2008. március 24., hétfő

Hát, így állunk....

A kényelmes szegletben jól esik a nyújtózkodás.
A hátamögött a fia Grisenka, mellette a huga Fruzsina.


A párnák szögletében keres kényelmes helyet, és a hátának támasztékot.


Tegnap egész nap a legfontosabb tevékenységem, Benjike ápolása, és videlkedésének figyelemmel kísérése volt. Három Cvitamint adtam neki, egyenlő időközönként, hogy állandóan jelen legyen a szervezetében. Nagyon fontosnak tartom, mert mostanra már annyi immunrendszert helyettesítő gyógyszert kapott, hogy inkább támogatni, és erősíteni kell, hogy a saját szervezete győzze le a betegséget.
Egész nap többször evett, ivott, és ami nagyon fontos pisilt is. A hangulata is jó volt. Este vettem észre először, hogy visszatért a remegés. Feljött az ölembe, dorombolt, de biztos nem tudott kényelmesen elhelyezkedni, mert egyszer csak elkezdett remegni. Próbálkozott más testhelyzetet felvenni, de nem igazán sikerűlt neki, és el is ment az ölemből. Előttem a padlón helyezkedett el, és megszünt a remegés. Egészen biztos, hogy a gerince fájt, és amikor a síma padlóra feküdt akkor a csigolya nem nyomta tovább az ideget, megszünt a fájdalom. Ez is ugyan úgy működik, mint amikor az ember bajlódik a gerincsérvvel.
Egész éjszaka mellettem aludt, többször felébredtem, megsímogattam, de egyszer sem vettem észre, hogy remegett volna.
Ma reggel megint beadtam neki a Cvitamint, meg a gerincgyógyszerét. Itt támasztottam a hátát a lábammal, és egyszer sem vettem észre, hogy remegett volna. Nagyon remélem, hogy sikerűl, most már a külömböző nagyon erős gyógyszerek nélkül gyógyúlnia.
Tudom, hogy nagyon hosszadalmas lesz, de segítek neki, hogy sikerűljön.

Nincsenek megjegyzések: