Kedvenc helyén a fürdőszoba ablakban.
A konyhaasztalon, ahonnan mindent szemmel tud tartani.
Mire a géppel ideértem, már a Sámson is észrevette, hogy a Viktória lehúzott egy adag tápot:-)Viktória két evvel ezelőtt átesett egy elég súlyos agyhártyagyulladáson. Szerencsére egész jól felgyógyult belőle, csak egy egészen enyhe mentális változás látszik a viselkedésén. Az is csak akkor ha hidegfront közeleg. Akkor jóval kevesebbet eszik, szertelenné válik, a szokásos esti játékaikban goromba a többiekkel, és mondhatom, hogy minden látható cél nélkül rohangál. Erre a többiek már rájöttek, és ilyenkor nem bonyolódnak vele játékba, inkább félre húzódnak, és várják, hogy lecsillapodjon. Ez a jelenség nem tart soká, de már jóval a front előtt mutatkozik, úgy hogy sokszor én előbb tudom, hogy hidegfront jön mint azt az időjósok mondanák.
Két év alatt volt időnk hozzászokni, és elfogadni őt így ezzel a viselkedéssel.
Ma viszont egy érdekes, és örömre okot adó megnyilvánulást láttam nála.
A konyhában van az önetetőjük amit mindig feltöltök száraztáppal. Nagyon jó, mert több napi belefér és mindig előttük van az étel, és mindenki a szükséglete szerint eszik belőle. Viktória volt az etető előtt, és láttam, hogy nincs az aljában táp. Oda akartam nyúlni, hogy egy kicsit megrázzam, de Viktória megelőzött. A kezével, még pedig a bal kezével felnyúlt a nyíláson és lehúzott egy csomó tápot az etető részbe.
Egyedül voltam, de jót nevettem ezen a mozdulaton. Ehhez tudnia kellett, hogy ott a táp a résen belül, és tudnia kellett, hogy eltudja indítani lefelé, hogy enni tudjon belőle.
Azért okos kis macska, a betegség dacára nem hagyja magát, nem hajlandó éhes maradni, a teli tápos edény mellett!:-)))
