2009. október 28., szerda

Hát, így állunk....

videoMár egy ideje készülök a beíráshoz, de valahogy mindig elmaradt.
Mondhatom, hogy egyformán telnek a napok. Nagyon lassan változik a két Macsó, már nem annyira ádáz köztük a hangulat. Gyakran előfordul, hogy valamelyik játszani akar, és akkor a másik nem érti, vagy félreérti a helyzetet. Már ilyenkor sincs azonnali támadás, de látom, hogy ha nem figyelek rájuk, akkor adódhat probléma. ilyenkor én kezdeményezek játékot éppen azzal aki játszani szeretne. Még nem lehet teljesen megbízni bennük, ezért aztán, ha elmegyek itthonról, vagy éjszakára, a Salamont még mindig bezárom a hálószobába.
Eredetileg a doki azt mondta, hogy akár félévbe is beletelhet amíg lecsillapodnak.
A Salamon még mindig nem engedi be a Sámsont a hálószobába, de a nappaliban napközben jól elvannak, sőt mindegyik megkeresi a kedvenc helyét, és órákig békésen alszanak.
Enni rendszeresen együtt esznek, és már biztos, hogy tudnak egymás jelenlétéről. Esténként egyre gyakrabban fordul elő, hogy egymás után jönnek az ölembe, és úgy nézzük a TV-t. Sokszor alig kapok levegőt alattuk. Jócskán szedtek magukra, már nem nevezhetők soványnak. Most már jó volna ha nem híznának tovább, de nem adhatok nekik akármit enni, mert valamilyen formában mindig visszaüt a tápváltási kísérlet. Azt hiszem ez abból adódik, hogy az apjuk marhafehérje allergiás volt, és a hajlamot a táplálékallergiára örökölték.
Most IAMS-t esznek, és azt hiszem nem kísérletezem más prémium táppal, mert ettől nincs semmi bajuk, és nem akarok az egészségük rovására kísérletezgetni.

2009. szeptember 13., vasárnap

Két lépés előre, egy hátra.

Viktória állapota még mindig nem nyugtat meg, mert egyik nap jobban, a másik nap meg nem értem a viselkedését. Tegnap este pl. olyan félelem volt benne, hogy nem hagyta magát még csak simogatni sem. Elbújt előlem a rekamié alá, úgy hogy nem értem el. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt vele.
A múlt hét közepén fogyott el a gyógyszere, illetve az adag amit be kellett szednie. Most már a szervezetének saját magának kell magát fenn tartania. Az a baj vele, hogy nagyon sovány, és nem igazán akar enni. A béres cseppet nagyon utálja, pedig holnap elkezdek vele egy béres csepp és C-vitamin kúrát. Muszáj, mert ez így nem igazán jó! Ponponka, ahhoz képest amilyen rossz állapotban volt, nagyon jól van. Nagyon jól eszik, visszaszedte a testsúlyát, és a bundája is kezd rendbe jönni. Minden nap jön fésülködni a többivel együtt. Azt hiszem, hogy ebből a bajból sikerült kijönnie.

Nahát a fiuk, a macsók, ahogyan az egyik kedves topiktárs elnevezte őket. Van amikor egész békésen megvannak, máskor meg mint a fúria mennek egymásnak. Annyiban változott a dolog, hogy talán ritkábban, és nem annyira ádáz mint az elején volt. Elég gyakran előfordul, hogy a Salamon félreérti valamelyik játékát, és már kész is a harci állapot.A terápia folytatódik, remélem egyszer megtaláljuk a megoldást.

2009. szeptember 5., szombat

Kiabálni kellett!

Lehet, hogy ez lesz a megoldás?

Nagyon felbátorodtam, és hajnalban kiengedtem a Salamont a hálóból. A szokásos kora reggeli dolgaimmal voltam elfoglalva, amikor is a nappali felől hatalmas fújásokra és morgásokra lettem figyelmes. Miután éppen nem tudtam odarohanni, elkezdtem kiabálni, hogy SALAMON, kifelé, meg hogy mész a szobádba! De csak folytatták a NAKIAZERŐSEBB című ordítozásukat. A szerencse az, hogy mire túljutottak a bevezetésen addigra odaértem, és szétzavartam őket.
Akkor már a Salamon rohant a háló felé, és mai meglepett az hogy a Sámson rohant utána.
Nagyon úgy néz ki, hogy felosztották egymás között a lakást, és mindegyik védi a saját területét. Csak az baj, hogy 52nm területű lakás elég kicsi két, a területét védő, egyenként hat kilós, domináns macska számára. Ha ez a szituáció szabad területen alakul ki, akkor ott van lehetőségük elkerülni egymást, és egymás körzetét.
Ennek ellenére tovább próbálkozom!

2009. szeptember 3., csütörtök

Nem merem elhinni!

Három hete még csak ennyire mertem őket egymáshoz közel engedni. Az óta már többször próbálkoztam, hátha elfogadja a Salamon a testvérét, de mindig kudarcot vallottam.
Ma elhatároztam, hogy nem megyek sehova, egész nap csak velük foglalkozom.
Eddig napközben még csak elvoltak valahogy, gyakran kellett a Salamont kiküldeni a szobájába, mert láttam rajta a támadási szándékot. Úgy megtanulta a szobájába menetelt, mint egy gyerek akit folyton a szobájába küldenek. Eddig mindig az esték voltak veszélyesebbek, ezért este sokkal jobban figyeltem rájuk, mint napközben. Gyakran nem is lehetett a Salamont kint hagyni a nappaliban, mert nem tűrte a Sámsont.
Ma este teljesen megváltozott. Azt vettem észre, hogy kb 50cm-re fekszenek egymástól, és a Salamon teljesen nyugodt, nem morog, nem fúj, békésen fekszik a Sámsonnal szemben.
Nem hittem a szememnek! Először azt hittem, hogy valamelyik lány, de nem a SALAMON volt!
Majd később, amikor leültem TV-t nézni, a szokásukhoz híven, egymás után jöttek az ölembe. A Ka-Ka Nu-Ku, a Ponponos, és a Sámson.Néhány perc múlva jött a Salamon is! Nem mertem megszólalni sem! Úgy feküdtek az ölemben, hogy összeért a hátuk!
Most már megint merem remélni, van remény, hogy ugyan olyan jó viszony lesz köztük, mint valamikor volt!
Azért, nem kockáztatok, ma éjszakára még külön zárom őket!

2009. szeptember 2., szerda

Nem adom fel!

Ponponka és Viktória sokkal jobban vannak. Ponponka már egy kicsit szedett magára. Viktóriáról még ezt nem mondhatom, de ő is sokkal jobban van. Mindkettőnél ezen a héten feleztem a gyógyszeradagot. Ma már csak másnaponként kapnak antibiotikumot, de Cvitamint és Béres cseppet minden nap adok nekik.
A fotón kettőjük között, háttal Sámsonka látható.

Délben megint egymás mellet ettek. Az volt az érzésem, hogy tudnak is egymás jelenlétéröl.
Velük együtt eszik Grisenka is.

Napok óta próbálkozom a két kandúrral. Amikor itthon vagyok nyitva tartom a hálószoba ajtaját, hogy a Salamon is körbe tudja járni a lakást. Egész jól ment a dolog, de ma délelőtt megint nem bírt magával és megtámadta a Sámsont. Nem úgy mint eddig, nem ugrott rá, csak ijesztő hang kíséretében feléje csapott.A Sámson az ölemben volt, menekülés közben, ijedtében belém karmolt.
Mindketten elszaladtak, ki-ki a maga búvóhelyére. Ők nem sérültek meg. Salamonkát egy rövid időre bezártam. Az érdekes az, hogy amikor napközben aludni akar, akkor kimegy az ő szobájába, és ott alszik.
Már nem annyira ádáz a támadása, de még mindig egy elég nagy fokú félelem van benne.
Talán soha nem jövök rá, hogy mi történt köztük, amitől így megváltozott a viselkedésük.

2009. augusztus 31., hétfő

Salamon a Terrorista.

video
Ezt, és ehhez hasonló aranyos viselkedést látva, ki hinné, hogy uralma alatt tartja az egész társaságot. Nem csak a többi macskát, hanem engem is, mert a saját otthonomban nem azt, nem akkor és nem úgy csinálom a dolgaimat ahogy és amikor eszembe jut, hanem akkor amikor és ahogy a terroristává változott macskám engedi.
Elég viccesen hangzik, de ez a valóság. Már kezdem megszokni, hogy nem az én hálószobám, hanem a macskám szobája, és óvatosan kell bemenni, nehogy kiszökjön. A baj csak az, hogy ez az állapot már majdnem két hónapja tart, és lassan nem csak nekem de neki is egy valóságos rabság. A hálószoba teljesen átalakult börtönné, a macska pedig, mint egy igazi terrorista, fogvatartott rabbá.
Már második napja megint próbálkozom a szabadon engedésével, hogy a lakás többi részét is használhassa. Nem probléma mentes a dolog, mert ahogy kikerül, azonnal elkezdi keresni a Sámsont. Ha meglátja azonnal fújkálni kezd, ilyenkor vissza küldöm a szobájába. Az érdekes az, hogy mintha megértené, vissza is megy. Ilyenkor, ha van időm figyelni, nem zárom be, hanem egy kicsit játszom vele, lefoglalom és így másra terelem a figyelmét. Azt hiszem, ilyenkor oldódik benne a feszültség. De, ha nem érek rá, akkor kénytelen vagyok megint bezárni, és ez mér szerintem nem tesz neki jót, mert még agresszívebb lesz.
Még a fűtési szezon előtt meg kell oldani a dolgot. Vagy le kell csillapodnia, vagy rácsot kell szerkesztenem az ajtóra, mert arra a kis szobára sok az a konvektor, a konyhát meg nem fogja fűteni semmi.
Most is, mint mindig azt remélem, hogy rendbe jönnek a dolgok!

2009. augusztus 24., hétfő

A Banda.

video

Ez már, sajnos csak a maradéka az eredeti BANDÁNAK.
Amikor abbahagytam a tenyésztést, akkor tizennégyen voltak. Ma már csak heten vannak. És a hétből egyet külön szobában kell tartani, mert nem tűrik meg egymást a testvérével.
A meghatározó egyedek kiestek a sorból, és így a banda Gazda nélkül maradt. A szó legszorosabb értelmében, nincs aki rendet tartson köztük.
A két kilenc éves alomtestvér közti rivalizálás a végletekig elfajult. Erről a korábbiakban már írtam. Ezért hiányzik a hétből egy, mert kényszerűségből a saját szobája magányában tölti az időt.
Azért, nagyon remélem, hogy egyszer még olyan videót is tudok csinálni, ahol mind a HETEN ilyen egyetértésben lesznek egymással.

2009. augusztus 23., vasárnap

Mai történetek.

Viktória.
Ő is sokkal jobban van, de még nincs túl egészen a bajon. Tíz nap után, csütörtökön csökkentettem a gyógyszeradagot a felére. Most figyelem, hogy nem romlik-e az állapota. A sok antibiotikum teljesen felborítja az immunrendszere egyensúlyát. Nem szeretném, ha előkerülne, az őket mindig fenyegető vírus.
A fotón apjával szinkronfekszik, a háttérben a fotelban Ponponka.


Ponponkám már sokkal jobban van. Majdnem teljesen jól eszik. A szájában levő tályog nagy részben meggyógyult. A száraz tápot még nem, de a nyers pulykahúst, és a főtt kaját már majdnem rendesen tudja enni. A bundája nagy részét megint elvesztette. A testsúlya is alaposan csökkent, de ha továbbra is ilyen folyamatosan javul az állapota, akkor mindkettőt visszaszerzi.
Nagyon fogok neki segíteni, hogy sikerüljön.
Ez a fotó a mai reggelije közben készült, Sámsonkával a háttérben.



Ma is küszködtünk!
Hát, ez az, ma is megpróbáltam valamit kitalálni, hátha rátalálok a megoldásra.
Megint eljött az ideje a porszívózásnak, és valahogyan meg kellett oldani, hogy a takarítás is meglegyen, és a macskák se egyék meg egymást.
Addig nem is volt semmi baj amíg a nappalit porszívóztam, de a Salamon szobáját (a hálót) is ki kellett takarítani. Ha nem akartam ráhozni a frászt a porszívóval, akkor őt ki kellett onnan hozni. Igen, de hova rakjam, hogy ne támadják egymást a Sámsonnal?
A ketrec még elöl van, mert a Ponponka volt benne, amíg nagyon beteg volt, hát most a Salamon megy bele, amíg a szobáját porszívózom. Nagy sikere nem volt az ötletnek, de kibírta. Igaz, annyira nyávogott, hogy becsuktam az erkélyajtót, nehogy a szomszédok azt higgyék, hogy ölöm a macskát.
A mai érdekesség az volt, hogy a lányok ketten is bementek a Salamonhoz. Így, nem volt egyedül egész nap. Elég soká bent voltak nála, később meg a Grísa ment be hozzá.
Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez az állapot, de még az is előfordulhat, hogy némi átalakítást kell eszközölnöm, azért, hogy külön is legyen, de egyedül se legyen.

2009. augusztus 21., péntek

Még mindig nincs vége!


Miután letisztítottam a vért, láttam, hogy a szemét nem érte sérülés.

Sámsonka úgy megijedt, hogy a támadás után, soká nem hagyta magát megfogni.

Már több mint egy hónapja volt a két kandúr között a nagy verekedés. Azóta külön tartottam őket éjszaka, és amikor nem vagyok itthon. Egy idő után próbálkoztam őket, egy-egy kicsit a nappaliba engedni, amikor itthon voltam, és tudtam rájuk figyelni.
Ma reggel is ez történt. Szépen sütött a nap, és fotózni akartam őket. A Sámson, a Viktóriával együtt a dohányzó asztalon feküdt , amikor is a Salamon odajött, és mielőtt még bármit is tehettem, vagy szólhattam volna, már támadott is.Egy pillanat volt az egész.
A Sámson elbújt a fotel alá, a Salamon kirohant a hálószobába. A nyomában minden csupa vér lett. Megint ő húzta a rövidebbet, és megint majdnem ráment a szeme. A jobb szeme sarkából ömlött a vér. Még az szerencse, hogy egy box mindig készenlétben van, így abba beraktam. Addigra én is egy merő vér lettem. Hoztam a fertőtlenítő teakeveréket, vattát, és azzal mostam ki a szemét. Nagy szerencse, hogy sem a kűlső, sem harmadik szemhéját, sem a szaruhártyát nem érte sérülés.
Bezártam a hálóba, és most egy darabig, megint nem engedem ki!
Az a baj, hogy már nekem is az idegeimre megy, hogy zárni kell az ajtót, és szerintem neki sem használ az egyedül lét. Pedig most megint nem tehetek mást!
Meddig fog ez még tartani?

2009. augusztus 16., vasárnap

Ezt játszottuk ma délelőtt.

video
Salamonka azért ugrik le, hogy az előszobán keresztül, a konyhában szembetalálkozzon a Sámsonnal.
A konyhából nyílik a háló ahová bezárom őt ha baj van, ezért ezt már a saját területének véli, és ennek megfelelően őrzi is .
A háttérben az asztalon, Viktória és Grisenka a napi mosdatással foglalkozik.

2009. augusztus 15., szombat

Már megint baj van!

video

Ő Ponponka, egy évvel ezelőtt elég komolyan beteg volt. Akkor sikerült kihozni belőle. Úgy néz ki megint előjött a baj. Megpróbálom megint talpra állítani, de nagyon félek, mert nem tudni sikerül-e? Ő a Benji unokája, és hasonló (daganatos) baj van nála, mint a Benjinél volt.
Egyenlőre az evésével van baj. Nem akar, vagy nem tud enni
Már ő sem fiatal, ezért a műtét nagyon kockázatos lenne, ezért anélkül kell megpróbálni javítani az állapotán.
Nagyon remélem, hogy sikerül!

2009. augusztus 12., szerda

Ők ketten, ma reggel.

r video

Érdekes megfigyelni, Salamon mozdulatait amivel Sámson tudtára adja a belső feszültségét.
Amikor Sámson közelít feléje, akkor kezdi ütemesen lengetni a farkát, de még nem mozdul, csak a szemével követi a Sámson minden mozdulatát. Még azt is bírja, hogy a Sámson melléje ér, de mikor az elhalad mellette akkor már nem tartja kordában az indulatát, és hirtelen elindul utána.

Na, ilyenkor kell nekem nagyon gyorsan cselekedni: rászólok, és megyek utána, miközben állandóan beszélek hozzá. Most is sikerült megelőzni a támadást. Nem tudom, meddig fog tartani, de azt remélem, hogy ha sikerül megelőzni a támadásait, akkor lassan elfelejti ezeket az indulatait.
_________________________________________________________________


Nem bírták ki!

Néhány perccel ezelőtt megint összekaptak. Ráadásul a hátam mögött történt, így még csak azt sem tudom, hogy ki kezdte. Nem előzte meg a Salamon morgása sem, hanem kb. egyszerre történt a verekedés és a hangos morgás, nyávogás, fújás.
A Salamonnak a szeme mellett lett egy kis sérülés, de szerencsére a szeme nem sérült.
Teljesen tanácstalan vagyok, mert ez egy sikeres támadás volt, és ezért, azt hiszem, hogy lehet elölről kezdeni mindent.
Ő maga menekült a hálószobába, kicsit próbáltam oldani a félelmét, majd bezártam, kíváncsi vagyok, hogy meddig marad csendben.
Még nem tudom, hogy ki merem-e engedni. video

2009. augusztus 11., kedd

Már egy hónapja.


Ez a fotó pont egy évvel ezelőtt készült róluk. Itt még nem volt ellenségeskedés köztük.

Pont ma egy hónapja, hogy már nem fiúk a fiuk. Akkor azt reméltem, hogy megoldódnak a rangsor viták. Hát nem így történt, vagy egyenlőre nem. Még ma sem lehet őket felügyelet nélkül együtt hagyni, mert legtöbbször kerülgetni kezdik egymást. Azt hiszem, hogy egyik sem kivétel. Abban nem vagyok biztos, hogy mindkettőnek támadási szándékai vannak, lehet, hogy csak kíváncsiak egymásra. Az a baj, hogy a Salamon nem sokáig bírja és ha túl közel kerülnek egymáshoz elkezd morogni. Ha ilyenkor nem vagyok elég gyors, lehet hogy támadás lenne a kíváncsiskodásból.
Ma a porszívózásnál nem zártam külön őket, és megúsztuk baj nélkül. Szerintem ez nagy haladás, mert a porszívótól egyébként is félnek, és ha nem stabil az érzelmi állapotuk, akkor könnyebben bekövetkezik az önkontroll, majd a nyugalom elvesztése. Egy hónapja, de még két héttel ezelőtt is, a Salamon valósággal kereste a Sámsont, és amikor meglátta, azonnal eszét vesztve támadott.
Remélem nem kiabálom el a dolgot, de néhány napja már egész jól meg vannak. Igaz, hogy többnyire figyelem őket, és közbe szólok ha úgy látom, hogy készül valami. Az esetek nagy részében már az is elég ha rájuk szólok. Az esték viszont nem mennek ilyen simán. Ilyenkor a Salamon megint átváltozik, úgy viselkedik mintha félne, és minden pillanatban kész a támadásra. Ezért aztán éjszakára viszem magammal a hálóba, és bezárom az ajtót. A többiekkel szemben ez nagyon igazságtalan, mert ők is velem szoktak aludni. Nem szeretik a zárt ajtót, és nem is értik, hogy miért zárom be. Meg tudom őket érteni, mert én is nehezen viselem a zártságot, de most nincs más lehetőség.
Azért remélem, hogy előbb vagy utóbb rendeződik a lelkiviláguk, és elcsitulnak a harcok.

VIKTÓRIA:
Rengeteget alszik. Eszik, iszik rendesen. A mozgása harmonikus, a légzése egyenletes, láztalan.
A hangulata jó, jött fésülködni ő is amikor a többieket fésültem.
A gyógyszert adom neki. Egy hét múlva kellene csökkenteni az adagot, de addig még sok idő van, majd meglátom.

2009. augusztus 10., hétfő

Viktória az orvosnál.

Jól nevelt macska, csak késsel-villával ebédel.
Nagyon szeretném már újra látni ilyen, és ehhez hasonló produkcióit.

Útra készen! Megyünk az orvoshoz.

Ma nyitásra odaértünk, de még így is voltak előttünk. Több macska volt a váróban, és egy pici kutya. Fajtára is, meg korra is pici. Egy bélelt fekvőkében a takarók közül csak egy picike fej látszott. Ez a picike fej időnként alig kapott levegőt. Szörcsögött, nyöszörgött, egyszóval szabályosan fuldoklott szegény.

Nem nagyon szoktam az állatorvosi váróban beszélgetni, mert itt mindenki tele van tanácsokkal, meg "jajdearanyoshaddsimogassammeg"! Ettől nagyon gyorsan elszáll az agyam, mert semmi szükség rá, hogy egyik beteg állatról a másikra vigyük a bajt. Azt sem tudja mi baja akár az övének, akár az enyémnek, de szeretné megsimogatni. Ha nem engedem akkor nem érti miért féltem annyira. Azt meg végképp nem érti, hogy az övét is védem, nem csak az enyémet.

Nahát, ezzel a pici kutyával éppen az én macskám mellé ültek le, és ezért kérdeztem meg, hogy mi baja lehet a kutyusnak. Nagyon gyorsan kiderült, hogy "szaporító" és "butagazdi" baja van. Ugyanis, tegnap vették, tenyésztőtől a törpe pincser kölyköt valami vásárban.
Szerencsére nem kellett tovább hallgatnom a történetet, mert kijött a fődoki és mehettünk be a kezelőbe.

Megint alapos vizsgálat, majd a vélemény: jó hogy emeltem a gyógyszer adagot, mert sokkal jobb állapotban van mint általában szoktak lenni a visszaesés után.
Javaslat: egy újfajta antibiotikum injekcióban, és kapja továbbra is az emelt adag gyógyszert. Az antibiotikum hatása három hét, utána kontrol. Ha negatív változás lenne akkor azonnal menni kell. Egyébként, minden esély meg van a gyógyulásra.

2009. augusztus 9., vasárnap

Események.

A FIÚK.

Nagyon nehezen, és lassan, de azért haladunk. Igaz, hogy csak akkor merem őket összeengedni amikor én is itt vagyok. Éjszakára, és ha nem vagyok itthon, akkor a Salamont bezárom a hálóba. Azt hiszem, hogy most már kezdi a saját körzetének tartani, mert ha rászólok mert éppen kikezdett a Sámsonnal, akkor szalad a hálóba. Lefekszik az ajtóba, mintha nyilvánvalóvá akarná tenni, hogy eddig és nem tovább. Az érdekes az, hogy a Salamon nem is próbálkozik.
Ha nem érintene ennyire közelről a dolog akkor érdemes lenne komolyabban megfigyelni és leírni a viselkedésüket, azokat az apró jelzéseiket, amiket csak ilyenkor vesz észre az ember, ilyenkor tűnik fel, hogy mit is jelentenek azok az apró farkcsóválások, és egyéb testtartások.
Lehet, majd ha végre rendeződnek a dolgok, talán le is írom.

Szinkronfekvés, Salamon és Viktória.


VIKTÓRIA.

Amikor utoljára voltunk az orvosnál, akkor a doki azt mondta, hogy ez a betegség vissza szokott jönni. Sajnos ebben az esetben is igaza lett, mert úgy néz ki, hogy visszajött. Már második napja emelt adag gyógyszert adok neki, mert a tünetek amit produkál nagyon hasonlítanak a két héttel ez előtti tünetekre. Keveset eszik, néha úgy tűnik mintha nem tudna, vagy nem akarna inni, pedig azért megy a tálhoz mert szomjas. A járása időnként bizonytalan, a tekintete valahova a távolba réved, pedig észleli, hogy szólok hozzá. Még sokkal enyhébben, de határozottan észlelhetők.
Azért mertem a gyógyszer adagot emelni, mert a doki azt mondta, hogy biztos szükség lesz a maradék gyógyszerre.
Holnap megint megyünk a dokihoz, mert nem csak erre az egyféle gyógyszerre lesz szükség. Az előző alkalommal injekciót is kapott, meg még egyféle gyógyszert.

2009. augusztus 7., péntek

Apró lépések.

Nagyon szeretném, ha Viktóriát megint innen kellene letessékelni.
Ugyanis, ő nincs valami jól. Nem tudom még, hogy a betegség akar-e visszatérni, vagy csak a meleg okozza, de nem akar enni. Illetve nagyon keveset eszik. Szerintem fogyott is. Ezért ma a rendes gyógyszere mellé még kétszer Cvitamint is adtam neki. Estefelé kicsit többet evett, és élénkebb is volt mint napközben. Meglátom holnap hogyan lesz, és ha megint nem eszik akkor csak visszaviszem a dokihoz.

A fiukról.

Nem régen, még így aludtak egymás mellett.

Félve, de nagyon nagy reménységgel írom le ezeket a mondatokat. Félve, mert már egész babonás vagyok, és nem szeretném elkiabálni a dolgot. Második napja, egész nap együtt van a két kandúr és nem verekedtek össze. Igaz, hogy itt vagyok én is, szemmel tartom őket, é s rájuk szólok ha úgy látom, hogy túl nagy a feszültség. Tegnap voltak pillanatok amikor szinte vibrált a levegő körülöttük, de a támadást sikerült elkerülni. Volt, hogy a Salamont megfogtam, és át vittem a hálóba, de nem sokáig zártam be, újra kiengedtem, mert nem akarom, hogy büntetésnek érezze a hálószobát. Talán ez sikerült, mert tegnap délután ő maga vonult oda, és nyugodtan, összegömbölyödve aludt a rekamién. Este mikor lefeküdtem még nem mertem a hálóajtót nyitva hagyni.
Ma reggel mikor elmentem bringázni, szintén bezártam őt, de miután hazajöttem kiengedtem és azóta kint van. Volt, hogy összeszagoltak, a Sámson nagyon nyugodt volt, de a Salamon elkezdett morogni. Rászóltam, kicsit határozottan, és abbahagyta a morgást, és hason csúszva elvonult. Az a szerencse, hogy a Sámson teljesen nyugodt maradt, még a farkát sem mozgatta, és nem ment a Salamon után. Ha a Sámson ilyen jól tűri, nem mutat se félelmet, se támadási szándékot, akkor talán sikerül a dolog.
Az érdekes az volt, hogy tényleg úgy nézett ki mintha én lennék a bandagazda.
Nem gondoltam volna amikor még a Benjikém igazgatta a csapatot.

Azért nem teljesen felhőtlen a dolog. Az előbb kellett a Salamont kivinni a hálószobába, mert úgy álltak szembe egymással, mint két kakas. Még nem teljesen megbízható, de remélem előbb, vagy utóbb, de az lesz.

2009. augusztus 5., szerda

Várakozás, és reménykedés.

Sámsonka, amint szemmel tartja a Salamont. Ő sem szeretné, ha váratlanul támadás érné.


Napok óta próbálkozunk a bizalom erősítésével. A Salamonkát egy-egy kicsit kiengedem a hálószobából. Ilyenkor eszik, iszik, majd elkezdi körbejárni a lakást, mintegy ellenőrizve, a körzetet. Mindent megszaglász, kideríti, hogy merre van a Sámson.
Első napokban a testtartásán látszott, hogy minden pillanatban kész a támadásra. A faroktartásból lehet nagyon jól látni az éppen aktuális érzelmi állapotát. A felderítő körözése alatt mereven, fél magasságban, apró vízszintes, ütemes csóváló mozdulatokkal jelezte, hogy elég egy váratlan mozdulat, vagy zaj és máris támadni fog.
Első alkalmakkor 5-6 percnél nem lehetett tovább a nappaliban hagyni, mert látható volt a félelme nyomán növekvő agresszivitása. Ilyenkor elkezdett egészen mély torokhangon morogni, amikor is szép lassan megfogtam, próbáltam nyugtatni, és közben kivittem a hálószobába.
Szeretném, ha a hálószobát nem büntetésnek, hanem menedéknek érezné.
Salamonka, Sámsontól kb. 1,5 m-re, figyelő tartásban.

Érdekes az, hogy eközben azt vettem észre, hogy egyre jobban bízok bennem. Egyre hosszabb ideig lehet kint hagyni, és nem akar mindenáron nekimenni a Sámsonnak. Ha szólok hozzá és rám néz már nem a félelmet látom a szemében, sőt ha ilyenkor megsimogatom, törleszkedik a kezemhez. Sámsont nem téveszti szem elöl, de ma már azt is hagyta, hogy nyugodtan tébláboljon a nappaliban, kimenjen a konyhába enni, és vissza is jöhetett anélkül, hogy megakarta volna támadni. Sőt az is előfordult, hogy a nappaliba jövet, a Sámsont meglátva, ő visszakozott, és ment még egy kört mielőtt bejött volna. Akkor kezdett el morogni amikor a Sámson nagyon közel ment hozzá, azt hiszem szerette volna megszagolgatni. Ez már sok volt és elkezdett morogni, amikor is kivittem a hálószobába.
Eredmény az, hogy több órán keresztül egy helyiségben voltak. Igaz, hogy nem egyedül, de már ez is nagy eredmény.
Nem is tudom, lehet, hogy én leszek a bandagazda?
__________________________________________________________________


Úgy látom, hogy Viktória is jobban van. Jól jött, hogy a hőség elmúlt, mert már nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a betegség jön vissza, vagy csak a hőség miatt nem nagyon eszik, és hol itt, hol ott heverészik egész nap. A gyógyszert az előírásnak megfelelően naponta adom neki, hozzá kap még egy szem Cvitamint.

Nagyon remélem, hogy nem tér vissza a betegség!

2009. augusztus 3., hétfő

Idő, idő, rengeteg idő, de főleg bizalom.


Azt hiszem nagy hibát követtem el akkor, amikor egy verekedés után, hogy lehiggadjon, beraktam a zuhany alá. Ráadásul kiráncigáltam a búvóhelyéről. Mentség nincs rá, még akkor sem száz érvet is tudnék sorolni, azért mert a maradék bizalmát akkor vesztette el. Ami a fő nem csak a testvérében, hanem bennem is, mert nem értette, hogy miért baj, hogy elbújt, miután a testvére megint legyőzte.
Nagyon nagy baj, hogy ezt akkor nem értettem meg. Később is csak azt láttam, hogy valósággal rettegve keresi a Sámsont. Azt hittem, hogy azért mert támadni akarja, pedig csak tudni akarta, hogy hol van, hogy ne érje váratlanul az esetleges támadás. Mire megtalálta, addigra úgy eluralkodott rajta a félelem, hogy agresszióba tört ki belőle, és a Sámson menekülése csak fokozta benne a késztetést a támadásra.
Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy kerítés mögött élő kutyát állandóan ingerelnek a gyerekek, majd amikor véletlenül kiszabadul, és netán szaladni lát egy gyereket, biztos, hogy megtámadja.
Csak hogy akkor már senki sem hiszi, hogy nem a kutya volt a hibás, hanem az előzmények és az adott helyzet.
Nahát én ugyan ebbe a hibába estem.
Mindezek ellenére, ma úgy vettem észre, hogy talán nagyon lassan, de újra bízik bennem. Akkor evett nyugodtan amikor meggyőződött róla, hogy ott vagyok mögötte, és nem látja a Sámsont.
Majd később, amikor megpróbált körül járni a lakásban, (én persze kísértem) és szembe találkozott a Sámsonnal, nem támadott, hanem szép lassan kezdett visszakozni, és bement a hálószobába.

Megint úgy néz ki, hogy a macskának több esze van mint a gazdájának.

2009. augusztus 2., vasárnap

Futottunk egy kört...........

Viktória, Tiziana, és Ponponka próbálják valahogy elviselni ahőséget.


Amikor többen vannak a tál körül, állandóan felkapja a fejét, és körülnéz, hogy a Sámson nem szakad-e a nyakába. Észre sem vette, hogy ott evett vele szemben a tálból.


Akkor mer nyugodtan enni, ha ott vagyok és biztos benne, hogy a Sámson nincs a közelben.
----------------------------------------------------------------------------------------------

Ma is megpróbáltam kiengedni, mert nem akar a hálószobában enni, pedig bekészítettem neki a tápot meg a vizet. A Ka-Ka Nu-Ku már megmutatta neki, hogy ott a kaja és a víz, de valamiért mégsem fogadja el. Többször is kiengedtem. Még délelőtt kicselezett és szembe találta magát a Sámsonnal, de szerencsére nem lett baj, pedig mind a kettő bebujt a fotel háta mögé, de már ott is voltam így elkerültök a verekedést. A Sámson elszaladt, én utána, de nem találtam a Salamont. Még szerencse, hogy nem ijesztettem meg a Salamont, hanem ott maradt a fotel mögött. Majd szép lassan, nyugodt mozdulatokkal megfogtam , és sokáig dédelgettem, simogattam, majd bevittem a hálószobába.
Két különbséget figyeltem meg a tegnapi viselkedéséhez képest: nem rohant a Sámson után, és nem morgott amikor megfogtam. Amikor bevittem a hálószobába egy kicsit bent maradtam vele, fésülgettem, simogattam és most is harsányan dorombolt.

2009. augusztus 1., szombat

Félek, de nagyon reménykedem!

Ezt a fotót is ma reggel csináltam. Jól látszik, hogy a szeme nagyon szépen rendbe jött.

Nagyon nehezen viselem, hogy nem lehet kiengedni a hálószobából, mert az első lehetőséget megragadja arra, hogy megtámadja a Sámsont.
Reggel úgy tudtam egy kicsit kiengedni, hogy folyamatosan fésültem őket, és még is így állandóan készenlétbe kellett lenni. Sokat segített, hogy a Viktória ott volt a kettő között, de még így is amikor a Sámson leugrott az asztalról, a Salamon azonnal rajta volt. A Sámson menekült, de így is elég sok szőrt kitéptek egy másból. Ráadásul nem merek porszívózni sem, mert a zárt ajtó miatt a többiek nem tudnak elmenni a porszívó elöl. Amikor a nappalit takarítom, akkor a hálószobába szoktak menni, és fordítva. Most nincs hova menni. Azért majd megoldom valahogy. Mindkettőnek tele van a nyaka sérülésekkel. Még az a szerencse, hogy nem túl mély sérülések.
Ehhez hasonló eset egyszer volt nálunk. Az két nőstény között volt. A Fruzsina kölyköket nevelt amikor az előző alomból származó lányát nem tűrte meg a közelébe. Annyira elfajult a dolog, hogy kénytelen voltam ketrecben tartani az alommal együtt. A furcsa az volt, hogy nem akkor kezdte üldözni a Tizianat amikor a kölykök születtek, hanem amikor négy hetesek voltak, és már önállóan tébláboltak a lakásban. Az is teljesen érthetetlen volt számomra. Kb két-három hétig tartott, és akkor a Fruzsina lecsillapodott, pedig még akkor is itt voltak a kölykök.
Azok a támadások azért voltak, mert az anya féltette a kölyköket. Tehát a támadásokat félelem motiválta.
Biztos, hogy most is félelem van a támadások hátterében. Nagyon jó volna tudni, hogy mi történt a két testvér között, ami a Salamonból ekkora félelmet váltott ki, hogy nem tud tőle szabadulni.
Vajon mi játszódik benne, ami ekkora dühöt eredményez. Jó volna tudni, akkor talán a megoldás is könnyebb lenne. Nem hiszem, hogy ez a magányra kényszerítés lenne az igazi megoldás. Az a baj, hogy nem tudom a másikat megvédeni tőle. Pedig ha soká tart a dolog akkor ki kell találnom valamit, hogy külön is legyen, de mégse legyen ennyit egyedül. A hálószoba ajtóra egy rácsot kell csinálni. Egyszer már csináltam hasonlót a fürdőszoba egyik ajtaján. Az a megoldás még meg is van, csak az a baj, hogy ott a mosógép és attól nem lehet becsukni az ajtót.

2009. július 31., péntek

A Fiúk.

Békés egymás mellett élés!
Itt még hárman, együtt. Petyuska az apjuk, és a két fiu.

Salamonkám, aki egyszer csak egy jámbor, kedves, aranyos macskából, egy a testvérével folyamatosan kötekedő, provokátorrá változott. A kötekedés gyakran verekedéssé fajult, és egy komoly baleset után (amiről már egy korábbi bejegyzésben írtam), ivartalanitattam mindkettőjüket. Miután már nem tenyésztek, így semmi értelme, hogy csak a verekedés kedvéért kandúrok maradjanak. Ennek most már több mint három hete, és ahelyett, hogy csillapodna egyre vadabb lesz. Egy percig nem lehet a testvérével egy helyiségben hagyni, mert azonnal verekedni kezd. A furcsa a dologban az, hogy mindig ő húzza a rövidebbet, ő sérül meg, és mégis, ha alkalma adódik rá, mindig újra kezdi. Sokszor szabályosan keresi a testvérét, és ha megvan, ha nem vigyázok, egyenesen ráront.
Nagyon szeretném megfejteni ezt a rejtvényt, mert most már úgy néz ki, hogy nem is a vezérség miatt megy a harc, mert a Sámson már nem is akarja felvenni a kesztyűt, inkább elbújik. Ilyenkor a Salamon eléje ül, és fenyegetően morog, majd támad.
A Benji meg a Petya idegenek voltak egymásnak, és mégsem volt köztük soha ilyen erőszakos rivalizálás. A Petya nyolc hetesen került hozzánk, és belenőtt abba, hogy a Benji a főnők. Amíg együtt voltak ilyen komoly rangsor vita nem volt. Pedig 13 évig éltek egymás mellett. Soha nem kellett őket elzárni egymás elöl.
Az az igazság, hogy nem szeretem ha a Salamonka sokáig egyedül van, mert be kellett zárni a hálószobába, ezért kiengedem, de akkor folyamatosan résen kell lenni, mert nem lehet benne megbízni.

Sámsonkám, aki egy ideje állandóan menekül. Enni is csak lopva mer. A bundája nagy részét elvesztette. A folytonos félelem, hogy mikor hol szakad a nyakába a testvére teljesen megváltoztatta. Magabiztosságát teljesen elvesztette. Egy évvel ezelőtt, Benji távozása után úgy nézett ki, hogy ő lesz a Bandagazda. Gyakran szembeszállt a Petyával, de soha sem fajult komolyra a rivalizálásuk. Végül mégis a Petya volt aki a vezér lett. Akkoriban a testvérével soha nem volt semmi nézeteltérésük.
Azt hiszem ő sem nagyon érti, hogy most mi a baj.

2009. július 30., csütörtök

Azt hiszem, MEGGYÓGYULT!

Ma reggeli állapot: a nagy mosdatás. Viktória, és az apja Grisenka.
videoViktóriát ma kell vinni a dokihoz kontrollra, vagy további kezelésre.
Az előbb elraktam a ketrecet, mert szerintem már nincs szükség rá. Teljesen jól van, jön, megy, a mozgása harmonikus, magabiztos.
A gyógyszereket, természetesen beadtam neki. A doki azt mondta, hogy három napon át kell adni. Ma van a harmadik nap.
Kíváncsi vagyok az orvos véleményére.

Megjöttünk a dokitól.
Azért nem felhőtlen a boldogság, mert továbbra is nagyon pontosan kell adagolni a gyógyszereket, mert kihagyás esetén a betegség visszatérhet. Még két hétig kell szednie, csökkenő adagokban. A gyógyszerek elhagyása után, ha néhány nap múlva sem térnek vissza a tünetek, akkor lehet, és akkor is csak mérsékelten örülni.

Ígérem, hogy nagyon fogok figyelni!

A fiukról.
Még korai lenne a döntés, várni kell akár 3-4 hónapig.

Megpróbálok türelmes lenni!


2009. július 29., szerda

Események.

Valóban voltak ma események. Viktória nagy meglepetés volt ma reggelre. Teljesen olyan volt, és még most is olyan mint a betegsége előtt. Kedves, aranyos, jókedvű, és ami a fő teljesen magabiztos a mozgása. Láztalan, rendesen eszik és iszik. Ma már a száraztápot is rendesen eszi.
A ketrecet még nem tettem el, de nem zártam be, hogy ha akar bent is maradhat, de ha nem akkor akár ki is jöhet. Egész nap a ketrecben volt, illetve néha kijött, aztán vissza is ment. Lehet, hogy ott érezte magát biztonságban.

Itt éppen evés után iszik.

Azért, hogy könnyebben közlekedjen, egy széket tettem a ketrec elé, amit úgy használt mintha lépcső lenne.
Természetesen a gyógyszereket ma is beadtam neki. Holnap megyünk a dokihoz ellenőrzésre, és ha szükséges, akkor további kezelésre.

A fiúk.
Ami őket illeti, hát eléggé el vagyok keseredve. Ma is kétszer összeverekedtek, szerencsére csak a szőr hullott. Igaz, hogy legalább egy maréknyi, de komolyabb baj nem történt. Ha csak az nem, hogy a Salamont alaposan lezuhanyoztam, hogy valahogy lehűtsem. Ugyanis ő a kezdeményező. Van amikor valósággal keresi a Sámsont, és ha megtalálja, biztos, hogy beleköt, és már kész is verekedés. Harmadik hete, hogy ivartalanítottuk őket. Lehet, hogy még rövid volt az idő arra, hogy a hormon kitisztuljon belőlük. A Sámson már csak lopva mer enni, mert mindig azt várja, hogy a Salamon a nyakába szakad.
Remélem, hogy előbb vagy utóbb lecsillapodnak, mert ha nem akkor csak egy megoldás marad!
Én azt nem tudom megtenni!

2009. július 28., kedd

Már dorombolt, és törleszkedett.

Miután a mozgása nem volt stabil, ezért berendeztem a ketrecet és ott helyeztem el. Először egy kicsit tiltakozott, de végül is elfogadta. Szegénykém még egyenesen ülni sem tudott. Úgy ült mint amikor majdnem elalszik ültében és ide-oda billeg. Egyáltalán nem találta az egyensúlyát.
Adtam neki egy kis főtt kaját, próbált is enni, de nem tudott. A vizet kilocsolta az ivó edényéből. Szabályosan belenyúlt az edénybe és locsolta kifelé a vizet. A ketrec rácsára akasztható ivó és evő edények vannak, így kiborítani nem tudta.
Így vágtunk neki az éjszakának.
Ma reggel egy kevés száraz tápot áztattam neki, mert tudom, hogy azt szereti, meg a tápnak erős az illata, és azt reméltem, hogy enni fogja. Jól gondoltam, mert egész jól bereggelizett belőle. Utána beadtam neki az egyik gyógyszert, a másikért még előbb át kellett menni a patikába. Mert hogy két félét is kell neki adni. Nem is bántam, mert talán jobb ha nem egyszerre kerül a gyomrába a kétféle bogyó.
Délelőtt nem voltam itthon, de délután tudtam őt figyelni. Ha nem evett, vagy ivott, akkor mélyen és nyugodtan aludt. Kicsit megfésülgettem, ezt szívesen vette. Ugyan úgy forgolódott, és hentergett közben, mint valamikor a nagyanyja, a Füstike.
Estefelé kicsit kivettem a ketrecből, hogy lássam mennyire stabil a mozgása. Valamivel jobb mint tegnap volt, de még messze nem az igazi. Mindent körbe járkált, megszimatolt, egy kicsit dajkáltam a kezemben, majd a bundáját rendbe tettem.
Amikor visszatettem a ketrecbe egyáltalán nem tiltakozott. Még egy kicsit ott is fésülgettem, és miután evett, beadtam neki a gyógyszereket. Vélhetően jobban érezte magát, mert dorombolva törleszkedett a kezemhez.
Csütörtökön kell visszamenni a dokihoz, addig naponta kétszer kétféle bogyót kell neki adni.

2009. július 27., hétfő

Meg kell gyógyulnia!

Tegnap este ilyen szépen összegömbölyödve aludt.Itt simogattam meg, és így hagytam a kedvenc helyén aludni.

Viktória tegnap egész nap jobban volt. Többször kérte az ennivalót, és jól evett. Ezért teljesen megnyugodtam, hogy sikerült elejét venni a nagyobb bajnak.
Ma reggel viszont teljesen meglepett, hogy még rosszabb állapotban találtam, mint péntek este volt. A mozgása teljesen koordinálatlan volt a pupillája tág, és fényre is alig reagált. A nyála csorgott, mintha szájzárat kapott volna, teljesen merev volt. A test hőmérséklete mintha még alacsony is lett volna. Nem volt hajlandó sem enni, sem inni. Ezért megint szemcseppentővel adtam neki vizet, Béres cseppet, és egy C vitamint. Először nem akarta, vagy nem tudta lenyelni, de mikor megérezte, hogy víz akkor azért lenyelte.
Hétköznap az orvos 12 órától rendel, ezért valahogy ki kellet bírnia addig.
Nem mi voltunk az elsők, mert valamivel 12 után érkeztünk, ezért egy kicsit várni kellett.
Alapos vizsgálat, majd az ijesztő diagnózis: Agyhártya gyulladás!
Nem voltam benne biztos, de sajnos sejtettem, hogy valami agyi probléma lehet.
Látva az ijedségemet, az orvos megnyugtatott, hogy antibiotikummal kezelhető, és gyógyítható.
Mindent megteszek, hogy rendbe jöjjön! Ő a legfiatalabb, még csak hat éves!
MEG KELL GYÓGYULNIA!

2009. július 24., péntek

Viktória.

Viktória délután öt óra tájban enni kért, és apja, Grisenka társaságában jóízűen vacsorázott. Nagyon remélem, hogy ez a gyógyulás jele.
_____________________________________________________


A két kis lábadozó: Viktória és Salamon. Délelőtt 11 órakor így követték az erkélyre enni, és inni jövő madarakat.
Viktória még nem az igazi, de már érdeklik a madarak. Remélem nagyobb baj már nem lesz. Azért figyelem a testhőjét, ha netán megint felmenne a láza, akkor újra hűteni fogom.
Az étel melegítés még nem érdekli ennyire, de amikor odavittem a tálhoz, akkor egész jól evett.
__________________________________________________



Azt hiszem jobban van!
Evett, ivott. Igaz, hogy nem úgy, és annyit ahogy szokott, de önállóan tette. Ugyanis tegnap este egyáltalán nem ivott. Szemcseppentővel tettem egy kis vizet a szájába. Először nem akarta lenyelni, de mikor észrevette, hogy víz akkor legalább lenyelte. Most kétszer is láttam inni.
Azt hiszem még van egy kis láza, de remélem ez már lehúzódik. Ha netán nem így lesz, akkor újra hűteni fogom. Na meg az ilyenkor elmaradhatatlan C vitamin.

Hőguta!

Viktória a fürdőszobaablakban.

Még a Salamon, és a Sámson sincs egészen jól, és itt van az újabb baj.
Viktória macskám furcsa viselkedéséra lettem figyelmes. Illetve nem is mondhatom, hogy viselkedésére, mert nem viselkedik sehogyan sem, hanem egy helyben gubbaszt. Még az étel melegítésre sem jött, az ételhez is úgy kellett odavinni. Amikor letettem a tálhoz, alig tudott megállni, a lábai kiszaladtak alóla. A mozgása teljesen rendezetlen volt. Feltűnt, hogy amikor megfogtam, a szokásosnál melegebb volt a teste.
Vizes törölközővel hűtöttem le. Remélem, hogy időben észrevettem. Lehet még nem elég a hűtés, figyelni fogom, ha kell újra lehűtöm!
Nem véletlen, hogy melegben kihullatják a bundájuk nagy részét. Neki elég vastag, és sürü bundája van, és mindig a fürdőszoba ablakba megy, ott meg elég meleg van.

--------------------------------------------------------------------------------------------------
A Salamon szeme nem teljesen jó. A külső sarkánál egy szakasz nem forrt össze. Most krémezem (Septosyl), hogy ne gyulladjon be. Azt hiszem, hogy a sebvarró későn szívódott fel, és az feszítette széjjel. Azért vérzett neki két napja. Végül úgy vágtam el a sebvarrót, és az után potyogott ki a maradék.

2009. július 22., szerda

A varrat.

Ne fotózz már, mert fáj a szemem!

Ma igen komoly kétségeim támadtak, Salamon szemgyógyulását illetően.
Tegnap este már nem nagyon akarta kinyitni, sőt egy kicsit könnyezett is. Próbáltam fertőtleníteni a saját fertőtlenítő teámmal. Közben láttam, hogy a külső sarka nem forrt össze, és mintha nagyobb lenne a rés mint előző nap volt.
Ma reggel megint megnéztem és fertőtlenítettem, de nem sokkal volt jobb. Délutánra már vérzett, és kijött egy darabka sebvarró. Azt hiszem, hogy fájt és viszkethetett neki, és ahogy mosakodott kihúzta a sebvarra egy darabkáját. Ezért délutánra már vérzett neki. Bekentem szemkenőccsel, mert a szemcsepp csípi a friss nyálkahártyát, de a Septosyl nyugtatja. Úgy néz ki, hogy javult neki, mert egy kicsit megint kinyitja, és most nem vérzik. Az az igazság, hogy ebben forróságban nem szívesen vinném el az orvoshoz, mert teljesen megbolondul mire odaérünk, és többet ártok vele mint használok.
Délelőtt megint fenyegette a Sámsont, ezért kénytelen voltam bezárni a hálószobába.

A Ka-Ka Nu-Ku pisilése azt hiszem rendeződik, már észre vettem volna, ha nem tudna pisilni. Az óta is adom neki a C vitamint.

2009. július 20., hétfő

A Dokinál.

Egy tálból esznek: Grisenka, Ponponka, Sámson, Salamon.

A( kis Jumurdzsák) Salamon. A fény hatására, a balszemét jobban behunyja. Már csak a külső sarkának kell gyógyulnia. A jobbszemén is látszik a sérülés nyoma.

Salamonkámnak a szeme szépen gyógyul. Most már lemerem írni, hogy rendbe fog jönni.
Délután voltunk ellenőrzésen, mert azt hittem, hogy a varratnak már fel kellett volna szívódnia, de még nem tette, és néha úgy látom, hogy már zavarja a Salamont. Sőt, az a szeme elég gyakran kisebb mint a másik. Persze ez csak szépség hiba lenne, de ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy nem baj, ha látja a doki.
Megnyugtatott, hogy a varrat majd kb. tíz nap alatt felszívódik, és ezért nem tanácsolja, hogy kiszedjük, még akkor sem, ha a Salamonka szeme szépen meggyógyult. A külső sarkában van még egy pici rész aminek még hegednie kell. Valószínű, hogy ezért nyitja ezt kisebbre. Ma még csak kilenc napos a varrat, még van legalább egy nap, de a tíz nap nem szentírás, lehet tizenkettő is.
A viselkedését illetően a következők vannak: napokig nem tűrte meg a Sámsont, ha nem látta valósággal kereste, hogy hol van, ha megtalálta biztos, hogy belekötött. Annyira, hogy a Sámson végül már csak lopva mert enni meg inni. Ezért elég gyakran bezártam a Salamont a hálószobába.
Ma már egy kicsit javult a helyzet. Egy tálból ettek, és nem fenyegette a Sámsont.
Most már azt is remélem, hogy nem volt a hiábavaló a műtét.

2009. július 16., csütörtök

Gyógyulgatunk, pihengetünk.

Fent és lent. Felül Sámson, alul Salamon. Ma reggeli helyzet.

Végre sikerült egy kép úgy is, hogy valamennyire nyitva van a szeme. A vaku hatására egy kicsit most is összehúzza, de valamennyire látszik, hogy szépen visszaforrt a szemhéj.

Az az igazság, hogy még mindig figyelni kell rájuk, mert a hormon még dolgozik a szervezetükben. Tegnap este csak egy pillanatra hagytam őket együtt, egyedül és majdnem összekaptak, illetve össze is akadtak, de mielőtt baj lett volna, odaértem.
A Sámson miatt nem nagyon lehet az ajtókat bezárni, mert állandóan nyávog az ajtó előtt. Nem tudom, hogy az állatoknál is vannak-e különböző fóbiák? Ha van, akkor a Sámsonnak biztos zártsági fóbiája van. Mindig teljesen bevadult amikor boxba kellett tenni. Volt rá eset, hogy mire sikerült berakni össze-vissza pisilte magát is, meg engem is. Ezért őt nem is tudom még a hálószobába sem bezárni, mert nem marad el, állandóan ki akar törni. Ez a lakás kissebbik fele. A másik része a nappalival együtt már nagyobb, és ott ugy ahogy elvan.
Érdekes, hogy az apja, a Petya is ketrecet bontott az első kiállításain. Aztán a végére egész jól megszokta, még a zsűritagok simogatásait is eltűrte.
A Salamon persze megint elbújt, de előszedtem, és azonnal a szemét néztem. Szerencsére nem lett semmi baj.
Nagyon szépen gyógyul a szeme. Eddig nem mertem leírni, mert már kezdek babonás lenni, és nem akartam elkiabálni.
Ma reggel is ráfújt a Grísára. Pedig a Grísa egy nagyon jóindulata, békés természetű kandúrka.
Egyenlőre vele még várok. Részben, mert ő már 11 éves, másrészt, meg ő teljesen nyugodt, nem rivalizáló macska.
Sajnos van még egy fokozott figyelmet igénylő tünet is. Tegnap vettem észre, hogy a Ka-Ka Nu-Ku sokáig keresgéli a pisilőhelyet, és ha végre megtalálta, akkor meg elég keveset pisilt. Lehet, hogy már is előkerült az IAMS kedvezőtlen hatása? Ilyenkor az első teendő náluk a vizelet savanyítása. Erre a legjobb a "C"-vitamin. Nagyon kell őt figyelni!

2009. július 13., hétfő

Megtörtént!

Délután ötkor már megint a kosárban.
Nagyon figyelem, hogy mikor akar lejönni, nehogy leessen, mert még nem teljesen éber.

Ma kora reggel a mászóka tetején a kosárban.

Tegnap este, még "férfiként".

Hát eljött a nap amikor Sámsonkának elvesszük a harciasságát.
Hajnalban még engedtem egy keveset enni, aztán elvettem az ennivalót. Majd hat órakor sikerült egyedül bezárni a hálószobába. Onnantól sem enni, sem innivalót nem kaphatott.
Szegénykém nem értette, hogy mi történik, miért nem jöhet ki? Sokat nyávogott, de ha nem akartam, hogy altatás közben hányjon, akkor szigorúnak kellett lenni.
Tizenegy óra után betettem a boxba. Sokkal egyszerűbb volt mint gondoltam. Nem tudta, hogy mire készülök, mert nem látta a boxot, így mire észbe kapott addigra már benne is volt. Szeretett volna kitörni, de nem sikerült neki.
Fél tizenkettőkor elindultunk a rendelőbe. Amikor odaértünk, még nyitva sem volt a rendelő, így nem kellett várni, mert, mi voltunk az elsők. Nehéz volt kiszedni a hordozóból, de a dokival közös erővel sikerült. Megkapta az altatót és szép lassan lecsillapodott, és végül elaludt. Megtörtént a visszafordithatattlan, már nem kandúr többé. Ahogy édesanyám mondaná: most már nem kandúr, csak dúr.
Még egy óra sem volt, amikor már itthon is voltunk. Már ébredezik a ketrecben. Még kb. két óra és teljesen éber lesz, akkor kiengedhetem.

Salamonkának a szeme nagyon szép. Ma még nem kellett cseppenteni, mert nem váladékozik, és nem is könnyezik. Szépen rendesen kinyitja mindkettőt. Mindegyiken a varrat mentén látszik, hogy hegesedik. Nagyon remélem, hogy sikerül visszaforrnia.