Pötyike.

Már nagyok, de még mindig szopnak.
Megosztják a feladatot.
Füstike, napokig fel sem állt.
Lázasan, elapadt a teje


Azt hiszem, hogy éppen ideje folytatni a történetet.
1991 őszén, egy délután hazfelé jövet, az udvari kapunál akartam bejönni a lépcsőházba. A kapu elött kint volt a szomszéd kislány és egy fiatal, fekete-teknőctarka macskát dédelgetett. Azt hittem, hogy az övé. Hamar kiderült, hogy nem. Itt találta, nagyon nyávogott és most szeretné megvigasztalni. Hát tedd azt, mondtam neki, és azzal haza is jöttem. Később, mikor az enyémekkel sétálni mentem, még mindig ott volt a macska. Akkor már tudtam, hogy nem fogom ott hagyni, mert, szerintem nem jószántából került oda. A viselkedésén látszott, hogy nagyon elveszettnek érezte magát.Annyira szeretett volna valakihez, vagy valakikhez tartozni, hogy jött velünk sétálni.
Mikor haza mentünk, úgy jött be a kapun, mintha mindig ott lakott volna. Persze, hogy nem zavartam el, hagytam, hogy jöjjön velünk haza. Mikor édesanyám meglátta, rögtön azt mondta: itt a Sidike utódja. (Sidikét nem sokkal az elött érte baleset). Tetszett neki, hogy milyen pöttyös, és ezért Pötyike lett a neve. Attól kezdve nálunk lakott. Ő sem volt soha bezárva akkor ment, vagy jött amikor csak akart. Füstikével nagyon jól kijöttek. Nem sok korkülömbség lehetett jöztük.
Nem ivartalanítattam, mert (ma már azt hiszem, nem tenném), úgy gondoltam, hogy a Füstikével majd együtt lesznek anyák.
Így is történt. Tavasszal elkezdett tüzelni. A szomszédban volt egy gyönyörű, jobb sorsra érdemes, fehér perzsa kandúr, az Ali. Őt kértük párnak. Sikerűlt a frigy, és 63 nap múlva, öt gyönyörű kölyök született. Érdekes volt, hogy majdnem napra egyformán szűltek a Füstikével.
A Pötyike május 3-án, a Füstike május 5-én. Igy egycsapásra nyolc macskakölyökkel lettünk gazdagabbak, és ugyanennyivel megnőtt a felelősségünk is.
Az esti sétákra továbbra is jött a két anya is. Egy ilyen alkalommal, a Pötyike olyan szerencsétlenül harapott egy fűcsomora, hogy egy toklász beleállt a torkába. Azért tudom, hogy ez történt, mert éppen odanéztem rá, amikor egy fájdalmasat nyávogott, és hirtelen abbahagyta a fűrágást. Nem gondoltam, hogy maradandó baj lesz belőle. Más napra, magas láza lett, és elapadt a teje. Persze vittem az orvoshoz, és ott derült ki,hogy a szúrástól fertőzést kapott, és egy nagy tályog lett a torkában, amit fel kellett nyitni. Ez, egy, nem éppen veszélytelen beavatkozás, de meg kellett csinálni, mert ha nem akkor, megfulladhat a macska. A műtét sikerült, de a láztól elapadt a teje. A doki azt mondta, hogy ha lemegy a láza a teje is visszajön, csak hagyjam a kölykök mellett.
Ez alatt az idő alatt a Füstike vette gondozásba a kölyköket. Azt hittem, hogy megszakad a szivem, mert a Füstike egy viszonylag kis termetü macska, aki a három saját gyerek mellé, odafogadta a Pötyike öt gyerekét. Volt három tejes emlője, és szoptatott nyolc gyereket. Egész nap fel sem állt, enni, inni én vittem neki oda, és miközben evett akkor is szopott néhány kölyök.
Úgy éreztem, hogy csodát látok, mert az anyaság ilyen mértékü megnyílvánulására, még az ember sem mindig képes. Ez alatt a néhány nap alatt döntöttem el, hogy soha nem lesz nálam úgy, hogy csak egy anya legyen, hanem mindig ketten fognak egyszerre szűlni.
Pötyike négy nap alatt rendbe jött, és elkezdte visszavenni a gyerekeit. Ő is befeküdt közéjük, és szép lassan visszajött a teje, és közösen nevelték tovább a kölyköket.
Ez egy nagyon szép időszak volt,( Később minden kölyök nagyon jó helyre kerűlt.) de azt ajánlom, hogy csak nagy felelősséggel fogjon bárki hasonló tevékenységbe.