Az apró örömök kezdenek szerte foszlani!

A szívem szakad meg, mert amikor a Petya beteg volt ő is mindig az én ágyamra jött. Most a Salamon is az ágyamat  választotta a sok neki készített, és már ki is próbált puha, meleg sőt mi több,védett fekhely közül.

 Petyusom 2008-ban. Már betegen. Ő Salamon apja.

Ő Salamon ma, szintén betegen, és szintén az én ágyamon.

Vannak apró örömök.

Úgy látszik az ünnepekkel kapcsolatos dolgok eléggé kifárasztottak, mert ma reggel a szokásosnál tovább aludtam.

Az ébredés, vagy ébresztés elég durva volt, mert az egyik macska jellegzetes hányás előtti ordítására ébredtem. Persze azonnal ugrottam, mert ha hányásról van szó mindig tudni akarom, hogy ki követi el, és miért, és mit hány. Lévén félhosszú szőrű macskák, előfordul hogy szőrcsomó gyűlik össze a gyomrukban és azt ki kell nekik hányni.Ezért van előttük állandóan fű amit rágcsálhatnak, mert annak a kesernyés leve segíti az idegen dolgok ürítését.

Na szóval. Kirohantam a hang irányába. Nem kellett messzire menni, mert a konyha közepén találtam Salamont aki éppen öklendezett, és ürített egy kevés tiszta nyálkát. Se szőr, se ennivaló se egyéb nem odavaló nem volt benne.
Az összes kajás tál üres volt, és ebből tudtam, hogy éhes, üres a gyomra.
Ennél szebb zenére nem is ébredhettem volna. Ezek szerint azt az ételt amit tegnap megevett feldolgozta a gyomra, mert most csak gyomorsav, víz  és némi nyálka van a gyomrába!
A következő lépés, hogy széklete van, vagy volt-e? Mentem ahhoz az almoshoz ahol ő szokta az ilyen dolgait rendezni, és mit látok? Egy rendesen formált, kissé száraz állagú végterméket. Hurrá az első lépésen túl vagyunk, és nem is rossz az eredmény:-)

Akkor a gazdi dolga a következő: nagyon gyorsan takarít, macskatányért mos, és enni ad a macskának!

Ja! De nem csak Salamonnak, hanem mindegyiknek, mert minden tál üres.

Önetető feltöltés, és mit látok Salamonka eszik, a többi várja, hogy befejezze, mert ők is éhesek.

Mikor bejezte, kinyitottam egy GG-t, és megkínáltam vele. A remény még nagyobb lett, mert elfogadta, mit elfogadta, addig ki sem vette a fejét a tálból amíg volt benne valami:-)

Tényleg vannak "apró" örömök:-))

     

A szeretet igazságos elosztása.

Ez bizony gond lehet akkor ha az embernek nem csak egy macskája van.
 Nekem hat van, és mind a hat - én legalább is úgy gondolom- ragaszkodik hozzám, és bizony igényli a szeretetet és a szeretet intenzív megnyilvánulását. Ha az egyiket megsimogatom, szinte azonnal jönnek sorban és mintha csak mondanák, hogy engem is simogass. Ha elkezdem valamelyiket fésülni, azonnal ott van a többi is, hogy őket is fésüljem. Ez akkor okoz egy kis gondot, ha valamelyik gyengélkedik, és akkor őt jobban dédelgetem, többet foglalkozom vele. Pláne ha mind elég idős már, és csak ettől is adódhatnak problémák.
 Most pl. Salamonka gyengélkedik, nem eszik rendesen, csökkent az aktivitása, kissé bizonytalan, kicsit fogyott is, a bundája minősége sem a régi, ezért most ő van soron, hogy többet foglalkozzam vele. Az étvágyát serkentem egy kis nyers csirkemellel. Ettől most ő a kivételezett.
Sámsonka kb. egy éve esett át egy hasonló perióduson. Ő viszonylag rendbe jött. Kissé öregesen de megvan. Ezt remélem a Salamont illetően is. Ők ketten a nyáron múltak 13 évesek.

                      Ők ketten: Sámsonka és Salamon. A kosárban Sámson háta mögött Viktória
.                                   
                                                             Sámsonka

Salamonka

Már két éve.

 Igen!  A napokban lesz két éve, hogy egy szeptemberi reggelen, a bringaút ezen szakaszán, egy picike macska ugrott elém. Hatalmasat fékeztem, sikerült megállni, és ő még csak meg sem ijedt. Kénytelen voltam leszállni, és jobb híján egy vászon szatyorba csomagolni, és hazahozni.
Bátorságát és a bundája színét látva azonnal nevet is adtam neki, így lett Frigyes.

Két év után is bátran állíthatom, hogy egy nagyon aranyos, kedves, jó macska lett belőle. Az első perctől kezdve itthon érezte magát, a többiekkel jól kijön, sőt néha úgy tűnik, hogy irányítja is az eseményeket. Ha elmenni készülök kikísér az ajtóig, de érdekes módon nem akar kimenni a lakásból.

Megáll az ajtóban, és az ajtóhoz törleszkedve köszön el tőlem. Ilyenkor várja, hogy simogassam meg, amit meg is teszek, mert nem lehet neki ellenállni, és így köszönünk el egymástól.









Mikor hazaérek egész biztos lehetek benne, hogy itt vár és megint kéri a simogatást. Mikor megtörtént az üdvözlés, az örömködés, akkor alig várja, hogy kezdjem el kikötni a sportcipőm fűzőjét, mert azzal jót lehet játszani.

Egy nagyon aranyos, ragaszkodó kis macska. Máig is az a véleményem, hogy én csak nyertem vele, aki pedig oda kirakta, az út mellé nem tudja, hogy mit vesztett.

Minden esetre, én nagyon örülök, hogy megálltam a stoppolására, és nem utasítottam el, hanem elfogadtam és hazahoztam.

Frigyes a ház bátor őrzője!

Azt is mondhatnám, hogy itt járt a láthatatlan ellenség.
Éppen a konyhában készítettem az ebédemet amikor azt vettem észre, hogy a Frigyes bekúszik a hálószobában a heverő alá. Kölyök korában is oda bújt, ha valamitől megijedt. Csak hogy, ott olyan pici a hely, hogy akkor is elég körülményesen tudott bebújni, és kifelé kúszni.
Nahát ide préselte be magát. Én már csak a farka hegyét láttam. Tudtam, hogy ő, mert csak neki van ilyen vékony, hegyes farkincája.
Gondoltam, hogy azért megnézem, hátha sikerül kihívni. Nem sikerült. Hát, akkor hagytam, majd megnyugszik, és akkor vagy kijön, vagy segítek neki, hogy ki tudjon jönni.
Kb. két óra múlva, már megebédeltem, éppen mosogattam amikor kicsúszott. Mert azt a műveletet nem lehet kijövetelnek nevezni, mert ugyancsak kellett neki kaparni, hogy ki tudjon csúszni:-) Na mondom jól van akkor nincs semmi baj, előjöttél. De ahogy megmozdultam megint be akart mászni, ezért inkább leguggoltam és halkan szólogattam, hívtam, de nem jött. Egy kis idő után csak felálltam és próbáltam megközelíteni. Hagyta. Sőt meg is simogathattam, majd egy határozott, de nem durva mozdulattal felvettem, és közben állandóan beszéltem hozzá. Elég feszült volt, de nem menekült, de állandóan figyelt szinte minden irányban. A fülei mint a radar minden mozgást észrevettek. Lassan, óvatosan elindultam vele a nappali irányába, és közben állandóan beszéltem hozzá. Beértünk, körülnéztünk. Nem akart menekülni, de nagyon feszült volt. Egy ideig sétáltam vele, majd óvatosan letettem a fésülködő asztalukra. Nem menekült, de nem érezte magát teljes biztonságba. Lement a padlóra, és minden négyzetcentimétert megvizsgált, minden bútor alá és mögé benézett, minden zajra összerezzent, de a láthatatlan ellenséget nem sikerült neki elcsípni!
Ez kb. egy óra hosszat így ment, majd megint fedezékbe vonult.

Azért nagyon remélem, hogy előbb utóbb csak összeszedi a bátorságát, és előjön!  

Gyógyulgatunk!

Sziasztok!

Képzeljétek ma nem kellett a dokihoz menni. Igaz, hogy a gazdi kétszer valamit beletett a torkomba amit én nagyon utáltam, de ő azt mondta ettől fogok meggyógyulni. Hiszek neki és nagyon bízom benne, mert biztos igaza van, és még soha sem bántott és nem csapott be!
Jókat játszottunk a Salamonnal, mert már ő is sokkal jobban van. A gazdi neki is  tesz a szájába valamit amitől neki is meg kell gyógyulni.
Aztán segítettem neki rendezgetni a számlákat.

                                          Ilyen álmos voltam.

                                               Naaaaaaaaa! Nem akarok lemenni!

                                          Itt meg segítek a gazdinak számlákat rendezni.

Utána elmentem aludni a legfelső búvóhelyemre. Azt is a gazdi csinálta nekünk, hogy jól tudjunk aludni.

Panaszkodom!

Megint itt vagyok és kénytelen vagyok a gazdimra panaszkodni! Képzeljétek, megint elvitt a szúrkálós bácsihoz.

Reggel jó sokat ettem, aztán pihentem, mert nagyon elfárasztott az evés.
Délelőtt sokat játszottam, szaladgáltam, és nem sokkal ebéd után muszáj volt hányni! Kihánytan mindent amit ma ettem. Egy nagy kupac volt, és még utána is olyan volt mintha a torkomat csiklandozta volna valami, próbáltam kiöklendezni, de nem sikerült. A gazdi nagyon megijedt, és nekem mondta nincs semmi baj, meg simogatott. Én meg elmentem a búvóhelyemre, és nagyon kicsire húztam össze magam.
Mikor a gazdi feltakarított azt mondta, hogy Frigyesem, délután megyünk a doktorbácsihoz!
Este vacsora idő előtt már nagyon éhes voltam, és jó sokat ettem a száraz tápból. Közben a gazdi odahozta a házikót az asztalra. A többiekkel együtt én megnéztem, sőt bele is mentem. Nemsokára a gazdi becsukta az ajtaját, és már vitt  is kifelé a lakásból.
Beértünk a dokihoz. Voltak ott kutyák is, egy nagyon kíváncsi volt rám, de a gazdi nem engedte, hogy közelről nézzen meg.
Kicsit várni kellett, és amikor bementünk, a doki nagyon megcsodált engem, hogy mekkora lettem. De a bundám nem nagyon tetszett neki, meg azt mondta, hogy egy kicsit ki vagyok száradva, nem fog ártani egy infúzió. Úgy tele töltötte a lapockámnál a bőröm alatt, hogy  még itthon csöpögött belőle az a valami amit belém töltött. Aztán még valamit belém szúrt, és azt mondta a gazdimnak, hogy holnap valami Qamatelt adjon nekem. Ezt már megint nem tudom mi az, de figyelni fogom mert akármit azért nem akarok lenyelni!
Most már itthon vagyok, és már jól körbe szaladgáltam a lakást, és nagyon jól vagyok!

Csak ne folyna még mindig a vállamból ez lé!

Ezt még én sem tudom hova tenni!

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek!

Frigyes tegnap még alig akart előjönni, enni is úgy evett, hogy a helyébe vittem a tányért. Időnként megnézte a Salamont, és megint visszahúzódott a magányába. Estefelé, már élénkebb volt, amikor a Salamon is már sokkal jobban volt. Salamon ma már szinte a régi, és a Frigyes is már velem is kikezdett, ő ébresztett fel délután, és most már a Grísát hajkurássza egy kis játékért. Lehet, hogy valamiféle aggodalmat, vagy félelmet érzett a Salamon betegségével kapcsolatban? Mindenesetre elgondolkodtató, és mi több nagyon megható!

Mikor legyen a macska beteg, ha nem ünnepek alatt!!

Sziasztok!

Frigyes vagyok! Tudjátok a Falurossza. Igaz, a gazdi mostanában elég gyakran Zabigyereknek is hív. Azt nem tudom, hogy mit jelent, de nem baj, mert szerintem elég, ha a gazdi tudja.

Na! De hogy a lényegről beszéljek, képzeljétek ma meggyógyítottam a gazdit.

Volt némi előzménye a dolognak Az úgy kezdődött, hogy egy nap a Salamonka elkezdett hányni. Én nagyon megijedtem, mert előtte nagyon hangosan kiabált, a gazdi meg szaladt és kivitte a fürdőszobába, és nagyon simogatta, meg vigasztalta a Salamonkát. Ez váratlan volt, mert már az előző hasmenéses baja elmúlt, és már a gyógyibogyókat sem adta neki a gazdi. És most tessék egy ilyen borzalmas hányás. A gazdi megint adott neki gyógyibogyót, de most valami másfélét.
Aztán Salamonka sokat ivott, meg valamennyit evett is, meg elbújt a fotel mögé. Este megint kapott gyógyibogyót, de már elég furcsa volt mert nagyon félt a gazditól, is meg mindenkitől, és mindig elbujt. Akkor már én is kezdtem félni, mert nem tudtam mi történik vele. Én is elbújtam, mert attól féltem, hogy nekem is ad a gazdi abból a bogyóból.
Másnap reggel a Salamonka már nagyon szokatlanul viselkedett. Olyan volt, mintha nem tudná, hogy hol van. A gazdi mindig mellette volt, és simogatta, meg vigasztalta. Azt mondta neki, hogy igyál kiscicám, mert ki kell tisztulni ennek a bogyónak a szervezetedből. Egyszer csak Salamonka rengeteget pisilt maga alá, és ez nem volt elég, el kezdett szaladgálni körbe körbe a lakásban, és minden csupa pisi lett tőle. Akkor a gazdi először őt tisztította meg, majd a lakást, de érdekes volt, mert nem szidta meg a Salamont, hanem egyfolytában csak azt mondta, hogy "jól van kiscicám, nagyon ügyes vagy!" Az egészből semmit sem értettem, és egyre jobban féltem, mert nem tudtam, hogy mi miért történik. Elbújtam hol egyik, hol a másik rejtekhelyre. Még enni sem mertem előjönni.A gazdi ezt vette észre, és akkor kezdett el keresni. Akkor sem akartam előjönni amikor megtalált. És akkor engem is elkezdett vigasztalan, meg simogatni, és próbált kivenni a rejtekből, de nem hagytam magam. Azt mondta, hogy "uramisten, más nem is hiányzik, mint hogy te is beteg legyél!" Ez után hol a Salamonka mellé ült és simogatta, hol mellém ült és engem is simogatott.
Ez így ment napokig! De a Salamonka egyre jobban lett, és akkor már én is elő merészkedtem, hagytam, hogy a gazdi simogassa fejemet, sőt már a kezéhez is törleszkedtem. Akkor értettem meg, hogy a Salamonka nem a gazditól lett beteg, hanem a gazdi gyógyította meg. Nagyon remélem, hogy most már nem lesz beteg.
Ma délután megint nagyon megijedtem, mert a gazdi délután lefeküdt a nappaliban a heverőre és úgy csinált mint éjszaka. Nem mozdult, és csukva volt a szeme. Odamentem hozzá, jól megnéztem közelről is, és tényleg nem volt nyitva a szeme. Akkor elkezdtem nagyon hangosan dorombolni, és a fejemet belefúrtam a kezébe. És egészen addig csináltam amíg ki nem nyitotta a szemét, és nem kezdett el simogatni. És akkor azt mondta, hogy "Frigyesem most már boldog ez az újév!" Menjünk és kívánjunk mindenkinek nagyon boldog újévet!
Ezt már megint nem tudom, hogy mit jelent, de ha a gazdi akarja akkor:

Mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok!

           Frigyes a gyütt-ment Zabigyerek:-)))!