2008. március 25., kedd

Nem értem....

Kedvenc unokájával, Ponponkával.

A napos fotelban. Innen ugrott át a kisasztalra.

Sajnos igaz, nem értem a macskám! Ismerem 16 éve, azt hittem ismerem, értem, mindig tudom, hogy mit akar, mit vár tőlem, hogyan segíthetek neki. Ma reggel kellett rájönnöm, hogy ez egyáltalán nincs így.
Kora reggel még azt hittem, hogy ma vissza kell mennünk a dokihoz, mert megint lógott füle- farka. Teljesen olyan volt mintha fájdalmai lennének, szaporán szedte a levegőt, és nem dorombolt. Ha megsímogattam, inkább elhúzódott.
A Cvitamint, meg a gerinc gyógyszert nagyon könnyen tudtam neki beadni. Evett, ivott, pisilt, orditozott egy kicsit, aztán elment a még nyitott ágyamba aludni.
Az orditozása nem fájdalomtól volt, hanem világgá kiáltotta, hogy még mindig ő a Bandagazda, és ezt senki se felejtse el. Ha netán mégis megtörténne ez a félreértés, és valaki elfelejtené, hogy hol a helye, akkor kemény megtorlás, és a trón visszafoglalás következik.
Miután mindezt elintézte, keresett egy napos fotelt és elhelyezkedett aludni.
Nem sokkal ezután, kedvenc unokája a Ponponos nyafogott egy kis fésűlködésér. Benjike ezt sem hagyhatta észrevétlen, és ő is jött fésülködni. Ehhez a fotelból át kellett jönnie a kisasztalra. Kíváncsi voltam, hogy sikerül-e neki, ezért nem segítettem. Na itt volt az idő a meglepődésre, ugyanis gond nélkül elég biztos mozgással átjött a fotelból a kisasztalara.
Hát ezért mondom, hogy nem értem a macskám! Kora reggel még egy megtört öreg macska benyomását keltette, késöbb meg egy kamaszt is megszégyenítő manővert produkált. A bundája is egész másképp néz ki, mint a betegsége alatt. Látszik a nyakfodra, a mellénye, és minden szál szőre külön áll.Most már látszik, hogy nem egy rövidszőrű macska.
Nagyon nem bánnám, ha rendelkezésre állna valami tolmács aki macskabeszédről, embernyelvre fordítana, és vissza. Az az érzésem, hogy ő sokkal többet ért abból amit én akarok, vagy teszek, mint amennyit én értek az ő közlendőiből. Pedig nagyon igyekszem.
Még nem dötöttem el, hogy visszamegyünk-e a dokihoz, vagy nem. Ehhez , még további odafigyelésre van szükség. Meg kell találni az felesleges abajgatás és feltétlenűl szükséges közti optimumot.

Nincsenek megjegyzések: