Meglepetés!

Hová bújtam? Taláj meg ha tudsz!

Szét rágom ezt a kefét!

Ahhoz, hogy az esemény fontossága érthető legyen, visza kell nyúlni Benjike kölyök, és fiatal kórába.
Nagyon játékos macska lévén, minden napi játék és dögönyözési alkalom volt a reggeli beágyazás, és az esti kiágyazás. Nagyon szeretett bujócskázni a takarok, meg a lepedők alatt. Ilyenkor mindig be kellett takarni, jól megdögönyözni, és szinte vég nélkül játszani vele. Ha este nyolc órakor még nem volt megágyazva, akkor nem találta a helyét, jött ment, nyafogott, és szinte hívott a hálószobába. Sokszor már csak az érdekesség kedvéért is provokáltuk ezt a produkcióját. Ha vendég volt nálunk akkor ez volt a látványosság, és mindig az volt a vélemény, hogy ha nem látnák, akkor el sem hinnék. Sokszor 30-40 percet is igénybe vett az ágyazás.
Amikor beteg lett, fel sem tünt, hogy elhagyta ezt a játékot. Sőt, azt hittem, hogy már öreg macska lévén nem akar játszani. Nem is gondoltam, hogy estleg beteg, és fájdalmai vannak, azért nem jön játszani. Az meg, hogy a gerincével van valami baj, fel sem merűlt, eszembe sem jutott.
Pedig amikor nem tudott felugrani a fűrdőszobai pultra, akkor már kellett volna gyanakodni, de arra is azt gondoltam, hogy a kora miatt van. Akkor vált világossá monden amikor kb hat héttel ezelött beteg lett, és a rengeteg injekció hatására sem javúlt az állapota. Akkor derült ki, hogy az elromlott fogak milyen összetett bajokat okoztak. Annyira, hogy két héttel ezelött azt hittem, hogy nem sikerűl rendbe hozni, hogy csak feleslegesen kínozzuk a kezelésekkel. Még az esetleges elválás gondolata is felrémlett bennem. Miután nem voltam felkészűlve az elválásra, nem mertem kimondani félelmemet. Szerencse, hogy nem tettem!
Ehhez képest ma reggel megtörtént az amire már nem is gondoltam. Benjike jött játszani az ágyazásnál. Kicsit öregesen, kicsit sután, de megint játszott a takaróval, a szőrtisztító kefével, és nem utolsó sorban a kezemmel. A külömbség csak annyi volt a régi és mai játék között, hogy most sokkal gorombábban játszott, mint valamikor régen. De azt hiszem, hogy ez (talán ?, vagy biztos ?) a korából adódik , mert már nem olyan biztos a mozgása, és ha megragad valamit akkor azt nem akarja engedni. Régen sohasem bántott, és szerintem most sem bántani akar, hanem a bizonytalanságából adódik a karmos fogása.
Én minden estre nagyon boldog voltam ettől a produkciótól, mert ez szerintem azt bizonyítja, hogy a gyógyulása olyan szinten van, hogy a hangulata kezd a régi lenni. Akkor pedig van esély arra, hogy még néhány évig Ő legyen a Bandagazda a csapatban.