Mindig tanul az ember!

Együtt fogyasztják a protekciós kaját.
A kehely amiből remekül tud inni, és legalább látom, hogy mennyi vizet iszik naponta.

Ez így igaz, vagy csak akkor igaz, ha az ember mindig, mindent alaposan megfigyel.

Most, hogy a Ka-Ka Nu-Ku nincs igazán jól, meg a Viktóriának is elkél némi segítség, kettőjüket együtt szoktam etetni. Már egész jól megszokták, és csak előveszem a konzervet, a Viktória már jön is. Az is előfordul, elég gyakran, hogy nem is az ő kajájukkal akarok foglalkozni, és akkor is jön, és nem hagy békén addig amíg nem adok neki enni. Nem csinálok belőle problémát, mert örülök, hogy rájöttem, hogy a konzervet megeszi ő is , meg a Ka-Ka Nu-Ku is.

A Ka-Ka Nu-Ku az utóbbi időben azért nem evett rendesen, mert félt a többiektől, és amíg eszik vagy iszik teljesen védtelen, és inkább nem evett. Még az a szerencse, hogy rájöttem ezért nem eszik. Most aztán itt, mellettem etetem, naponta többször is. Hoztam neki külön száraz tápot, és így, hogy külön etetem egészen jól eszik. Elővettem egy talpas kelyhet abban adok neki inni. Már ott tartunk, hogy naponta több kehely víz elfogy, mert ahányszor eszik néhány szem tápot annyiszor vizet is adok neki. Most már a hangulata is egészen más, sokat alszik dorombol, és hízeleg. Ha nem mindjárt viszonzom a kedveskedését, akkor a kis praclijával megsimogatja az arcomat. Mintha csak azt mondaná, hogy itt vagyok, simogass meg!

Viktóriát a mai hidegfront eléggé megviselte . Mióta agyhártyagyulladása volt minden front egészen lelassítja. Nyáron sokkal erősebben észrevehető, akkor nagyon hullámzó a kedélyállapota, de most télen sokkal jobban van. Ez a mai front nagyon erős volt, és jobban megviselte. De már estére sokkal jobban van. Már evett rendesen, és az ágyazásnál is jött játszani.

Csökkentett üzemmód!

Nagyon szeret itt, a számítógép mellett, a kezemhez közel aludni.

Ha nem lenne komoly a helyzet, akár viccesnek is hihetné az ember ezt a címet. Pedig nem az, sőt nagyon is komoly!

Ka-Ka Nu-ku idén múlt 15 éves és egyre rosszabb bőrben van. Keveset eszik, sokat alszik és sokat fogyott. Szegénykém már olyan könnyű, hogy ha nem lakás macska lenne, agy nem túl nagy szél fel tudná kapni és elvinni. Úgy látszik ez valami genetikai hajlam, mert a Petya hasonló módon fogyott el. Ők apáról testvérek voltak. Neki is , akár csak most a a Ka-Ka Nu-Kunak mindenfélét kitalálok, hogy valamivel többet egyen, de egyre kevesebbet eszik. Igaz, hogy néha rajta kapom amint a száraz tápot eszegeti, de közel sem annyit amennyire normálisan szüksége lenne.

Ő még az eredeti csapat tagja, Ányecska meg a Vitold lánya. Ő is volt valamikor fajtagyőztes, szép eredményeket vártam tőle, de amikor az első alomnál császározni kellett, akkor azt mondtam, hogy nem engedem többet szülni. Két gyönyörű vörös fia volt. A császározás majdnem későn volt, mert az egyik kölyköt éleszteni kellett, de sikerült! Nagyon szép kandúrkák lettek. Születésükkor nem voltak valami szerencsések, de az új gazdi vonatkozásában igen. Sikerült nekik együtt maradni, egy család mindkettőjüket elvitte, és nagyon só sorsuk lett, családtagként szerették őket. Nincs az a kiállítási győzelem, az a sikernek nevezhető dicsősség, ami megérné kockáztatni egy állat életét.

Most egyre nagyobb aggodalommal próbálok neki segíteni, de úgy látom, hogy szép lassan elfogy életének a fonala.

Hőség!

Viktória, legtöbbször ilyen kitekert pózban alszik:-))
Ka-Ka Nu-Ku vacsora utáni mosakodása a mászóka tetején.

Már napok óta iszonyú meleg van. Ma már a lakásban is 28 fok volt. Szegény macskák holt itt, hol ott terülnek el. Legtöbbször a parkettán. Ma egy kicsit kitisztítottam a szőnyegeket. Nem vittem túlzásba, mert nekem is nagyon meleg van, de már túl sok volt a kihullott szőr. Nedvesen áttologattam rajtuk a szőnyegseprűt. Elég sok szőrt összeszedett, és jó nedvesek lettek a szőnyegek. Ettől egy kicsit hűvösebbek lettek. A parkettát is felmostam, és utána a macskák többnyire a parkettán nyúltak el.
A Ka-Ka Nu-Ku most egész jól van. Rendszeresen eszi a száraz tápot is. Sőt amikor hallja, hogy megrázom az etetőt, azonnal szalad ő is mint a többi, és eszik is. Remélem még egy jó darabig nem lesz rosszabbul.
A Viktóriárért aggódom egy kicsit, mert ez a nagy meleg nagyon megviseli. Állandóan hűtöm vizes szivaccsal, és megint adom neki a gyógyteáját. Nagyon nem szeretném, ha ebben a melegben megint meg betegedne!

Megint tápot váltunk!

Salamonka a hálószoba ablakban egy kis simogatásra, meg fésülködésre várva.


Sámsonka alig várja, hogy a Ka-Ka Nu-Ku hagy-e valami protekciós kaját.

Sajnos tápot kell váltani, mert a Salamonnak véres a vizelete. Ez biztos, hogy a táptól van, mert az apjának ugyan ez volt problémája. Ő ráadásul ivartalanított, és akkor még könnyebben előjön ez probléma. Addig is, amíg csak az RC van napi két Cvitamint adok neki, hogy savanyítsa kicsit a vizeletét. Ha meg lesz az új táp, akkor néhány nap alatt kiderül, hogy jó volt-e a meglátásom. Addig is nagyon figyelem őt. Orvoshoz csak azután megyünk, ha még az új táp után sem javul a dolog, vagy netán menet közben rosszabbra fordulna.
Nem túl régen váltottam, Iamsról RC-re! Akkor a Grísa miatt, mert neki az Iams hasmenést okozott. Az ő gondja megoldódott, és most itt van a Salamon problémája, amit szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni. Már kinéztem a céget, ahonnan Acanát tudok rendelni, és lehet fizetni átutalással.
Az Acana is nagyon jó táp, valamikor régen már etettem, és csak azért hagytam abba, mert a szállításnál készpénzzel kellett fizetni. Nekem, meg nincs itthon nincs készpénzem.

Más gond is van megint! A két testvér megint rivalizál, ráadásul a Grísa is beszállt a buliba. A Salamon többnyire a hálóban van, egyedül. Ha netán bemerészkedik a nappaliba, szinte azonnal rárajtol vagy a Sámson, vagy a Grísa. Ő meg vagy ki, vagy a fotel mögé menekül. Néha össze is kapnak, mert a Sámsonnak cakkos lett a füle. Az az érdekes, hogy neki is a bal füle, ugyan úgy mint az apjáé volt. Apjának jó "ómen" volt, mert a második Bastet díját cakkos füllel nyerte.

Változások......................

Ka-Ka Nu-Ku kedvenc helyén, mellettem a számítógépnél.

Viktória nagyon szeret a fürdőszoba ablakban a napon nézelődni, sütkérezni.



Ka-Ka Nu-Ku

Az utóbbi napokban sokkal jobbnak látom. Ma már négyszer kért enni, és amit adtam neki mind meg is ette. A kedvenc Gurmet alutasakos csirkést adtam neki. Eddig mindig könyörögni kellett neki, hogy egyen, legalább néhány falatot. Ma meg ő kérte az ennivalót. Sőt már kétszer is rajtakaptam, amint a száraz tápot szemezgette. Ez azért nagyon jó mert van saját akarata, és ő dönti el, hogy enne, vagy nem, és hogy eszik, vagy nem.
Most már nagyon remélem, hogy a korának megfelelően rendeződik az állapota, és még lesz néhány élhető éve.

Viktória

Ő miatta egy kicsit aggódom, mert megint sokat megy az ablakba, meg az erkély ajtó küszöbére a napra. Tavaj, amikor agyhártya gyulladást kapott akkor is ezt csinálta. Nagyon remélem, hogy most nem lesz baj. Elég jó állapotban van, jó a hangulata.Rendesen eszik, iszik. Esténként még egy kis kergetődzős játékba is belemegy a Grísával.
Figyelem őt is, és ha szükséges lenne, megint hűteni fogom, hogy ne tudjon felmenni a test hőmérséklete.

Aggódom!

Porszívózás után négyen is a mászókán, de a Ka-Ka Nu-Ku meg a Viktória szinte egész nap itt aludtak!

Ma valahogy nem tetszik a Ka-Ka Nu-Ku. Nem úgy eszik mint eddig. Néhány falat aztán abbahagyja megy inni. Rengeteget iszik, persze az nem árt, mert legalább nem szárad ki. Ma már a Gurmetet egyáltalán nem akarta enni, ezért főztem neki csirkemellet. Abból evett valamennyit, majd összekevertem a gurmettel, és úgyis evett egy keveset.
Adtam neki egy Cvitamint, remélem csinál neki egy kis étvágyat.
Egész nap a mászóka tetején alszik. Igaz hogy mosás után porszívóztam vagy két órát, és nem tudott az őlembe jönni. Akkor ment fel a mászóka tetejére, majd amikor ott a takaróikat porszívóztam, akkor belement a kosárba.
A Viktória sem az igazi. Ő is a mászóka tetején van egész nap. Ő legalább gyakran lejön enni. Most egész jó súlyban van.A mozgása is összerendezett. Ma nem láttam szaladgálni, játszani, igaz, hogy őt is zavarta a porszívózás. D ehát azt is meg kell csinálni néha.Úgyis már nagyon aktuális volt, mert a rendes hétvági porszívózás kimaradt a szédülésem miatt. Úgyhogy ma pótoltam, a mosás után kiporszívóztam.
Muszáj lesz nagyon figyelni mindkettőjüket,mert megint a meleg, és az főleg a Viktóriának veszélyes lehet.!

Ka-Ka Nu-Ku.

Ebédel a kis protekciós.
Finom volt, de még maradok egy kicsit.

A csapat létszáma hat főre csökkent. A legidősebb Ka-Ka Nu-Ku akinek a törzskönyvi neve Gyékényesi Gyopár. Azért lett a hívóneve Ka-Ka Nu-Ku, mert kölyökkorában lenyelt egy műanyag játékdarabot, és olyan székrekedést kapott, hogy majdnem belehalt. Akkor Édesanyám nevezte el így, egy kedveskedő kérdéssel ami a következőképpen hangzott: Mi van kiscicám kaka nuku? Akkor, attól maradta rajta ez a hívónév. Ennek már 15 éve. Ebből következik, hogy most Ő a legidősebb macskám.
Ponponka halála után teljesen magányossá vált, állandóan kereste. Ők ketten nagyon jó viszonyban voltak egymással. Annyira elfajult a keresés, hogy az egész napos hívó nyávogását, az ivartalan Sámson teljesen félreértette, azt hitte hogy a kandúrt hívja, és folyton fedezni akarta szegényt. Nem akartam hogy állandóan molesztálja, ezért a Ka-Ka Nu-Kut ketrecbe tettem. Szegénykém hamar rájött, hogy neki ott sokkal jobb, biztonságosabb, és nem is nagyon akart kijönni.
Majd a Sámson szép lassan lenyugodott, és akkor kiengedtem, de ő tovább kereste a Ponponkát. Nagyon sajnáltam őt, mert látszott rajta, hogy egyre soványabb volt, mert egyre kevesebbet evett . Megvoltam győződve róla azért mert nem tudja, hogy hova lett a barátnője. Közben súlyosbított a dolgon, hogy a jobb alsó szemfoga kilazult, kidőlt és fájdalmassá vált. Ezért még kevesebbet evett. Elég sovány lett, mire rájöttem, hogy a fogával is gond van. Akkor vittem orvoshoz.
Itt mellettünk a szomszédban nyílt egy állatorvosi rendelő, gondoltam kipróbálom. Az igazság az, hogy nekem egy nagyon jó állatorvosom van, aki ismeri a macskáimat, is meg az én velük kapcsolatos rigojáimat is. Nem csak ismeri, hanem el is fogadja, de egyre problémásabb a macskáimat odavinni. Kocsim nincs, a taxi drága, a villamoson elég gyakran hülye megjegyzéseket tettek. Végül bringával vittem őket, de az idő, meg az éppen aktuális állapotom miatt nem mindig tudom azt sem megoldani, ezért gondoltam, hogy ha már itt van egy állatorvos a szomszédban, hát kipróbálom. Azt hiszem nem tettem rosszul. Lelkiismeretes, meg lehet vele beszélni a dolgokat, és nem is túl drága. Nem bántam meg, hogy odamentem. Egy napi előkészítés után, szépen kivette a macska fogát.
Az óta szárazat nem nagyon akar enni, ezért Gurmet alutasakost adok neki. Azt szépen megeszi, és már egész jól van.
Nagyon remélem, hogy még néhány évig meg marad nekem. A doki szerint jobb állapotban van mint amit a kora után gondolt. Vért vett, és a vérképe is teljesen tökéletes.

Legyen könnyű álmod!

Drága Pomponkám! Égjen ez a mécses emlékedre, érted!



Ez a kis videó négy hónappal ez előtt készült róla!

Pomponkám átköltözött a szivárványon túlra.
Benjke kedvenc unokája. Két évvel ezelőtt, a Benji halála után néhány nappal mutatkozott a betegsége. Akkor nem akartam több veszteséget, ezért mindent megtettem, hogy ne menjen a nagyapja után. Nagy nehezen sikerült rendbe hozni, és élhető életet biztosítani számára.
Akkor nem is gondoltam ennyire át, hogy lehet, hogy a nagyapja után akar menni, és ezért gyógyul olyan nehezen. A Benji április 2-án halt meg, a születésnapja május 5-én van, és a Pomponka néhány nappal ez után kezdett egy kicsit jobban lenni.
Lehet, hogy úgy élte meg, hogy ha nem mehet, akkor inkább összeszedi magát. Ez után szépen lassan, de folyamatosan felgyógyult, vagy inkább tünetmentessé vált.
Ennek már két éve. Eddig tartott a jól léte. Kb két hete vettem észre, hogy valami nem igazán jó nála. Állandóan a Ka-Ka Nu-Kuhoz bújt, és egyre kevesebbet evett.
Hamarosan kiderült, hogy a daganat nem múlt el, csak tünetmentessé vált, és most újra támadta a szervezetét, de most már szinte mindenhol jelen volt.
Nem hittem, hogy ilyen gyors lesz a lefolyás, és csak néhány napja tűnt fel, hogy megint a Benji születésnapja körüli időben vagyunk. Azt tudtam, hogy nincs tovább miben reménykedni, de azt nem akartam, hogy Benji születésnapján menjen el. Így történt, hogy tegnap, május 6-án vettem búcsút tőle. Nem volt könnyű, főleg, hogy ennyire összekapcsolódik a Benjivel!
Így tegnap délután 1/2 7-kor elengedtem. Nehéz volt, és még ma is nehéz, mert ő hozzá is nagyon sok emlék fűződik, ezen kívül édesanyám kedvence ő volt. Most elment, és biztos, hogy találkozott már minden, számara kedves, korábban átköltözővel!
Drága pomponkám! Nyugodj békében! Soha sem tudlak, és nem is akarlak elfelejteni!

Pomponka.

Két évvel ezelőtt, amikor a Benjiröl kiderült, hogy tüdődaganata, van, rá nemsokára az unokája, a Pomponka is hasonló tüneteket mutatott. Az eredmény nála is daganatot mutatott, csak akkor még kezelhető, kordában tartható állapotban. Akkor sikerült élhető állapotba hozni, sőt kimondottan jól volt. Semmi nem látszott, hogy esetleg valami baj bujkálna benne. Pedig benne volt a végzetes betegség, csak viszonylagos nyugalomban.
Kb egy hete megint észrevettem, hogy valami nem igazán jó! Nagyon kereste a testvére társaságát, állandóan összebújva aludtak, és nem tágított mellőle. Nappal, amikor használom a számítógépet, és be tudnak bújni a gépalatti kis polcra, akkor ott bújtak össze, este amikor bezártam a szekrényt, akkor meg a szekrény alatt a sima parkettára fészkelték be magukat. Ezért aztán elővettem egy műanyag, kerekes zöldségtárolót, bebéleltem, és megmutattam nekik. Tetszett nekik, elfogadták, és mindjárt el is foglalták. Napokig abban bújtak össze.
Néhány napja, azt vettem észre, hogy Pomponka félre vonul, kerüli a többiek társaságát. Igyekszik előlük elbújni. Ezért csináltam neki egy jó kis búvó helyet, amit azonnal el is fogadott.
Közben kiderült, hogy megint a daganat, de most már sokkal súlyosabb stádiumban. Azt hiszem, hogy most már kezelhetetlen a folyamat, és hamarosan döntést kell hozni.
Két évvel ezelőtt is tudtam, hogy egyszer ez befog következni, de most mégis teljesen letaglóz, és érzelmileg romba dönt. Ő is, akár csak a többi, egy nagyon ragaszkodó, szeretni való macska. Ha azt akarta, hogy vele foglalkozzam, akkor a kis praclijával szinte megsimogatta az arcom. és közben nyávogott, magyarázott.
Most már napok óta csak behúzódik a kuckójába, és teljesen kizárja a többieket.
Nagyon nehéz a döntés amit, hamarosan meg kell hozni!

Benjikémnek, holnap május 5-n lesz a 18. születés napja, amit ő már sohasem fog megérni.
Napok óta mindig benne van a gondolataimban, mintha csak várná az unokáját akivel nem sokára találkozni fog a Szivárványhídon túl, az Örök vadászmezőn!

Ma két éve.....

Igen, ma két éve, hogy a Benji betegségének egy végzetes fázisára derült fény, és dönteni kellett a további sorsáról. Két lehetőség volt. Mind kettő igen szomorú, és a macskára nézve nagyon rossz következménnyel járt. Egyik, tovább szenved, és fulladás következtében hal meg, a másik, az azonnali kíméletes elaltatás.
Kegyetlen, és nagyon nehéz döntés volt, de döntöttem. Nem hagytam szenvedni, az azonnali elaltatás mellett döntöttem. Nagyon nehéz döntés volt, de tudom, hogy nem tehettem mást.
Egy nagy űr keletkezett a lelkemben, de tudom, hogy jól döntöttem.
Ez alatt a két év alatt nagyon sokat gondoltam rá, szinte nem volt nap, amikor ne jutott volna eszembe, de a lelkem mindig nyugodt volt, mert tudtam, hogy nem tehettem mást.
Ezen a héten fordult elő először, hogy álmomban láttam őt. A betegsége végső szakaszában láttam, nehezen mozgott, és mint életében, kérdeztem, hogy : Benjikém mi baj van?
Csak rám nézett, és akkor felébredtem.
Drága kicsi macskám, egy hónap múlva, május 5-én lett volna tizenhat éves. Azt már nem érhette meg.
Életének majdnem tizenhat éve alatt rengeteg szépséget, és ragaszkodást kaptam tőle, ami már mindig velem lesz, bárhova megyek, bármit csinálok, mindig elkísér.
Tudtam, és ma is tudom, hogy amíg élek nem fogom őt elfelejteni.

Mosdatás.

Tiziana, Viktória, Sámson.

A ma reggeli szép, napsütésben a fenti jelenetet sikerült felvenni.
Viktória állapota jónak mondható. Egész jó hangulatú, aktív.
A tea keveréket rendszeresen adagolom neki. Szegénykém már egész jól megszokta, szinte nem is tiltakozik, mikor jövök a fecsekendővel, meg a papírzsebkendővel.

Napfényben!

A gyönyörű napsütésben Sámsonnak kedve támadt egy kis játékra.
A kedvenc játéka, egy kb. tízéves házi gyártmányú játék.
Miután a Ka-Ka Nu-Ku igen komoly székrekedést kapott, egy vásárolt műanyag játék, lerágott és lenyelt darabjától, az édesanyám maga kezdett nagyobb gombokból, és némi textil darabokból játékokat fabrikálni a kölyköknek. Nahát, egy ilyen régi játék a kedvence a Sámsonkának, ezt hajtja, eldugja, és megkeresi, és kezdi elölről, ha éppen játszani való kedve van.

Takarékon!

Hármasban a konvektor előtt: Grisenka, Tiziana, Viktória.


Már második hete, hogy Viktóriánál leálltunk a gyógyszerekkel. Két különböző antibogyóval, két hosszú kúrát csináltunk végig egymás után. A gyógyszerek szedése közben egy kicsit változott az állapota, de alapvető javulás nem volt. Ezért azt mondtam, hogy most már annyira tele van gyógyszerrel, hogy itt az ideje abbahagyni a bogyók szedését. Számot tevő változást most sem látok. Az igaz, hogy ez még elég rövid idő, de ha csak így marad, és nem rosszabbodik, akkor elfogadom így. Ha egy ember, valami baj következtében, értelmi sérültté válik, azt is elfogadják a hozzátartozói. Neki én vagyok a fő hozzátartozója, és ezért elfogadom, csak már stabilizálódjon legalább ezen a szinten.
Érdekes, hogy a többiek tiszteletben tartják furcsa viselkedését. Előfordul, hogy hozzájuk bújik, de az is előfordul, hogy magányba vonul, és nem tűr meg maga mellet senkit.

----------------------------------------------------

Most este 11 óra van!

Miután ma még nem fésültem meg őket, hát úgy gondoltam, hogy lefekvés előtt fésülködünk egyet. Napok óta nem fordult elő, hogy a Viktória bár mire is odafigyelt volna, érdeklődést mutatott volna arra ami a többiekkel történik. Most Ő is jött és kérte a fésülködést, hízelkedett, törleszkedett. Az igaz, hogy a mozgása elég szétszórt, bizonytalan, de már akarta, hogy ő se maradjon ki a közös fésülködésből!
Azt hiszem ez jó, nagyon jó! Megint reménykedem!

Nem sikerül meggyógyítani!

Viktória a legfiatalabb macskám. Még csak hetedik éves. A nyári agyhártya gyulladás nem múlt el nyomtalanul. Sokáig egész jól volt, aztán egy idő után kezdtek mutatkozni a tünetek. Nem gyakran, és nem súlyosan, de mutatkoztak. Először nem akartam elhinni, hogy megint itt van veszély, de mind sűrűbbé váltak, ezért kénytelen voltam elhinni, de még mindig nem hittem, hogy végzetes a baj. Megint kapta a gyógyszereket, két sorozatot, akkor valamivel jobban lett, de nem jött rendbe . A viselkedésén egyre gyakrabban látszik, hogy nem úgy működik ahogy kellene! Megmagyarázhatatlan félelem vesz rajta erőt, ilyenkor elbújik, és egyedül kucorog a fotel háta mögött. A mászókára, a szokott helyéra nagyon bizonytalanul tudott felmenni. Többször majdnem leesett. Nem mertem hagyni éjszakára, féltem, hogy a baja mellé még meg is sérül, ha netán leeseik.
Elővettem a ketrecet, és egy éjszakát ott volt. Nem tudom miért, másnap egészen jól volt, ezért kiengedtem. Rendesen evett, ivott, és jött mikor a többieket fésültem.
Reméltem, hogy talán egy kicsit rendeződik, de ma megint magányba vonult, megint folyik a nyála, és mintha szájzára lenne, nem nem tud, vagy nem akar nyelni. Lehet, hogy nem tudja, hogy nyelnie kellene. Hibásan működik az agya. Délelőtt még evett is, beadtam neki a Cvitamint, meg a teát. Akkor még nem folyt a nyála, de estére megint teljesen visszaesett az állapota. Nem merek a következményre gondolni!

Megint baj van!

Viktória napok nincs jól. Nagyon változó az állapota, van hogy semmi nem látszik rajta, rendesen eszik, iszik, még játszik is.
Ugyan az a szokása mint a nagyapjáé volt, amikor este elkészítem lefekvésre az ágyat, jön játszani a lepedővel meg a takaróval. Még tegnap este is jött és alig tudtam tőle ágyazni.
Ma délután megint elég furcsa volt, elbújt, mintha félne valamitől, és ahogy megfogtam láttam, hogy megint folyik a nyála. Nem tudja , vagy nem akarja lenyelni. Azt hiszem, hogy megint az agyhártya gyulladás tünetei mutatkoznak a viselkedésén. Talán két napja, hogy abba hagytuk a gyógyszert, egyszerűen nem tud gyógyszer nélkül élni. Szerencsétlen már annyi gyógyszert szedett, hogy többet nem nagyon lehet neki adni, mert az fog ártani.
Délután mindent amit napközben evett, kihányt. Ez az agyi tevékenység miatt van. Most, megpróbálkozom a teakeverékemmel. Remélem, hogy használ valamit, mert amikor a Ponponka volt nagyon beteg az segített. Holnap délutánig meglátom, hogy van-e valami javulás tőle, és ha semmi akkor elmegyünk az orvoshoz.