Mindig tanul az ember!

Együtt fogyasztják a protekciós kaját.
A kehely amiből remekül tud inni, és legalább látom, hogy mennyi vizet iszik naponta.

Ez így igaz, vagy csak akkor igaz, ha az ember mindig, mindent alaposan megfigyel.

Most, hogy a Ka-Ka Nu-Ku nincs igazán jól, meg a Viktóriának is elkél némi segítség, kettőjüket együtt szoktam etetni. Már egész jól megszokták, és csak előveszem a konzervet, a Viktória már jön is. Az is előfordul, elég gyakran, hogy nem is az ő kajájukkal akarok foglalkozni, és akkor is jön, és nem hagy békén addig amíg nem adok neki enni. Nem csinálok belőle problémát, mert örülök, hogy rájöttem, hogy a konzervet megeszi ő is , meg a Ka-Ka Nu-Ku is.

A Ka-Ka Nu-Ku az utóbbi időben azért nem evett rendesen, mert félt a többiektől, és amíg eszik vagy iszik teljesen védtelen, és inkább nem evett. Még az a szerencse, hogy rájöttem ezért nem eszik. Most aztán itt, mellettem etetem, naponta többször is. Hoztam neki külön száraz tápot, és így, hogy külön etetem egészen jól eszik. Elővettem egy talpas kelyhet abban adok neki inni. Már ott tartunk, hogy naponta több kehely víz elfogy, mert ahányszor eszik néhány szem tápot annyiszor vizet is adok neki. Most már a hangulata is egészen más, sokat alszik dorombol, és hízeleg. Ha nem mindjárt viszonzom a kedveskedését, akkor a kis praclijával megsimogatja az arcomat. Mintha csak azt mondaná, hogy itt vagyok, simogass meg!

Viktóriát a mai hidegfront eléggé megviselte . Mióta agyhártyagyulladása volt minden front egészen lelassítja. Nyáron sokkal erősebben észrevehető, akkor nagyon hullámzó a kedélyállapota, de most télen sokkal jobban van. Ez a mai front nagyon erős volt, és jobban megviselte. De már estére sokkal jobban van. Már evett rendesen, és az ágyazásnál is jött játszani.

Csökkentett üzemmód!

Nagyon szeret itt, a számítógép mellett, a kezemhez közel aludni.

Ha nem lenne komoly a helyzet, akár viccesnek is hihetné az ember ezt a címet. Pedig nem az, sőt nagyon is komoly!

Ka-Ka Nu-ku idén múlt 15 éves és egyre rosszabb bőrben van. Keveset eszik, sokat alszik és sokat fogyott. Szegénykém már olyan könnyű, hogy ha nem lakás macska lenne, agy nem túl nagy szél fel tudná kapni és elvinni. Úgy látszik ez valami genetikai hajlam, mert a Petya hasonló módon fogyott el. Ők apáról testvérek voltak. Neki is , akár csak most a a Ka-Ka Nu-Kunak mindenfélét kitalálok, hogy valamivel többet egyen, de egyre kevesebbet eszik. Igaz, hogy néha rajta kapom amint a száraz tápot eszegeti, de közel sem annyit amennyire normálisan szüksége lenne.

Ő még az eredeti csapat tagja, Ányecska meg a Vitold lánya. Ő is volt valamikor fajtagyőztes, szép eredményeket vártam tőle, de amikor az első alomnál császározni kellett, akkor azt mondtam, hogy nem engedem többet szülni. Két gyönyörű vörös fia volt. A császározás majdnem későn volt, mert az egyik kölyköt éleszteni kellett, de sikerült! Nagyon szép kandúrkák lettek. Születésükkor nem voltak valami szerencsések, de az új gazdi vonatkozásában igen. Sikerült nekik együtt maradni, egy család mindkettőjüket elvitte, és nagyon só sorsuk lett, családtagként szerették őket. Nincs az a kiállítási győzelem, az a sikernek nevezhető dicsősség, ami megérné kockáztatni egy állat életét.

Most egyre nagyobb aggodalommal próbálok neki segíteni, de úgy látom, hogy szép lassan elfogy életének a fonala.