Pont egy éve történt!

Frigyesem!

A veszteség érzése az óta a szörnyű nap óta sem változott semmit. Ugyanis viszonylag váratlanul történt, hogy meg kellett hoznom a legszörnyűbb döntést amit egy állattartónak időnként meg kell hozni. Betegséged amiről addig nem is tudtam, olyan stádiumba került aminek a gyógyításával nem volt szabad próbálkozni. Egy alattomos agydaganat növekedése elérte azt a nagyságot ami fájdalmat okozott, és ezzel viselkedésedben olyan változás mutatkozott aminek a gyógyulási esélyei szinte egyenlőek voltak a nullával. Ebből következően minden gyógyítási kísérlet növelte, és nyújtotta volna szenvedéseidet. Ezért dönteni kellett, és akkor aláírtam a halálos ítéletedet.
Azóta is nagyon hiányzol. Sokszor várom, hogy odajössz ahol éppen csinálok valamit, mert többnyire mindenhol ott voltál ahol dolgom volt. Tudom, hogy jól döntöttem, mert nem így döntöttem volna akkor egy csomó felesleges szenvedésnek tettelek volna ki. Az pedig, nem szeretet hanem önzés lett volna, és nem a te érdeked, hanem az én önzőségem lett volna.

Ez a fotó az utolsó napok egyikén készült. Szerettél idejönni a kezem mellé. Itt vettem észre először valami sem stimmel, volt eset, hogy teljesen váratlanul hirtelen felkaptad a fejed úgy fújtál mintha bántott volna valaki. Majd hirtelen menekülve elfutottál. Miután régebben volt egy agyvérzéses macskám, a Jeromos, tudtam, hogy valami agyi tevékenység ami bánt. És a mikor az orvosnak is ez volt a véleménye, akkor kénytelen voltam dönteni.

Kiscicám! Soha nem tudlak elfelejteni.

Minden elvesztett kedvencem emlékére.

A sebvarró bosszúja.

Látom, hogy a legutóbbi bejegyzés is Tiziánáról szól. Akkor ezt a mostanit akár folytatásnak is tekinthetem. Folytatás mert az a kis pötty ami az akkori fotón látszik, szép lassan, szinte észrevétlenül, egy elég nagy gennyes góccá változott. Végül ki is fakadt és az állandó nedvezés miatt, na meg amiatt is, hogy ez egy egyre csak rosszabodó, teljesen elmérgesedő góccá válhat, meg kellett műteni.
Ma ez meg is történt. Nem volt egy hosszú műtét, ezért nem is kellett nagyon mély és hosszú altatás. Így az altatás kezdetétől számítva másfél óra múlva már éber volt.
Aztán volt egy kis váratlan komplikáció, mielőtt elhoztam elég komolyan elkezdett vérezni a sebe, de a doki pillanatok alatt rendbe tette. Ezért még egy kicsit várnunk kellett, hogy nehogy később legyen baj.
Aztán hazajöttünk. Mint az lenni szokott altatás utáni ébredésnél, nem találta a megfelelő helyet egy ideid jött ment, még egy kicsit labilisan. Bebéleltem neki egy kosarat ki is próbálta, de aztán mégis az ablakba akart felmenni. Hát segítettem neki, ott aztán meg is nyugodott. Egy idő után biztos éhes lett, és eszébe jutott, hogy ma nem kapott reggelit, hát megint elindult. Adtam neki enni, hát mit mondjak, alaposan betermelt, a végén már nem engedtem neki többet enni, mert ha netán hányni kell az nem nagyon tenne jót a sebének.
Most a Viktóriával együtt a szokásos helyükön a hálószoba ablakban szépen összegömbölyödve fekszik.

Egy kis pihenés után megint enni kért:

Majd elment az ablakba mosakodni:

Egyszer csak rájött, hogy délután a nappaliban a mászókán szokott aludni, hát felkerekedett és átment a nappaliba. Én persze követtem, hogy ha kell segítsek neki. Először kipróbálta a kosarat amit készítettem neki.:

Majd egy szempillantás alatt a mászóka legtetején termett:

Kis helyezkedés után alvásra gömbölyödött:

  

Remélem a lejövetel éppen olyan jól megy majd neki, mint a felmászás.

Már megint megjöttünk a dokitól!

Az emlő műtéte után, Tiziana nagyon szépen gyógyult. Semmi baj nem volt, már egyáltalán nem volt szükség a hasát és a sebeket védő ruhára. Visszatért a rendes életéhez, eszik, iszik, pisil, kakil magyarán rendesen működik a macska. A ragaszkodása határtalan, állandóan rajtam lóg és beszél hozzám, csak akkor van csendben amikor alszik. Muszáj vele foglalkozni. Az az igazság, hogy amíg megvolt Grisenka mindig hozzá bújt, és akkor nem érezte magát egyedül. Most ez hiányzik neki, de nagyon.
Most pedig az történt, hogy a szépen begyógyult sebeket egyre többet nyalogatta, sőt rágcsálni is elkezdte. Kettő seb ki is pattant. Jobban megnéztem, - ami már nem is olyan könnyű, mert már nem meztelen a hasa, egész szépen kinőtt a szőre,- és azt láttam, hogy az újra képződött varr egy sebvarróhoz tapad. Hát az már biztos, hogy ezt így nem lehet hagyni, irány a doki.
Két sebből kiszedte a sebvarrót, és a másik két seb is alakul, de még nem lehetett csipesszel elérni a sebvarrót. Úgy hogy nagy eséllyel még a héten újra megyünk, mert azok is át fognak törni.

Csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, a szervezete nem feldolgozza a belső varratot, hanem mint idegen anyagot kilöki. Ott, azon a kicsi fekete ponton bújik ki a belső varrat.

Most megint ilyen a szépséges kis pofija:-))

Megjöttünk a dokitól.

Doktor bácsi meg volt elégedve. Kivette a kanült. De azért adott a bőr alá egy kis adag infúziót.
Mondtam, hogy annyi gond azért van, hogy még nem pisilt, erre megnézte és azt mondta, hogy ott van a hólyagjában, valamiért gyűjtögeti. Most figyelni fogom tovább, és ha  estig nem pisil akkor megint át megyek vele. A doki is azt mondta, hogy varratszedésig már csak akkor kell menni, ha gond lesz. Remélem nem lesz baj.Inni iszik, de még csak nem is jelzi, hogy pisilnia kellene!

Itthon vagyunk.

Még nem múlt teljesen az altató hatása ezért beraktam a ketrecbe. Ilyenkor van az mindig megy de nem elég stabil, dülöngél mint a részeg ember. Nem tudja, hogy mire képes és mire nem, ezért egy rossz mozdulat, egy felugrás valahová, bajt is okozhat.

Azért próbálkozunk, mert nagyon menni akar, de nem hagyhatom egyedül, mert veszélyes.

Az ablak a kedvenc helye itt is próbálkozik, de mindig meg kell fogni, mert leakar jönni, vagy átmenni a konvektorra.

Na hogy a lényegről is beszéljek, nem csak az emlő daganatot kellett kivenni, hanem két rágófogát is, mert teljesen tönkre volt, és doki szerint fájdalmas is volt neki. Felhívott telefonon, hogy kivegye vagy hagyja, naná, hogy azt mondtam, hogy vegye ki. Ha már úgyis alszik akkor ne hagyjuk, hogy később még nagyobb gondot okozzon.

Szegénykém olyan balhét rendez a ketrecben, de amíg nem tejesen stabil addig nem engedem ki.
Vizet tettem be neki, de a enni még nem kapott, mert ha félre nyel akkor akár meg is fulladhat.
Egyenlőre itt tartunk!

Tiszta ideg vagyok!

Látom, nem csak ma vagyok ideges, de az előző bejegyzésem írásakor is az voltam, mert elírtam azt a dátumot amikor Tiziánát operálni fogja a doki.

 Elsejét írtam, de az nem jó mert ma van, és ez vasárnap. Tehát hogy pontosak legyünk, holnap 2015 március 2.-án reggel nyolcra kell menni és akkor fogja operálni a doki. Szerintem legfőbb ideje, mert egyre többször nyalogatja, rágogatja a daganatos emlőjét, ami azt jelenti, hogy hamarosan kidurranhat, ami nagyon kellemetlen lenne.
Már napok óta nagyon ideges vagyok miatta! Nagyon szeretném ha minden baj nélkül túljutnánk rajta.
Most egyenlőre félek is meg reménykedek is! Ha lehetne az összes erőmet neki adnám, hogy megússza, és ha metszett hassal is de élve hazahozhassam holnap délelőtt!

Megjöttünk a dokitól!

Igen! Megjöttünk, de megbeszéltük, hogy jobb esélyt adunk a macskának, ha operálunk, mint ha hagynánk kifutni a daganatok elfajulását.
A két napja adott injekció szépen lehúzta a gyulladást, tehát reagál a kezelésre. Adott a doki bogyót amit holnap, és majd a jövőhét elején kell beadni. Jövőhét pénteken kap egy erősítő infúziót és rákövetkező hétfőn, március elsején MŰTÉT!
Már most tiszta ideg vagyok, de a macska érdekében muszáj végig csinálni!

Megint az állatorvosnál.

Most a Tiziánával. Tudtam a bajról, megbeszéltük a dokival, de  olyan sűrűn követték egymást a bajok, hogy ameddig lehetett halasztottuk a Tiziána dolgát.
Egy ideje egy  emlőjén megjelent egy apró daganat, majd a másikon is, és nem túl régen a harmadikon is. Sajnos Grísenka elvesztése  őt is megviselte, és elég gyorsan elkezdtek nőni ezek a daganatok. Én sem voltam olyan állapotban, hogy vállalni mertem volna, hogy egyáltalán bemenjek abba a rendelőbe ahol annyi veszteség ért. Még akkor is nehezen ment a dolog ha tudom, hogy sem a doki, sem a rendelő nem oka a veszteségeimnek. Annál is inkább, mert a Frigyes a dokit is legalább úgy megviselte mint engem. Csak ő túl jutott rajta, én még ma sem. Annyira nem, hogy megint megszólalt a pajzsmirigyem. Nem tudtam aludni, kirázott hideg, és még egy sor tünettel jelezte, hogy még nincs minden rendben.
Ennek ellenére ma végre átvittem a Tiziánát. Bizony megérett a doki kezelésére. Ma kapott egy gyulladás csökkentőt. Szerdán megint megyünk, és valószínű a jövő héten meg kell operálni. Nem kockázat mentes a dolog mert 2014 december elsején elmúlt 14 éves. A kondija nagyon jó, még kap egy kis erősítést és utána döntünk a műtétről!
 Miután nekem még hátra van egy UH vizsgálatom, ezért csak a jövő héten kerülhet rá sor!

Nem vagyok képes megszokni!

Lassan már két hónapja lesz, hogy Frigyest egy váratlan betegség ledöntötte. Illetve annyira megváltoztatta a viselkedését, hogy nem volt mentség el kellett altatni.
 Kitudja mióta fejlődött az agyában egy alattomos daganat, ami december negyedikére elérte azt nagyságot, hogy fájdalmat okozott az agyában ami teljesen megváltoztatta a viselkedését. Állandóan menekült valami elől, és ha az útjába került valaki azt lepofozta.
Először nem gondoltam, hogy baj van, azt hittem, hogy valamiért mérges és majd megnyugszik. De amikor éjszak arra ébredtem, hogy szaladgál a lakásban és közben morog, meg úgy nyávog mintha támadná valaki, akkor már tudtam, hogy nagy baj van. Nagy nehezen megfogtam, s betettem a ketrecbe. Legnagyobb meglepetésemre ott megnyugodott.
Reggel beszéltem az orvossal, és azt mondta, hogy valószínű agydaganat. Jönni nem tud, mert reggel van egy műtéte, de vigyem át délelőtt.
Átvittem, de akkor már tudtam, hogy elfogom engedni, mert nincs esély arra, hogy egy esetleges műtét megoldás lenne. Akkora kockázat van benne, hogy akkor inkább elengedem. A józan eszem tudta, hogy nincs  más megoldás, a többiek érdekében ezt kell tenni.
Borzalmas volt tudomásul venni hogy megmentettem, most meg én döntök az élete és halála felett.
Egy nagyon kedves, jó kos macska volt. Mikor elmentem itthonról mindig kikísért az ajtóig, megvárta míg becsukom az ajtót. Mindig simogatással köszöntem el tőle, és amikor hazajöttem mindig ott várt, és megint simogatással köszöntem neki. Ő meg belenyomta a kezembe a kis fejét és egyfolytában dorombolt.
Annyira megviselt, hogy nincs megoldás, nincs kiút, hogy  teljesen padlóra kerültem. Begyulladt a pajzsmirigyem, olyan mennyiségű adrenalinnal árasztotta el a szervezetem, amivel minden eddig megszokott működést teljesen felborított. Az óta is orvoshoz járok és még ma sem jött rendbe teljesen.
Drága kicsi Frigyesem nagyon gyorsan elmentél, remélem azóta megtaláltad Grísenkát, Salamonkát. Nem sokára utánad ment Sámsonka is. Vigyázzatok egymásra szivárványon túl.  

Már egy hónapja is elmúlt!

Igen! Már egy hónapja is elmúlt hogy gyors egymásután hárman elmentek. Grísenka, Frigyes, és harmadiknak Sámsonka. Maradtak ketten Viktória, és Tiziana.
Engem ez a veszteség a padlóra küldött, és még ma sem vagyok teljes erőben. Most próbálom az orvosok, és a gyógyszerek segítségével összeszedni magam. Muszáj rendbe jönni, mert a maradék kettőnek szüksége van rám.

Ők ketten: Tiziana és Viktória éppen vacsoráznak.