2008. március 11., kedd

A remény él, és csökken a félelem.

Most értünk haza a Szúrkálós Bácsitól. Az Inasgazdi, azt mondja, hogy ő gyógyít meg engem.
Így fekszem az Inasgazdi háta mögött a konyhában, néha majdnem elesik rajtam, de még sohasem lépett rám.
Kérek még egy kis dögönyözést........

Melegedés a konvektor előtt: Benjamin, Absnitzli, Tiziana
Bújjunk össze, jó szorosan.....

Benjike, ma reggelre sokkal jobban volt. Nem szeretném elkiabálni, de a hangulata is jobb, a mozgása is határozottab. Amíg szellőztettem, az Absnitzlivel összebujtak a konvektor elött a kosárban. A szeme nem könnyezik, de látszik, hogy megint erősödik a fertőzés az arcüregben, mert lassab a bal szemének a mozgása, és megint egy kicsit félre tartja a fejét. Jó lenne megint kitisztítani, de nem kéne elkábítani.
Délután megint megyünk az orvoshoz, és megint meg fog mindent kapni amira szüksége van. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, és Bvitamin.
Attól, hogy a Benji jobban van, én is egész jó hangulatba kerűltem, pedig az időjárás nem mondható éppen derüsnek. Egésznap esett az eső, ezért villamossal mentünk az orvoshoz.
Mikor hazaértünk, az első dolga az volt, hogy ment a tálkához és elkezdett enni. Tényleg megnyugodtam egy kicsit, mert már kezd egész macskaformája lennei!

Nincsenek megjegyzések: