észre először, hogy visszatért a remegés. Feljött az ölembe, dorombolt, de biztos nem tudott kényelmesen elhelyezkedni, mert egyszer csak elkezdett remegni. Próbálkozott más testhelyzetet felvenni, de nem igazán sikerűlt neki, és el is ment az ölemből. Előttem a padlón helyezkedett el, és megszünt a remegés. Egészen biztos, hogy a gerince fájt, és amikor a síma padlóra feküdt akkor a csigolya nem nyomta tovább az ideget, megszünt a fájdalom. Ez is ugyan úgy működik, mint amikor az ember bajlódik a gerincsérvvel.
Egész éjszaka mellettem aludt, többször felébredtem, megsímogattam, de egyszer sem vettem észre, hogy remegett volna.
Ma reggel megint beadtam neki a Cvitamint, meg a gerincgyógyszerét. Itt támasztottam a hátát a lábammal, és egyszer sem vettem észre, hogy remegett volna. Nagyon remélem, hogy sikerűl, most már a külömböző nagyon erős gyógyszerek nélkül gyógyúlnia.
Tudom, hogy nagyon hosszadalmas lesz, de segítek neki, hogy sikerűljön.

Ma már nem megyünk orvoshoz.

Alvást színlel a mászóka legfelső polcán.

Oda dörzsöli a saját illatát a kosárhoz.

Igen, tegnap voltunk utoljára ellenőrzésen. Benjike, injekciót is kapott, gyúlladáscsökkentőt, meg fájdalomcsillapítót. Megtudtuk nézni a foga helyét, mert már nem fáj neki annyira. Most két nap jön amikor nincs rendelés, de a doki többször is elmondta, hogy ha úgy látom, hogy rosszabúl lenne a Benji, akkor telefonáljak és megbeszéljük, hogy mikor vihetem rendelésen kívűl. Ez egy olyan emberi gesztus, hogy nem szeretnék vele visszaélni, hiszen az orvos is ember, fiatal ember, akinek családja van, és az ünnep a családé kell legyen.
Ma délelött már sikerült neki beadni egy Cvitamint. Szerintem az egy csodagyógyszer. Estefelé mégegyet adok neki, és nagyon fogom figyelni, hogy milyen állapotban van, és ha nem nagyon muszáj orvosi segítséget kérni, akkor kihúzzuk a következő rendelésig.
Reggel felment a szekrényre. Gyorsan levettem, hogy nehogy ugorjon lefelé jövet. Most meg a mászóka legfelső pihenőjére ment fel. Valamikor, még egy éve is, ott szeretett a legjobban aludni. Állandóan figyelem, nehogy egyedül akarjon lejönni, mert félek, hogy nem sikerülne neki. Nagyon nem használna neki, ha leesne.

Kétségek között.

Benji, a mászóka pihenőpolcán. Ma már csak segítséggel, és felügyelet mellett tud felmenni.
Most is csak a fényképezés kedvéért tettem fel, nagyon szeretett volna felmenni, de egyedül nem sikerűlt neki. Remélem magtanúlta, és ha egyedül van nem próbálkozik ezután.
Absnitzlivel ugyan az a helyzet. Ő a súlya miatt nem tud felmászni, pedig amikor porszívóztam oda menekűlt régen, ma segítek neki felmenni.

Ők ketten, együtt.

Tegnap estig azt hittem, hogy most már minden renben lesz. A Benji lassan de folyamatosan javúlt.
Délután megint voltunk a dokinál, megkapta az injekcióját, egészen jól volt. Este meglepett, hogy megint öklendezik amikor ennivalóval kínálom. Az ivás is probléma volt, mert egy ideig csak a víz felszínét próbálgatta, majd nagyon lassan óvatosan elkezdett inni. Nem igazán értem, azt hiszem a nyeléssel van valami baj. Csak az a fúrcsa, hogy már nem először jut oda, hogy ennyi antibiotikum után töténik ilyen mértékü visszaesés. Teljesen tanácstalan vagyok. Ma megint megyünk injekcióra, meg kellene nézni a torkát, de nem hagyja, mert még mindig nem gyógyúlt meg teljesen a foga helye. Azt hiszem, hogy ma még nem is pisilt. A gyógyszert sem tudtam neki beadni, mert még a tejfelt sem nyalogatta ki a tálkából.
Most, odament a szárazrápos tálhoz, úgy látom, hogy eszik néhány falatot. Nem merek egészen odamenni, mert akkor rögtön abbahagyja még a póbálkozást is.
Hamar abba hagyta, inkább a lányokat szagolja végig.
Az az igazság, hogy kb. egy évvel ezelőtt az Absnitzli is ugyan ilyen állapotban volt, minden nap attól féltem, hogy nem éri meg a másnapot. Minden reggel külön öröm volt, hagy túlélte az éjszakát, és ma egész jól van. Igaz, hogy rendszeresen tisztogatni kell az orrát, de ettől eltekintve igazán jól van. Az is igaz, hogy az Absnitzli 13 éves a Benji meg 16. Az a három év ebben a korban már nagyon sokat számít.
A Benjinek is a szemét is meg az orrát is tisztogatni és kenegetni kell. Ez nem volna baj, csak látnám már, hogy igazán jól érzi magát. Nem adom fel a reményt.

___________________________________________________

Nem tudom ma mit adott a doki a Benjinek, de sokkal jobban van. Ezt honap feltétlenűl meg kell beszélni, mert jön a hosszú hétvége, és nem szeretném, ha komolyabb visszaesés jönne.
Most nem tudok úgy kimenni a konyhába, hogy a Benjit ne találjam az etetőtálnál. Inkább a szárazat eszi. Az elöbb megpróbáltam a gyógyszeres kaját neki adni, de nem ette meg mindet. Majd később megpróbálom. Remélem sikerül, mert ez az a gyógyszer ami a gerincére hat, és a pisilését segíti elő. Mióta hazajöttünk már pisilt, de elég keveset. A vizsgálatnál is volt vizelet a hólyagjában. Nem sok, de volt.
Nagyon drukkolok neki! (19:03)

Benjike, nagyon lassan gyógyul.

A mai Benjamin. Komoly megfontolást ígényel az az egyszerű tény, hogy kedvenc fekvőhelyén elkellene valahogy helyezkedni.

Azon a bizonyos, legeredményesebb kiállításon. A ketrec tetején, halványan, rossz minőségben ugyan, de a megszerzett díjak láthatóak.


Már megint ott tartok, hogy valami új módszer kellene, mert már enni sem úgy, és annyit eszik, ahogy kellene. Tegnap megint megmértem, és a fogműtéte óta fél kilót fogyott. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy nem eszik annyit, hogy megtartsa a meglevő kondicióját. Tegnap vettem észre, hogy amikor kinálom a tejföllel, akkor minden esetben előbb elkezd öklendezni, és majd csak utánna nyalogatja ki a tejfelt. Pedig a tejfelt meg kell ennie, mert abban adom neki a gerincre ható gyógyszert. A szeme sem javúl, ezért elhatároztam, hogy a szemkenőccsel kenegetem, lagalább naponta háromszor. Nem baj, ha azokat a rohadt baktériumokat két felöl pusztítjuk. Az orrát is tisztogatni kell, mert valami víztiszta váladék folyik belőle, ami kikeményedik az orra alatti területre. Letisztítás után bekenem Richtofit krémmel. Nem örül neki, de miután úgy látom, hogy használ, akarata ellenére is bekenem. Az Absnitzlinek is ez használ a legjobban.
Tegnap a rendelőben előjött a régi, rá annyira jellemző kíváncsisága.
Nem volt senki a váróban, ezért már ott kivettem a boxból, és csak úgy szabadon vittem be a kezelőbe. Megkapta az injekcióját, az antibiotikum mellé megint kapott valami plussz gyúlladáscsökkentőt is, és utána mikor felvettem, ugyan úgy nézett körül, mint valamikor régen, ha elötte addig ismerettlen helyre kerűlt. Egy pillanat alatt megváltozott, teljesen úgy nézett ki mintha semmi aja sem lenne.
Ilyet fiatalon is produkált. Akkor amikor nem vettem figyelembe a tiltakozását, és hipp-hopp megfűrdettem, mert kiállításra készűltünk. Kb egy óra múlva úgy nézett ki mintha halálos beteg lenne, és még lázas is volt. Kiállítás elött hat nappal lázas volt a macska. Akkor is minden nap hordtam injekcióra, mígnem az édesanyám jött rá, hogy mi is a baja: figyelmen kívűl hagytam, hogy nem akar fűrdeni, és a lelkével nem törődve, tíltakozása ellenére megfűrdettem. Na akkor elkezdetem dédelgetni, vígasztalni, és másnapra elmúlt a láza. A hétvégi kiállítas első napján még olyan volt mint egy szopott gombóc, a bírálatnál valahol a futottak még kategóriában volt. Másnap reggel nem hittem a szememnek, annyira, hogy másokat is kérdezgettem, hogy jól látom-e, hogy a Benji olyan mintha kicserélték volna. Kihúzta magát, a szőre kisimult és minden szála külön állt, az arca olyan volt mintha nevetett volna.
Az nap mindent megnyert. Fajtagyőztes lett, Európe Bajnok, a Legszebb Félhosszúszőrű, a Legszebb Felnőtt, Bírói Különdíjas, és akkor volt, hogy csak egy ponttal maradt le a Bastet Díjról.
Az egy csodálatos nap volt, és az érdekes az volt, hogy úgy nézett ki mintha ő is élvezte volna, hogy állandóan szerepelt.

A mai állapot.

Láthatóan, jól érzi mágát, nyugodtan alszik.

Valami nem jó, lehet, hogy fájdalmai vannak, mert nem tud nyugodtan aludni.

Sajnos reggelre megint váladékos volt a Benji orra. A bal szeme is erősen könnyezik, és a belső szemhéja előesik. Egészen híg, víztiszta váladék szivárog, időnként az orrábol, és a szeméből. Ma délelött megint reszketett, és elég nyugtalanul próbál aludni. Van amikor teljesen összegömbölyödve alszik, de van amikor hosszan kinyújtózva. Ez csak azért érdekes, mert a remegés után, nem tudom, hogy megint nincsenek-e fájdalmai. Rendesen volt vizelete, sőt úgy látom a széklete is rendben van. Az lehet, hogy a gerince még mindig fájdalmas neki, és azért remeg időnként. Most egy ideje már nyugodtan alszik.
Délután megint magyünk az orvoshoz, injekcióra.

-------------------------------------------------

Most jöttünk meg a dokitól. Megint nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy 7-10 nap a kúra ezzell az antibiotikummal. Végig csináljuk, mert azt mondja, hogy szépen javul a Benjike. A mai front nincs rá jó hatással, de a többi is sokkal csendesebb ma, mint általában. Érdekes, hogy eddig ez nem nagyon tünt fel, mert nem volt ilyen hosszan tartó baj, mint most a Benjivel.
Már evett, ivott, sőt még pisilt is, és most már békésen alszik. (du:17:35)

Egyre jobban vagyunk!

Petya, a tudomány szolgálatában

Benji ma , a kezelés után.

A Benji középen oktatásra készen.

Teljasen igaz a cím, a Benji azért, mert ha lassan is de gyógyul, én meg azért mert ő jobban van.
Kissé bonyolult volt a mai indulásunk, mert e bringa csomagtartójából elvesztettem egy csavart, és csak akkor vettem észre amikor már a Benji boxát rögzítettem, és nagyon lötyögött az egész alkotmány. Először nem értettem, azt hittem, hogy a gumipókok gyengűltek meg, de aztán láttam hogy a csomagtartóval együtt, oldalirányban mozog az egész. Akkor láttam, hogy hiányzik egy csavar. Kezdhettem előlről az egészet. Leszereltem a boxot, felhoztam, itt kerestem egy csavart, majd újra le, a csavart a helyére, vissza a boxot, és már indúlhattunk is.
Ma már nagyon nem akart jönni szegénykém, de mág egy darabig muszáj, mert már néhányszor abbahagytam az antibiotikumot, és mindig túl korán, és a baj visszajött. Azért tartunk itt, hogy minden nap menni kell, mert korábban elrontottam a dolgot. Még holnap is megyünk, pedig ünnep lesz, és a doki nagyon rendes mert este telefonál, hogy mikor mehetünk.
Benjike ma már annyira jól van, hogy még férfiassági bemutatót is akart tartani. Az egyik lánynak úgy látszik van valami ivari illata, mert a kandúrok elakarták kapni, de nem hagyja magát . Így az egész procedúra elég fúrcsán néz ki, de a Benji tudja, hogy mit szeretnének a fiúk. Oda ment, elkapta a lányt, és egy pillanatig úgy nézett ki, hogy sikerül is amit akart, de a lány kiugrott alóla. Erre a Benji kiosztott neki néhány pofont, de itt közbe szóltam, mert nem szeretném ha komlyabb villongás lenne. Azt hiszem ezek után tényleg remélhetem, hogy rendbe jön.
Délelött idejött hozzám a Petya, és miután már régen adtam neki Cvitamint, mondom akkor most kapsz egyet. Meglepődtem, mert neki is alakul némi fogágy gyúlladás. Eléggé folyik a nyála, és nem jó szaga van a szájának. A jövő héten elviszem őt is, mert jobb megelőzni a bajt. Neki valószínű még csak a fogkő lesz a baj. Már szóltam a dokinak, ő is azt mondja, hogy valószínű fogkő.

Ma, megint voltunk a " Szúrkálós Bácsinál"

Ide már csak az "Inasgazdi" segítségével tudok feljutni.

Szemmel tartom a Bandát.

Itt, szunyókálni is remekül lehet.


Hát igen, Benjikének ez a fogágy fertőzése igen makacs, tartós betegség. Az arcüregben levö bakteriális góc igen komoly bajokat akozott. Ettől vannak a gerinc fájdalmai, aminek a következménye a vizeletürítési probléma. A gyulladás következtében megduzzadnak a csigolyizületek, és nyomják a gerincvelőt, ami fájdalommal és ingervezetési bajokkal jár.
Az a baj, hogy nagyon nehezen tisztúl ki a szemfogának a helye, ezért újra és újra olyan mértékü gyulladás alakul ki, hogy még a szemét is érinti, és egész félre tartja a fejét. A kitisztítás, és az injekció után mindig jó, de a második nap már látom, hogy a szeme váladékozik, és a belső szemhéja előesik. Ezért, ma egy erősebb antibiotikumot kapott és holnap is kell vinni, mert ezt minden nap kell kapnia, addig amíg eredmény nem lesz. Mindezekkel eggyütt ma már sokkal jobban van, mint akár három négy nappal ezelött. Négy napja még azt kérdeztem az orvostol, hogy egyáltalán van-e valami esélye a gyógyulásra? Ma már egyértelmü, hogy meggyógyul, de hosszadalmas lábadozás vár rá. Sőt a vizeletürítési gondok miatt állandóan gyógyszert kell szednie.

Az az igazság, hogy ez a probléma már nagyon régen kezdődött neki. Ha belegondolok, hogy nem tudott felugrani olyan helyekre ahová régebben minden gond nélkül felugrott. A mozgása lelassúlt, ovatos lett a járása. Kb. négy, öt hónapja elkezdett könnyezni a szeme, ami néhány nap alatt elmúlt. Majd egy idő után újra előjött. Minden alkalommal spontán és néháníy nap alatt rendbe jött. Mindig azt hittem, hogy valamelyik társa belekarmolt a szemébe. Csak az nem tünt fel, hogy mindig a bal szemével volt gond. Minden bajt és változást a korára fogtam, mert a 16 év egy macskánál, már előidézhet egy csomó változást. Na és most értünk el oda, hogy nem szabad figyelmen kívűl hagyni semmiféle változást sem, mert minden változásnak van valami oka, és főleg egy idős állatnál a legkissebb viselkedésbeli változás is takarhat igen komoly egészségromlást. Ez a gazda felelőssége, mert nem elég szeretgetni egy állatot, hanem felelőséggel gondozni is kell.
Már csak azon gondolkodom, hogy ha velem, az én macskás multammal ez megtörténhetett, akkor a kezdő, vagy felelőtlen állattartóknál mikor kerűl egy beteg állat az orvoshoz?

A remény él, és csökken a félelem.

Most értünk haza a Szúrkálós Bácsitól. Az Inasgazdi, azt mondja, hogy ő gyógyít meg engem.
Így fekszem az Inasgazdi háta mögött a konyhában, néha majdnem elesik rajtam, de még sohasem lépett rám.
Kérek még egy kis dögönyözést........

Melegedés a konvektor előtt: Benjamin, Absnitzli, Tiziana
Bújjunk össze, jó szorosan.....

Benjike, ma reggelre sokkal jobban volt. Nem szeretném elkiabálni, de a hangulata is jobb, a mozgása is határozottab. Amíg szellőztettem, az Absnitzlivel összebujtak a konvektor elött a kosárban. A szeme nem könnyezik, de látszik, hogy megint erősödik a fertőzés az arcüregben, mert lassab a bal szemének a mozgása, és megint egy kicsit félre tartja a fejét. Jó lenne megint kitisztítani, de nem kéne elkábítani.
Délután megint megyünk az orvoshoz, és megint meg fog mindent kapni amira szüksége van. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, és Bvitamin.
Attól, hogy a Benji jobban van, én is egész jó hangulatba kerűltem, pedig az időjárás nem mondható éppen derüsnek. Egésznap esett az eső, ezért villamossal mentünk az orvoshoz.
Mikor hazaértünk, az első dolga az volt, hogy ment a tálkához és elkezdett enni. Tényleg megnyugodtam egy kicsit, mert már kezd egész macskaformája lennei!

Remény és félelem.

Kérlek, segíts! Nagyon nyomorultul érzem magam!
Az orvosnál a vizsgálóasztalon.
Így megyek az orvoshoz.

Igen, nagyon remélem, hogy sikerűl rendbe hozni, de nagyon félek, hogy mi lesz ha nem.
Ma elhatároztam, hogy a végsőkig harcolok érte, nem adom fel.
Az életem 16 évig annyi ajándékkal halmozta el, hogy nem hagyhatom cserben. Amíg a kiállításokra jártunk, addig minden alkalommal győzelemmel tért haza, mindig megkapta az éppen aktuális bajnoki fokozatot, 10 évesen lett világbajnok. Minden alkalommal bent volt a fajtagyőztesek versenyébe, sőt a legtöbbször a Bastet-díjért is versenyezett. Mindig a mezőny elején végzett. Ezek csak a többlet ajándékai, mert a személyisége lenyűgöző, mindig tudja, hogy milyen hangulatban vagyok, hogyan közeledhet hozzám. Tegnap este is már nem bírtam a feszűltséget és nagyon elkezdtem sírni, alig tudott menni, de odajött hozzám és kapaszkodott fel az ölembe, és a kis mancsával mintha símogatta volna az arcom, szedegette le a könnycseppeket. A szívem megszakad, nem akarom elveszíteni. Tudom, hogy örökké nem élhet, de még egy kicsit hadd szeressem. Azt is tudom, hogy ez az ember önzése, és ezért ha netán biztos lesz, hogy nem épűl fel, és már nem lesz velem kapcsolata, akkor elköszönök tőle, nem hagyom, hogy reménytelenűl szenvedjen. De amíg van velem kapcsolata addig mindent megteszek érte, hogy neki legyen könnyebb. Az nem számít, hogy mennyit kell vele dolgozni, vagy esetleg takarítani utánna, nem az én kényelmem a fontos, hanem az, hogy ő mit érez. Annyira bízik bennem, nem fogok vele visszaélni.
A foga helye, ma sokkal jobb, a szeme sem könnyezik annyira. Az órrából nem folyik a véres váladék. Remegni sem láttam egész nap. Reggel volt vizelete, igaz nem sok, de a lényeg az, hogy volt, spontán. Igaz, hogy délelőtt, mikor pisilni akart, nagyon nyávogott, és nem sikerűlt neki. De délután egy óra tájban megint megpróbálta és sikerűlt, sőt nem is sírt közben. Igaz, hogy nem volt annyi amennyit szokott pisilni, de már volt valamennyi spontán.
Migint elmentünk az orvoshoz, és kapott egy Bvitamin injekciót. A doki megnézte, és ő is azt mondta, hogy jobb mint tegnap volt. A holyagjában kevés vizelet volt. Kaptunk gyógyszert, amit naponta kétszer kell adni neki. Azért kapja, hogy könnyebb legyen a pisilés.
Holnap megint megyünk, mert az intibiotikum meg a fájdalomcsillapító lesz aktiális.

Még mindig nincs vége!

A banda néhány tagja, középen a Benji, fésülködésre várva, ma reggel.
Absniztli és a Benji, a két beteg a konvektor elött.


Most jöttünk haza az orvostól. Út közben nem volt semmi baj, símán mentünk, és símán jöttünk. Igaz, hogy bringával mentem.
Mielött elindultunk azt vettem észre, hogy a Benji pisilni akar, de nem tud. Ezt is megnézte a doki, és sajnos jól láttam. Meg kellett katéterezni. A katéter símán felment a hólyagba, a lefolyó vizelet tiszta volt, semmi homok nem volt benne. Ezért szinte biztos, hogy ingerületvezetési probléma van.
A gerinc fájdalmai követkazménye ez is. Kapott B12 vitamint injekcióban, mert az az idegek ingerület vezetésén javít. Remélem annyit, hogy viszonylag élhető élete lesz. A gyúlladások miatt a szokásos antibiotikumot és fájdalomcsaillapítót kapta.
Lelkiismeret fúrdalásom van amiért nem vettem észre elöbb, hogy valami baj van. Az összes tétovaságára azt hittem, hogy a kora miatt van. Pedig már hónapok óta alakult a fogai miatt az összes gyulladás, ami most mutatkozik egyszerre. Bele halok, ha nem jön rendbe. Az életem 16 éve vele telt. Annyi szépséggel ajándékozott meg, hogy nem lehet hála nélkül gondolni rá.
A nyálkahártyáját is fertőtlenítette a doki. A szemfogai helyén még mindig két hatalmas kráter van. Ezeket is fertőtlenítette. El kellet kábítani, ezért most a ketrecben van, hogy nehogy összetörje magát, vagy valahogy megsérűljön. Enni sem lehet neki, mert még félrenyelhet. A váladéktól, ami folyamatosan képződik neki, úgyis állandóan fúldoklik. Ha teljesen elmúlik a kábítás hatása, csak akkor jöhet ki.
Keden kell újra vissza vinni. Addig egyfolytában drukkolok neki.

A helyzet változattlan!

Már jobban vagyok, de azért még pihenek!
Ma reggel a konvektor elött.


Igen! És ez a változattlanság, figyelmeztető!
Tegnap, végül is nem vittem vissza a Benjit a dokihoz, mert úgy láttam, hogy még egy napot várhatunk, mert talán egy nagyon enyhe javulást észrevettem. Többször alszik, viszonylag nyugodtabban, kevésbé és ritkábban reszket. Amikor este adtam nekik a szokásos nasit, akkor ő is jött és elég szépen nyalogatott belőle. Ez azért jó, mert abban az ennivalóban Cvitamin van, ami mindenképpen segít a gyógyulásban. Este, megpróbáltam egy szemet, a szokásos módon beadni neki, de olyan fájdalmas volt a szája, hogy nem hagyta.
Tegnap, még csak úgy tudott aludni, hogy feltámasztotta a fejét valamira, mert úgy könnyebben kapott levegőt. Most, szépen öszegömbölyödve alszik. Még ma is reszket, de már nem annyira mint tegnap. Most, megint nem tudom, hogy vigyem, vagy ne vigyem. Hét vége jön, igaz, hogy szombat délelött rendelnek, de lehet, hogy inkább ma viszem, mert nagyon fehér, lepedékes a nyálkahártyája. Még a szeme sem jó, mert még nagyon könnyezik, gyulladásos.
Reggel, letisztítottam, és bekentem a nóziját Richtofittal. Nem nagyon tetszik neki, de azt hiszem valamit használ. Az Absnitzli is azóta van jobban, amióta így kezelem. Nála már krónikus ez a probléma.
Délután, viszem a dokihoz Benjikét.

Igen, elvittem a Benjit az orvoshoz. Jól tettem, mert kapott antibiotikumot, és fájdalomcsillapító injekciót. Ettől aztán ma este, sokkal jobban van. Nem merem elkiabálni, de nagyon remélem, hogy most már egyre jobban lesz. Vasárnap este kell visszavinni a dokihoz.
Délután sokkal nyugodtabban aludt, este meg jött hozzám, hogy fésüljem.
Annyira akarom, hogy rendbe jöjjön.
Ő régebben is eléggé apatikus volt egy-egy betegség alkalmával. Soha nem felejtem el, hogy egy fűrdetésnél nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy nem akarja, és mire kész voltunk még a bundaszárítással is addigra belázasodott. Azt sem tudtam, hogy mitől, és mit kezdjek vele. Az édesanyám jött rá, hogy összetörtem a lelkét, mert nem figyeltem rá, hogy ő nem akarja a fűrdést. Egész este azzal foglalkoztam, hogy visszaszerezzem a bizalmát , és éjfél felé már egész jól volt. Ha nem velem, meg az én macskámmal történik, biztos, hogy el sem hiszem. Pedig ez így történt.

Bizonytalanság.....

Fogak nélkül füvet enni sem lehet igazán.

Két napja, hogy kiszedte a doki a Benji rossz fogait. Tudom, hogy nem lehet azonnal a régi, van egy bizonyos lábadozási idő. Neki is mindig azt mondom, hogy a hét végére már jól leszel. Én mégis lehet, hogy türelmettlen vagyok a gyógyulás gyorsaságát, vagy lassúságát illetően.
Enni, eszik, igaz gyakran, és egyszerre keveset. Ez biztos azért van mert, mert fáj a fogai heje. Ha lehet, akkor inni még többször iszik. Széklete is volt, igaz, hogy kevés és mint a kavics, olyan kemény. Éppen ezért nem akartam, hogy újabb adag antibiotikumot kapjon, mert a bélflórája eléggé megviselt lett a kúra végére.
Éjszaka többször megnéztem, és elég gyakran remegett. Azt hiszem, hogy fájdalmai vannak, mert nem engedi a száját megfogni, így nem tudom megnézni, hogy milyen a nyálkahártyája. Az orrából még mindig véres váladék szivárog, ezt letörölgetem, de nem örül neki, pedig nagyon óvatosan csinálom. Nem érzem lázasnak, de ezt csak kézérintéssel tudom nézni, mert egyedül nem tudom hőmérőzni. Így aztán akár még lázas is lehet. Lehet vissza kellene vinni a dokihoz, hogy nézze meg, nem kell-e ujjabb antibiotikum. Az a baj, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy hol van a határ a végzetes késlekedés és a felesleges zaklatás között. A végzetes késlekedéssel kockára teszem az életét, a felesleges zaklatással, esetleg ujabb gyötrelmeknek teszem ki.
Most, úgy látom, hogy nyugudtabb, mint éjszaka volt. A szeme sem könnyezik annyira, mint tegnap este. Még a délelött eldöntöm, hogy visszamegyünk-e a dokihoz, vagy ma még nem.

Baj nélkül, hazaértünk.

Most én akarok enni!
Végre ennivaló, és ehetek!


Villamossal mentem, mert nem bíztam abban, hogy jó idő marad addigra is mire a Benji túl lesz a műtéten. Nyugodtan mondhatom műtétnek, mert biztos, hogy nem lesz egyszerű, ha ekkora bajokat tudott csinálni. Kettőre kellett menni, de mi már fél kettőkor ott voltunk a rendelőben. Minél elöbb szerettem volna túl lenni a fog kivételen.
Meglepően sokan voltak a váróban. Többek között volt egy 15 éves macska is. Nem nagyon nem szeretek az állatorvosi várokban időzni a macskákkal, mert ez a legbiztosabb hely valami vírus összeszedésére. Most is, mint mindig egy távolabbi sarokban raktam le a Benjit. Nem szeretek a többi beteg macska közelébe lenni.
Több kutya is volt. Nem nagyon ismerem a fajtákat, de szeretem őket. Volt egy hatalmas, fekete, hosszú szőrrel, rajzos pofival. Azt hiszem valamelyik vizimentő fajta. Nagyon szép, és okos volt. Egyszerüen közölte a gazdival, hogy ki akar menni, és ki is mentek. Utánnunk kerültek volna sorra, de a Miklós behívta őket előttünk, mert többször nagyon ugatott a kutya.
Utána kerűltünk be mi. A Miklós megvizsgálta a Benjit, és azt mondta, hogy nincsen benne, a normálistól eltérő széklet. Aztán megkapta a bódító injekciót. Gyorsan hatott. Egy kicsit öklendezett, de miután 18 órája nem engedtem enni, nem volt mit kihánynia. Erre nagyon vigyázok, mert nem szeretném, ha altatás közben megfúlladna a hányadéktól.
Infúzióban kapta az altatót. Gyorsan elaludt. Akkor tudtuk csak jobban megnézni a fogait. Hát, nem mondhatom, hogy szép látvány volt. Gyorsan megállapítottuk, hogy négy fogat feltétlenűl ki kell szedni. A két felső szemfogat, és két felső, hátsó rágófogat. Nagyon nehéz volt kivenni a szemfogakat, hatalmas kráter maradt a helyén, amit betamponoztak, jódos tamponnal. A hátsó rágók könnyebben kijöttek. A szemfogaknak hatalmas gyökerük volt, és rosszak voltak. Bele lógtak az arcüregbe, ezért csináltak annyi bajt. A szeme is, és a füle is ettől volt gyulladásban, nem is beszélve a nyálkahártyáról, a garatban és a szájüregben. Elég erősen vérzett, de szép lassan csillapodott. Azt hiszem az arcüreg is alaposan kitisztúlt. Kapott egy fájdalomcsillapítót, meg egy ébresztő szérumot, és szépen lassan felébredt. Olyan véres volt a kis pofija mintha valami zsákmányt marcangolt volna szét. Letisztítottuk, és már ő is tisztogatta magát. Beengedtük a boxba,mert már ő maga akart belemenni.
A Miklós azt kérdezte, hogy nem akarom-e a szemfogait elhozni. Mondtam neki, hogy nem "Én a macskát akarom elhozni!", mert van aki elviszi a kihúzott fogat.
Itthon, ahogy kiengedtem a boxból első útja az ennivalóhoz vitte. Még nem engedtem enni, mert még nem volt teljesen stabil. Kb egy óra után evett is ivott is, végig szagolta az összes többi macskát és bebújt a kedvenc helyére aludni.
Nagyon remélem, hogy egy időre túl vagyunk a foproblémáján, és még egy darabig élhető, szép élete lesz.

A nagy nap!

Én miért nem kapok reggelit?
Vacsorát sem kaptam, enni szeretnék!


Ma kell vinni Benjikét a dokihoz.
Tegnap este elvettem előlük az ennivalót, és olyan helyre tettem ahova sem a Benji, sem az Absnitzli nem tud felugrani. A többiek nagyon hamar megtalálták, igaz, hogy ott régen is volt nekik ennivaló. Mióta, ketten nem tudnak felugrani, azóta nem teszek oda ennivalót, csak vizet, meg a rágni való fű is ott van. Ezért szoktam a Benjit időnként feltenni. Az Absnitzlinek meg már régóta nincsenek fogai, ezért ő már nem nagyon tud füvet rágni. Erről jut eszembe, úgy látom neki is megint begyulladt a nyálkahártyája, ezért rá is nagyon od kell figyelni.
Mind aketten ott sündörögnerk a konynában, ahol a táp szokott lenni, és nem értik, hogy miért nem adok nekki enni. Sajnálom őket, de a Benji miatt ennyitt ki fognak bírni.
Úgy látom, hogy a Benjinek még mindig nem volt széklete. Ezért is szólni kell a Miklósnak.
Délután kettöre kell vinni.

Pötyike.

Már nagyok, de még mindig szopnak.
Megosztják a feladatot.
Füstike, napokig fel sem állt.
Lázasan, elapadt a teje


Azt hiszem, hogy éppen ideje folytatni a történetet.
1991 őszén, egy délután hazfelé jövet, az udvari kapunál akartam bejönni a lépcsőházba. A kapu elött kint volt a szomszéd kislány és egy fiatal, fekete-teknőctarka macskát dédelgetett. Azt hittem, hogy az övé. Hamar kiderült, hogy nem. Itt találta, nagyon nyávogott és most szeretné megvigasztalni. Hát tedd azt, mondtam neki, és azzal haza is jöttem. Később, mikor az enyémekkel sétálni mentem, még mindig ott volt a macska. Akkor már tudtam, hogy nem fogom ott hagyni, mert, szerintem nem jószántából került oda. A viselkedésén látszott, hogy nagyon elveszettnek érezte magát.Annyira szeretett volna valakihez, vagy valakikhez tartozni, hogy jött velünk sétálni.
Mikor haza mentünk, úgy jött be a kapun, mintha mindig ott lakott volna. Persze, hogy nem zavartam el, hagytam, hogy jöjjön velünk haza. Mikor édesanyám meglátta, rögtön azt mondta: itt a Sidike utódja. (Sidikét nem sokkal az elött érte baleset). Tetszett neki, hogy milyen pöttyös, és ezért Pötyike lett a neve. Attól kezdve nálunk lakott. Ő sem volt soha bezárva akkor ment, vagy jött amikor csak akart. Füstikével nagyon jól kijöttek. Nem sok korkülömbség lehetett jöztük.
Nem ivartalanítattam, mert (ma már azt hiszem, nem tenném), úgy gondoltam, hogy a Füstikével majd együtt lesznek anyák.
Így is történt. Tavasszal elkezdett tüzelni. A szomszédban volt egy gyönyörű, jobb sorsra érdemes, fehér perzsa kandúr, az Ali. Őt kértük párnak. Sikerűlt a frigy, és 63 nap múlva, öt gyönyörű kölyök született. Érdekes volt, hogy majdnem napra egyformán szűltek a Füstikével.
A Pötyike május 3-án, a Füstike május 5-én. Igy egycsapásra nyolc macskakölyökkel lettünk gazdagabbak, és ugyanennyivel megnőtt a felelősségünk is.
Az esti sétákra továbbra is jött a két anya is. Egy ilyen alkalommal, a Pötyike olyan szerencsétlenül harapott egy fűcsomora, hogy egy toklász beleállt a torkába. Azért tudom, hogy ez történt, mert éppen odanéztem rá, amikor egy fájdalmasat nyávogott, és hirtelen abbahagyta a fűrágást. Nem gondoltam, hogy maradandó baj lesz belőle. Más napra, magas láza lett, és elapadt a teje. Persze vittem az orvoshoz, és ott derült ki,hogy a szúrástól fertőzést kapott, és egy nagy tályog lett a torkában, amit fel kellett nyitni. Ez, egy, nem éppen veszélytelen beavatkozás, de meg kellett csinálni, mert ha nem akkor, megfulladhat a macska. A műtét sikerült, de a láztól elapadt a teje. A doki azt mondta, hogy ha lemegy a láza a teje is visszajön, csak hagyjam a kölykök mellett.
Ez alatt az idő alatt a Füstike vette gondozásba a kölyköket. Azt hittem, hogy megszakad a szivem, mert a Füstike egy viszonylag kis termetü macska, aki a három saját gyerek mellé, odafogadta a Pötyike öt gyerekét. Volt három tejes emlője, és szoptatott nyolc gyereket. Egész nap fel sem állt, enni, inni én vittem neki oda, és miközben evett akkor is szopott néhány kölyök.
Úgy éreztem, hogy csodát látok, mert az anyaság ilyen mértékü megnyílvánulására, még az ember sem mindig képes. Ez alatt a néhány nap alatt döntöttem el, hogy soha nem lesz nálam úgy, hogy csak egy anya legyen, hanem mindig ketten fognak egyszerre szűlni.
Pötyike négy nap alatt rendbe jött, és elkezdte visszavenni a gyerekeit. Ő is befeküdt közéjük, és szép lassan visszajött a teje, és közösen nevelték tovább a kölyköket.
Ez egy nagyon szép időszak volt,( Később minden kölyök nagyon jó helyre kerűlt.) de azt ajánlom, hogy csak nagy felelősséggel fogjon bárki hasonló tevékenységbe.

A mai helyzet.

Érdekes, hogy a Benji most lett beteg, amikor a visszaemlékezésben, éppen az ő születésénél tartok.
Nagyon remélem, hogy a holnapi fogműtét eredményes lesz és utána szépen rendbe jön. Ma egészesn jól van, csak az nem tetszik, hogy azt hiszem felborúlt bélflórája egyensúlya, mert napok óta nem volt széklete. Igaz, hogy nagyon keveset eszik, és így biztos nem képződik üríteni való salakanyag. A szeme sokkal szebb, nem könnyezik állandóan, de a belső szemhéján még látszik a sérülés. A nyálkahártája is kevésbé váladékozik, nem folyik annyira a nyála. Igen, hát az intibiotikumnak van előnyös hatása, de van mellékhatása is, ugyanis meghalnak a hasznos baktériumok is. Nagyon nyugodtan viselkedik, sokkal ritkábban reszket, és amikor megsímogatom azonnal dorombol. Igaz, hogy ő mindig is ilyen volt, akármilyen mélyen aludt, ha megsímogattam, vagy szóltam hozzá, azonnal válaszolt. Most is itt alszik a hátam mögött. Ez sem csoda, vagy újdonság, mert a többi is mindig ott keres helyet az alváshoz ahol éppen teszem a dolgom. Na, azért, a porszívózás kivétel, mert akkor elmennek a másik szobába.
Azért, nagyon szeretném ha ennek a hétnek, már vége lenne, mert addigra a Benji már biztosan túl lesz foghúzás utóhatásain is.

Egy régi történet.

Benjike, mai alvása.
Egy kosárban a Petyával.


Benjikém, tegnap is és ma is egész jól van. Ma még udvarolni is akart, de persze, hogy Ponponka nem fogadta. Sőt a Petyával rivalizálni is akart, de nagyon érdekes, hogy a Petya is inkább tisztogatni akarta, mint sem, hogy harcba bocsátkozott volna vele. Az igaz, hogy még fital korukban sem rivalizáltak annyira, hogy verekedtek volna. Egy eset volt amikor a Benji megkergette a Petyát, sőt ha nem szóltam volna közbe lehet, hogy össze is verekedtek volna. Meg is bántam utánna, mert eltört a Benji lába.
Az történt, hogy nagy csatakiálltások közepette végig kergette a Benji a Petyát a lakáson, és a kis szobában utol is érte. Ott, nekiesett foggal körömmel, szóval kiharcolta a vezérségét, és ezt a Petyának nyomatékosan a tudomására hozta. Én meg, hogy szétválasszam őket, utánnuk hajítottam a papucsomat. Olyan gyorsan történt a dolog, hogy nem értem rá gondolkodni, és eszembe sem jutott, hogy baj is lehet belőle. A papucs egy síma, egyszerű fűrdőpapucs, pörgött a levegőben, és az élével eltalálta a Benji jobb mellső lábán a középcsontokat. Csak egy, száraz ág reccsenéséhez hasonló hangot hallottam. Először nem is gondoltam, hogy mi történt, csak mikor a Benji arréb ment, láttam, hogy nem lép rá a jobb melső lábára. Akkor már tudtam, hogy nagy baj van. Már kezdtem is öltözködni, és mentünk az orvoshoz.
Mikor elmondtam, hogy miért vagyunk ott, egyszerűen, nem akarták elhinni, hogy nálam ilyen megtörtént a macskával, hogy az én kezem által tört el a Benji lába. Sajnos igaz volt.
Kapott egy hóaljig érő gipszet a lábára. Még az nap este megtanúlt vele járni. Úgy nézett ki mintha sétabottal járna. Az édesanyám akkor nevezte el Botosispánnak. Két hét után vetták le a lábáról, és másnap már rendesen járt vele. Soha nem is látszott, hogy valaha el volt törve a lába.
Utána még sokszor volt kiállításon, és lett fajtagyőztes nem is egyszer, söt több esetben a Bastet-díjról csak néhány ponttal maradt le. Egyszer, előfordúlt, hogy egy Maine Coon egy ponttal vitte el előle a díjat. Persze a Benji, ettől függetlenűl gyönyörű, okos, ragaszkodó, és szeretni való macska.

Sajnos, igazam van.

Hát igen , a Benji betegségét illetően, sajnos igazam van. A fogaitól van az összes egyéb probléma. Ma reggelre, már teljesen félre tartotta a fejét, és szinte állandóan remegett. Mondkét tünet azt mutatja, hogy nagy fájdalmai voltak. Az egász bal arca gyulladásban van, sőt már fel is dagadt a szeme környéke. Ez azt mutatja, hogy a szemfogát is ki kell húzni.
Felhívtam a Miklóst, szegény éppen a szupermarkat pénztáránál állt sorban, hogy kifizethesse amit vásárolt, és megbeszéltük, hogy mi a teendő, és hogy kb két óra múlva találkozunk a rendelőben.
Jött is és teljesen elfogadta amit mondtam. Adott a Benjinek egy erős antibiotikumot, plusz egy kapszulás antibiotikumot, amit itthon is adni kell neki, naponta kétszer. Keddre visszarendelte, ki fogja húzni a rossz fogakat. Az altatás egy kíméletes, remélhetőleg biztonságos módszerrel fog történni. Nagyon remélem nem lesz baj. Így nem maradhat, mert kezelettlenűl nagyon szenved, és ez nem halálos betegség, ezt rendbe lahat hozni. Akkor pedig meg kell tenni, és meg is tesszük!