2008. március 20., csütörtök

Benjike, nagyon lassan gyógyul.

A mai Benjamin. Komoly megfontolást ígényel az az egyszerű tény, hogy kedvenc fekvőhelyén elkellene valahogy helyezkedni.

Azon a bizonyos, legeredményesebb kiállításon. A ketrec tetején, halványan, rossz minőségben ugyan, de a megszerzett díjak láthatóak.


Már megint ott tartok, hogy valami új módszer kellene, mert már enni sem úgy, és annyit eszik, ahogy kellene. Tegnap megint megmértem, és a fogműtéte óta fél kilót fogyott. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy nem eszik annyit, hogy megtartsa a meglevő kondicióját. Tegnap vettem észre, hogy amikor kinálom a tejföllel, akkor minden esetben előbb elkezd öklendezni, és majd csak utánna nyalogatja ki a tejfelt. Pedig a tejfelt meg kell ennie, mert abban adom neki a gerincre ható gyógyszert. A szeme sem javúl, ezért elhatároztam, hogy a szemkenőccsel kenegetem, lagalább naponta háromszor. Nem baj, ha azokat a rohadt baktériumokat két felöl pusztítjuk. Az orrát is tisztogatni kell, mert valami víztiszta váladék folyik belőle, ami kikeményedik az orra alatti területre. Letisztítás után bekenem Richtofit krémmel. Nem örül neki, de miután úgy látom, hogy használ, akarata ellenére is bekenem. Az Absnitzlinek is ez használ a legjobban.
Tegnap a rendelőben előjött a régi, rá annyira jellemző kíváncsisága.
Nem volt senki a váróban, ezért már ott kivettem a boxból, és csak úgy szabadon vittem be a kezelőbe. Megkapta az injekcióját, az antibiotikum mellé megint kapott valami plussz gyúlladáscsökkentőt is, és utána mikor felvettem, ugyan úgy nézett körül, mint valamikor régen, ha elötte addig ismerettlen helyre kerűlt. Egy pillanat alatt megváltozott, teljesen úgy nézett ki mintha semmi aja sem lenne.
Ilyet fiatalon is produkált. Akkor amikor nem vettem figyelembe a tiltakozását, és hipp-hopp megfűrdettem, mert kiállításra készűltünk. Kb egy óra múlva úgy nézett ki mintha halálos beteg lenne, és még lázas is volt. Kiállítás elött hat nappal lázas volt a macska. Akkor is minden nap hordtam injekcióra, mígnem az édesanyám jött rá, hogy mi is a baja: figyelmen kívűl hagytam, hogy nem akar fűrdeni, és a lelkével nem törődve, tíltakozása ellenére megfűrdettem. Na akkor elkezdetem dédelgetni, vígasztalni, és másnapra elmúlt a láza. A hétvégi kiállítas első napján még olyan volt mint egy szopott gombóc, a bírálatnál valahol a futottak még kategóriában volt. Másnap reggel nem hittem a szememnek, annyira, hogy másokat is kérdezgettem, hogy jól látom-e, hogy a Benji olyan mintha kicserélték volna. Kihúzta magát, a szőre kisimult és minden szála külön állt, az arca olyan volt mintha nevetett volna.
Az nap mindent megnyert. Fajtagyőztes lett, Európe Bajnok, a Legszebb Félhosszúszőrű, a Legszebb Felnőtt, Bírói Különdíjas, és akkor volt, hogy csak egy ponttal maradt le a Bastet Díjról.
Az egy csodálatos nap volt, és az érdekes az volt, hogy úgy nézett ki mintha ő is élvezte volna, hogy állandóan szerepelt.

Nincsenek megjegyzések: