2009. július 31., péntek

A Fiúk.

Békés egymás mellett élés!
Itt még hárman, együtt. Petyuska az apjuk, és a két fiu.

Salamonkám, aki egyszer csak egy jámbor, kedves, aranyos macskából, egy a testvérével folyamatosan kötekedő, provokátorrá változott. A kötekedés gyakran verekedéssé fajult, és egy komoly baleset után (amiről már egy korábbi bejegyzésben írtam), ivartalanitattam mindkettőjüket. Miután már nem tenyésztek, így semmi értelme, hogy csak a verekedés kedvéért kandúrok maradjanak. Ennek most már több mint három hete, és ahelyett, hogy csillapodna egyre vadabb lesz. Egy percig nem lehet a testvérével egy helyiségben hagyni, mert azonnal verekedni kezd. A furcsa a dologban az, hogy mindig ő húzza a rövidebbet, ő sérül meg, és mégis, ha alkalma adódik rá, mindig újra kezdi. Sokszor szabályosan keresi a testvérét, és ha megvan, ha nem vigyázok, egyenesen ráront.
Nagyon szeretném megfejteni ezt a rejtvényt, mert most már úgy néz ki, hogy nem is a vezérség miatt megy a harc, mert a Sámson már nem is akarja felvenni a kesztyűt, inkább elbújik. Ilyenkor a Salamon eléje ül, és fenyegetően morog, majd támad.
A Benji meg a Petya idegenek voltak egymásnak, és mégsem volt köztük soha ilyen erőszakos rivalizálás. A Petya nyolc hetesen került hozzánk, és belenőtt abba, hogy a Benji a főnők. Amíg együtt voltak ilyen komoly rangsor vita nem volt. Pedig 13 évig éltek egymás mellett. Soha nem kellett őket elzárni egymás elöl.
Az az igazság, hogy nem szeretem ha a Salamonka sokáig egyedül van, mert be kellett zárni a hálószobába, ezért kiengedem, de akkor folyamatosan résen kell lenni, mert nem lehet benne megbízni.

Sámsonkám, aki egy ideje állandóan menekül. Enni is csak lopva mer. A bundája nagy részét elvesztette. A folytonos félelem, hogy mikor hol szakad a nyakába a testvére teljesen megváltoztatta. Magabiztosságát teljesen elvesztette. Egy évvel ezelőtt, Benji távozása után úgy nézett ki, hogy ő lesz a Bandagazda. Gyakran szembeszállt a Petyával, de soha sem fajult komolyra a rivalizálásuk. Végül mégis a Petya volt aki a vezér lett. Akkoriban a testvérével soha nem volt semmi nézeteltérésük.
Azt hiszem ő sem nagyon érti, hogy most mi a baj.

2009. július 30., csütörtök

Azt hiszem, MEGGYÓGYULT!

Ma reggeli állapot: a nagy mosdatás. Viktória, és az apja Grisenka.
videoViktóriát ma kell vinni a dokihoz kontrollra, vagy további kezelésre.
Az előbb elraktam a ketrecet, mert szerintem már nincs szükség rá. Teljesen jól van, jön, megy, a mozgása harmonikus, magabiztos.
A gyógyszereket, természetesen beadtam neki. A doki azt mondta, hogy három napon át kell adni. Ma van a harmadik nap.
Kíváncsi vagyok az orvos véleményére.

Megjöttünk a dokitól.
Azért nem felhőtlen a boldogság, mert továbbra is nagyon pontosan kell adagolni a gyógyszereket, mert kihagyás esetén a betegség visszatérhet. Még két hétig kell szednie, csökkenő adagokban. A gyógyszerek elhagyása után, ha néhány nap múlva sem térnek vissza a tünetek, akkor lehet, és akkor is csak mérsékelten örülni.

Ígérem, hogy nagyon fogok figyelni!

A fiukról.
Még korai lenne a döntés, várni kell akár 3-4 hónapig.

Megpróbálok türelmes lenni!


2009. július 29., szerda

Események.

Valóban voltak ma események. Viktória nagy meglepetés volt ma reggelre. Teljesen olyan volt, és még most is olyan mint a betegsége előtt. Kedves, aranyos, jókedvű, és ami a fő teljesen magabiztos a mozgása. Láztalan, rendesen eszik és iszik. Ma már a száraztápot is rendesen eszi.
A ketrecet még nem tettem el, de nem zártam be, hogy ha akar bent is maradhat, de ha nem akkor akár ki is jöhet. Egész nap a ketrecben volt, illetve néha kijött, aztán vissza is ment. Lehet, hogy ott érezte magát biztonságban.

Itt éppen evés után iszik.

Azért, hogy könnyebben közlekedjen, egy széket tettem a ketrec elé, amit úgy használt mintha lépcső lenne.
Természetesen a gyógyszereket ma is beadtam neki. Holnap megyünk a dokihoz ellenőrzésre, és ha szükséges, akkor további kezelésre.

A fiúk.
Ami őket illeti, hát eléggé el vagyok keseredve. Ma is kétszer összeverekedtek, szerencsére csak a szőr hullott. Igaz, hogy legalább egy maréknyi, de komolyabb baj nem történt. Ha csak az nem, hogy a Salamont alaposan lezuhanyoztam, hogy valahogy lehűtsem. Ugyanis ő a kezdeményező. Van amikor valósággal keresi a Sámsont, és ha megtalálja, biztos, hogy beleköt, és már kész is verekedés. Harmadik hete, hogy ivartalanítottuk őket. Lehet, hogy még rövid volt az idő arra, hogy a hormon kitisztuljon belőlük. A Sámson már csak lopva mer enni, mert mindig azt várja, hogy a Salamon a nyakába szakad.
Remélem, hogy előbb vagy utóbb lecsillapodnak, mert ha nem akkor csak egy megoldás marad!
Én azt nem tudom megtenni!

2009. július 28., kedd

Már dorombolt, és törleszkedett.

Miután a mozgása nem volt stabil, ezért berendeztem a ketrecet és ott helyeztem el. Először egy kicsit tiltakozott, de végül is elfogadta. Szegénykém még egyenesen ülni sem tudott. Úgy ült mint amikor majdnem elalszik ültében és ide-oda billeg. Egyáltalán nem találta az egyensúlyát.
Adtam neki egy kis főtt kaját, próbált is enni, de nem tudott. A vizet kilocsolta az ivó edényéből. Szabályosan belenyúlt az edénybe és locsolta kifelé a vizet. A ketrec rácsára akasztható ivó és evő edények vannak, így kiborítani nem tudta.
Így vágtunk neki az éjszakának.
Ma reggel egy kevés száraz tápot áztattam neki, mert tudom, hogy azt szereti, meg a tápnak erős az illata, és azt reméltem, hogy enni fogja. Jól gondoltam, mert egész jól bereggelizett belőle. Utána beadtam neki az egyik gyógyszert, a másikért még előbb át kellett menni a patikába. Mert hogy két félét is kell neki adni. Nem is bántam, mert talán jobb ha nem egyszerre kerül a gyomrába a kétféle bogyó.
Délelőtt nem voltam itthon, de délután tudtam őt figyelni. Ha nem evett, vagy ivott, akkor mélyen és nyugodtan aludt. Kicsit megfésülgettem, ezt szívesen vette. Ugyan úgy forgolódott, és hentergett közben, mint valamikor a nagyanyja, a Füstike.
Estefelé kicsit kivettem a ketrecből, hogy lássam mennyire stabil a mozgása. Valamivel jobb mint tegnap volt, de még messze nem az igazi. Mindent körbe járkált, megszimatolt, egy kicsit dajkáltam a kezemben, majd a bundáját rendbe tettem.
Amikor visszatettem a ketrecbe egyáltalán nem tiltakozott. Még egy kicsit ott is fésülgettem, és miután evett, beadtam neki a gyógyszereket. Vélhetően jobban érezte magát, mert dorombolva törleszkedett a kezemhez.
Csütörtökön kell visszamenni a dokihoz, addig naponta kétszer kétféle bogyót kell neki adni.

2009. július 27., hétfő

Meg kell gyógyulnia!

Tegnap este ilyen szépen összegömbölyödve aludt.Itt simogattam meg, és így hagytam a kedvenc helyén aludni.

Viktória tegnap egész nap jobban volt. Többször kérte az ennivalót, és jól evett. Ezért teljesen megnyugodtam, hogy sikerült elejét venni a nagyobb bajnak.
Ma reggel viszont teljesen meglepett, hogy még rosszabb állapotban találtam, mint péntek este volt. A mozgása teljesen koordinálatlan volt a pupillája tág, és fényre is alig reagált. A nyála csorgott, mintha szájzárat kapott volna, teljesen merev volt. A test hőmérséklete mintha még alacsony is lett volna. Nem volt hajlandó sem enni, sem inni. Ezért megint szemcseppentővel adtam neki vizet, Béres cseppet, és egy C vitamint. Először nem akarta, vagy nem tudta lenyelni, de mikor megérezte, hogy víz akkor azért lenyelte.
Hétköznap az orvos 12 órától rendel, ezért valahogy ki kellet bírnia addig.
Nem mi voltunk az elsők, mert valamivel 12 után érkeztünk, ezért egy kicsit várni kellett.
Alapos vizsgálat, majd az ijesztő diagnózis: Agyhártya gyulladás!
Nem voltam benne biztos, de sajnos sejtettem, hogy valami agyi probléma lehet.
Látva az ijedségemet, az orvos megnyugtatott, hogy antibiotikummal kezelhető, és gyógyítható.
Mindent megteszek, hogy rendbe jöjjön! Ő a legfiatalabb, még csak hat éves!
MEG KELL GYÓGYULNIA!

2009. július 24., péntek

Viktória.

Viktória délután öt óra tájban enni kért, és apja, Grisenka társaságában jóízűen vacsorázott. Nagyon remélem, hogy ez a gyógyulás jele.
_____________________________________________________


A két kis lábadozó: Viktória és Salamon. Délelőtt 11 órakor így követték az erkélyre enni, és inni jövő madarakat.
Viktória még nem az igazi, de már érdeklik a madarak. Remélem nagyobb baj már nem lesz. Azért figyelem a testhőjét, ha netán megint felmenne a láza, akkor újra hűteni fogom.
Az étel melegítés még nem érdekli ennyire, de amikor odavittem a tálhoz, akkor egész jól evett.
__________________________________________________



Azt hiszem jobban van!
Evett, ivott. Igaz, hogy nem úgy, és annyit ahogy szokott, de önállóan tette. Ugyanis tegnap este egyáltalán nem ivott. Szemcseppentővel tettem egy kis vizet a szájába. Először nem akarta lenyelni, de mikor észrevette, hogy víz akkor legalább lenyelte. Most kétszer is láttam inni.
Azt hiszem még van egy kis láza, de remélem ez már lehúzódik. Ha netán nem így lesz, akkor újra hűteni fogom. Na meg az ilyenkor elmaradhatatlan C vitamin.

Hőguta!

Viktória a fürdőszobaablakban.

Még a Salamon, és a Sámson sincs egészen jól, és itt van az újabb baj.
Viktória macskám furcsa viselkedéséra lettem figyelmes. Illetve nem is mondhatom, hogy viselkedésére, mert nem viselkedik sehogyan sem, hanem egy helyben gubbaszt. Még az étel melegítésre sem jött, az ételhez is úgy kellett odavinni. Amikor letettem a tálhoz, alig tudott megállni, a lábai kiszaladtak alóla. A mozgása teljesen rendezetlen volt. Feltűnt, hogy amikor megfogtam, a szokásosnál melegebb volt a teste.
Vizes törölközővel hűtöttem le. Remélem, hogy időben észrevettem. Lehet még nem elég a hűtés, figyelni fogom, ha kell újra lehűtöm!
Nem véletlen, hogy melegben kihullatják a bundájuk nagy részét. Neki elég vastag, és sürü bundája van, és mindig a fürdőszoba ablakba megy, ott meg elég meleg van.

--------------------------------------------------------------------------------------------------
A Salamon szeme nem teljesen jó. A külső sarkánál egy szakasz nem forrt össze. Most krémezem (Septosyl), hogy ne gyulladjon be. Azt hiszem, hogy a sebvarró későn szívódott fel, és az feszítette széjjel. Azért vérzett neki két napja. Végül úgy vágtam el a sebvarrót, és az után potyogott ki a maradék.

2009. július 22., szerda

A varrat.

Ne fotózz már, mert fáj a szemem!

Ma igen komoly kétségeim támadtak, Salamon szemgyógyulását illetően.
Tegnap este már nem nagyon akarta kinyitni, sőt egy kicsit könnyezett is. Próbáltam fertőtleníteni a saját fertőtlenítő teámmal. Közben láttam, hogy a külső sarka nem forrt össze, és mintha nagyobb lenne a rés mint előző nap volt.
Ma reggel megint megnéztem és fertőtlenítettem, de nem sokkal volt jobb. Délutánra már vérzett, és kijött egy darabka sebvarró. Azt hiszem, hogy fájt és viszkethetett neki, és ahogy mosakodott kihúzta a sebvarra egy darabkáját. Ezért délutánra már vérzett neki. Bekentem szemkenőccsel, mert a szemcsepp csípi a friss nyálkahártyát, de a Septosyl nyugtatja. Úgy néz ki, hogy javult neki, mert egy kicsit megint kinyitja, és most nem vérzik. Az az igazság, hogy ebben forróságban nem szívesen vinném el az orvoshoz, mert teljesen megbolondul mire odaérünk, és többet ártok vele mint használok.
Délelőtt megint fenyegette a Sámsont, ezért kénytelen voltam bezárni a hálószobába.

A Ka-Ka Nu-Ku pisilése azt hiszem rendeződik, már észre vettem volna, ha nem tudna pisilni. Az óta is adom neki a C vitamint.

2009. július 20., hétfő

A Dokinál.

Egy tálból esznek: Grisenka, Ponponka, Sámson, Salamon.

A( kis Jumurdzsák) Salamon. A fény hatására, a balszemét jobban behunyja. Már csak a külső sarkának kell gyógyulnia. A jobbszemén is látszik a sérülés nyoma.

Salamonkámnak a szeme szépen gyógyul. Most már lemerem írni, hogy rendbe fog jönni.
Délután voltunk ellenőrzésen, mert azt hittem, hogy a varratnak már fel kellett volna szívódnia, de még nem tette, és néha úgy látom, hogy már zavarja a Salamont. Sőt, az a szeme elég gyakran kisebb mint a másik. Persze ez csak szépség hiba lenne, de ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy nem baj, ha látja a doki.
Megnyugtatott, hogy a varrat majd kb. tíz nap alatt felszívódik, és ezért nem tanácsolja, hogy kiszedjük, még akkor sem, ha a Salamonka szeme szépen meggyógyult. A külső sarkában van még egy pici rész aminek még hegednie kell. Valószínű, hogy ezért nyitja ezt kisebbre. Ma még csak kilenc napos a varrat, még van legalább egy nap, de a tíz nap nem szentírás, lehet tizenkettő is.
A viselkedését illetően a következők vannak: napokig nem tűrte meg a Sámsont, ha nem látta valósággal kereste, hogy hol van, ha megtalálta biztos, hogy belekötött. Annyira, hogy a Sámson végül már csak lopva mert enni meg inni. Ezért elég gyakran bezártam a Salamont a hálószobába.
Ma már egy kicsit javult a helyzet. Egy tálból ettek, és nem fenyegette a Sámsont.
Most már azt is remélem, hogy nem volt a hiábavaló a műtét.

2009. július 16., csütörtök

Gyógyulgatunk, pihengetünk.

Fent és lent. Felül Sámson, alul Salamon. Ma reggeli helyzet.

Végre sikerült egy kép úgy is, hogy valamennyire nyitva van a szeme. A vaku hatására egy kicsit most is összehúzza, de valamennyire látszik, hogy szépen visszaforrt a szemhéj.

Az az igazság, hogy még mindig figyelni kell rájuk, mert a hormon még dolgozik a szervezetükben. Tegnap este csak egy pillanatra hagytam őket együtt, egyedül és majdnem összekaptak, illetve össze is akadtak, de mielőtt baj lett volna, odaértem.
A Sámson miatt nem nagyon lehet az ajtókat bezárni, mert állandóan nyávog az ajtó előtt. Nem tudom, hogy az állatoknál is vannak-e különböző fóbiák? Ha van, akkor a Sámsonnak biztos zártsági fóbiája van. Mindig teljesen bevadult amikor boxba kellett tenni. Volt rá eset, hogy mire sikerült berakni össze-vissza pisilte magát is, meg engem is. Ezért őt nem is tudom még a hálószobába sem bezárni, mert nem marad el, állandóan ki akar törni. Ez a lakás kissebbik fele. A másik része a nappalival együtt már nagyobb, és ott ugy ahogy elvan.
Érdekes, hogy az apja, a Petya is ketrecet bontott az első kiállításain. Aztán a végére egész jól megszokta, még a zsűritagok simogatásait is eltűrte.
A Salamon persze megint elbújt, de előszedtem, és azonnal a szemét néztem. Szerencsére nem lett semmi baj.
Nagyon szépen gyógyul a szeme. Eddig nem mertem leírni, mert már kezdek babonás lenni, és nem akartam elkiabálni.
Ma reggel is ráfújt a Grísára. Pedig a Grísa egy nagyon jóindulata, békés természetű kandúrka.
Egyenlőre vele még várok. Részben, mert ő már 11 éves, másrészt, meg ő teljesen nyugodt, nem rivalizáló macska.
Sajnos van még egy fokozott figyelmet igénylő tünet is. Tegnap vettem észre, hogy a Ka-Ka Nu-Ku sokáig keresgéli a pisilőhelyet, és ha végre megtalálta, akkor meg elég keveset pisilt. Lehet, hogy már is előkerült az IAMS kedvezőtlen hatása? Ilyenkor az első teendő náluk a vizelet savanyítása. Erre a legjobb a "C"-vitamin. Nagyon kell őt figyelni!

2009. július 13., hétfő

Megtörtént!

Délután ötkor már megint a kosárban.
Nagyon figyelem, hogy mikor akar lejönni, nehogy leessen, mert még nem teljesen éber.

Ma kora reggel a mászóka tetején a kosárban.

Tegnap este, még "férfiként".

Hát eljött a nap amikor Sámsonkának elvesszük a harciasságát.
Hajnalban még engedtem egy keveset enni, aztán elvettem az ennivalót. Majd hat órakor sikerült egyedül bezárni a hálószobába. Onnantól sem enni, sem innivalót nem kaphatott.
Szegénykém nem értette, hogy mi történik, miért nem jöhet ki? Sokat nyávogott, de ha nem akartam, hogy altatás közben hányjon, akkor szigorúnak kellett lenni.
Tizenegy óra után betettem a boxba. Sokkal egyszerűbb volt mint gondoltam. Nem tudta, hogy mire készülök, mert nem látta a boxot, így mire észbe kapott addigra már benne is volt. Szeretett volna kitörni, de nem sikerült neki.
Fél tizenkettőkor elindultunk a rendelőbe. Amikor odaértünk, még nyitva sem volt a rendelő, így nem kellett várni, mert, mi voltunk az elsők. Nehéz volt kiszedni a hordozóból, de a dokival közös erővel sikerült. Megkapta az altatót és szép lassan lecsillapodott, és végül elaludt. Megtörtént a visszafordithatattlan, már nem kandúr többé. Ahogy édesanyám mondaná: most már nem kandúr, csak dúr.
Még egy óra sem volt, amikor már itthon is voltunk. Már ébredezik a ketrecben. Még kb. két óra és teljesen éber lesz, akkor kiengedhetem.

Salamonkának a szeme nagyon szép. Ma még nem kellett cseppenteni, mert nem váladékozik, és nem is könnyezik. Szépen rendesen kinyitja mindkettőt. Mindegyiken a varrat mentén látszik, hogy hegesedik. Nagyon remélem, hogy sikerül visszaforrnia.

2009. július 12., vasárnap

Gyógyulás.

Evés után alapos mosakodást rendezett. A szeme körül is redesen megtörölgette. Ebből arra következtetek, hogy talán nem nagyon fájdalmas neki.

A menedék, ahol azt reméli, hogy nem érem el. Egy kevés váladék látszik a jobb szeme sarkában.

A szemcseppentés elöl a fotel legmélyebb, legsötétebb hátamögé bújt el. Sajnos nem lehetett alkudozni, muszáj volt cseppenteni. Nagyon utálja. A hátamögött, a sarokban a Viktória szeme világit.

Nagyon könnyen telt az éjszaka. Kicsit tartottam tőle, mert nincsenek hozzászokva a zárt ajtókhoz. Egész éjjel rajtam aludt, egyáltalán nem zavarta, hogy nincs nyitva az ajtó. Érdekes módon a többiek is egész csendben tűrték a zárt ajtót.
Reggel nagyon jól evett. Csak most tűnik fel, hogy inkább a főtt kaját kedveli, mint a száraztápot. Ez nem is baj, mert most állítottam át őket az Iamsre, és ez valamikor a kasztráltaknál vizelet kövesedést csinált. Sőt a Petyának is gondja volt vele. Biztos, hogy az óta már változott az összetétele, változtattak benne jó néhány összetevőt. Remélem, hogy nem okoz gondot.
Egész nap figyelem, kísérgetem, hogy nehogy összeakadjon a Sámsonnal. Biztos, hogy vele verekedtek össze, mert tegnap este vettem észre, hogy a Sámsonnak meg a füle szakadt be egy kicsit. Még szerencse, hogy csak egy kicsit. Holnap őt is viszem, és elvesszük a harciasságát. Nem hagyom, hogy mégegyszer ekkora verekedést csináljanak. Kb két hét mire a szervezetükből kitisztúlnak a hormonok, és utánna nyugodtabbak lesznek.
A Sámsont sokkal nehezebb lesz berakni a boxba, és elvinni. Sőt biztos, hogy nagy balhét fog rendezni a dokinál is. De akármilyen nehéz is lesz, muszáj végig csinálni.

2009. július 11., szombat

Nem sikerült! Nekem kellett dönteni!

Este hat órakor már rendesen evett. A gallért egy mozdulattal szét törte a nyakán. Nagyon remélem, hogy nem sérül a szeme. Belecseppentettem a gyógyszert, közben megnéztem a varratot, szerintem nagyon jó. Remélem szépen összeforr neki. Most, csak egy egész picit váladékozik.
A ketrecben nem akar maradni. Állandóan az ölemben fekszik. Ha elindul még egy kicsit bizonytalan, és kísérem. Nem tudom az éjszaka hogyan lesz. Azt hiszem a többieket kizárom a hálószobából, és csak ő lehet bent. Azt hiszem nehezen fogják viselni, de nem kockáztathatom a Sali szemét.
____________________________________________________________________
Így nézett ki amikor hazajöttünk a dokitól.



A várakozásból, és késlekedésből majdnem tragédia lett.
Petya halála után napirenden van a rangsor vita. Már néhány napja azon gondolkodom, hogy kénytelen leszek a kandúrokat ivartalanitattni, mert nem tudják eldönteni, hogy ki a bandavezér, és egyre gyakrabban verekednek össze. Eddig csak a szőr hullott, de ma éjszaka majdnem tragédia lett. A verekedés után a Salamon elbújt. Azt hittem, hogy miután szétzavartam őket féltében igyekezett biztonságos távolba kerülni. Nem is izgattam magam miatta, de megígértem neki, hogy a jövőhéten viszem őket sorban a dokihoz, és megszabadíttatom őket a harciasságuktól.
Ezzel, részemről befejeztem a rumlit. Majd amikor már reggel hazaértem a bringázásból, sőt a reggelizésen is túl voltam - kb 1/2 9 volt ekkor-, előjött a Salamon. Azt hittem elájulok mikor megláttam a szemét. Mind a kettő véres volt, sőt a jobb szemhéjának a széle leszakadt.
Fél órán beleül elindultunk az orvoshoz.
A doki visszavarrta a leszakadt szemhéjat, és egyben elintéztük az ivartalanítást is. Nagyon remélem, hogy sikerül a szemhéj visszanövése, a szerencse a bajban az, hogy legalább a szaruhártya nem sérült.
Most ébredezik a ketrecben. Nagyon nincs ínyére a dolog, mert eddig még csak a kiállításokon volt ketrecben, itthon soha.
Jó lett volna, ha nem késlekedem ennyit.