Ez a néhány perc csak az övék!

Tegnap, az ismerőseim körében megint történt egy nagyon szomorú esemény. Megint az örök vadászmezőkre költözött egy nagyon szeretett négy lábú barát. Nem volt egészen váratlan, de ennyire gyors lefolyásra senki sem számított. Az ismerősök körében mindenkit nagyon megrázott, és ha akarjuk ha nem, nagyon felelevenítik az ilyen események a korábbi saját fájdalmas emlékeinket. Akkor különösen amikor már sok hasonló veszteséget értünk át, és a legutóbbi még nincs olyan messze. Ilyenkor újra szakadnak a sebek, és a fájdalom újra a régi erővel tör elő.

Nekem is eszembe jutott minden korábbi veszteségem, és végig gondoltam minden barátom velem töltött szép perceit.

Egyre többen vannak odaát. Nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra.

Nagyon hiányzol...............!

Lassan három hete lesz, hogy elmentél, és még mindig ott vagy mindenhol a lakásban. Amikor hazaérek, mindig óvatosan jövök be a lakásba, mert még mindig benne van a zsigereimben, hogy beteg van a lakásban.

Amikor a Viktória meg a Tiziana reggelijét, vagy vacsoráját készítem, mindig eszembe jut, hogy már csak két tányér kell, mert nincs kinek adjam a harmadikat.

Tudom, hogy a tényt nem lehet megváltoztatni, és mégis még mindig előfordul, hogy megsiratlak téged, és veled együtt a többieket akik már korábban elmentek, átköltöztetek egy más világba. Remélem, hogy végére értél az utazásnak, és találkoztál mindenkivel.

Majd, egyszer én is jövök, de még dolgom van, itt ebben a világban. Ezért még maradok, de sokat gondolok rátok, két és négy lábú barátaimra egyaránt:-(