2008. március 7., péntek

A helyzet változattlan!

Már jobban vagyok, de azért még pihenek!
Ma reggel a konvektor elött.


Igen! És ez a változattlanság, figyelmeztető!
Tegnap, végül is nem vittem vissza a Benjit a dokihoz, mert úgy láttam, hogy még egy napot várhatunk, mert talán egy nagyon enyhe javulást észrevettem. Többször alszik, viszonylag nyugodtabban, kevésbé és ritkábban reszket. Amikor este adtam nekik a szokásos nasit, akkor ő is jött és elég szépen nyalogatott belőle. Ez azért jó, mert abban az ennivalóban Cvitamin van, ami mindenképpen segít a gyógyulásban. Este, megpróbáltam egy szemet, a szokásos módon beadni neki, de olyan fájdalmas volt a szája, hogy nem hagyta.
Tegnap, még csak úgy tudott aludni, hogy feltámasztotta a fejét valamira, mert úgy könnyebben kapott levegőt. Most, szépen öszegömbölyödve alszik. Még ma is reszket, de már nem annyira mint tegnap. Most, megint nem tudom, hogy vigyem, vagy ne vigyem. Hét vége jön, igaz, hogy szombat délelött rendelnek, de lehet, hogy inkább ma viszem, mert nagyon fehér, lepedékes a nyálkahártyája. Még a szeme sem jó, mert még nagyon könnyezik, gyulladásos.
Reggel, letisztítottam, és bekentem a nóziját Richtofittal. Nem nagyon tetszik neki, de azt hiszem valamit használ. Az Absnitzli is azóta van jobban, amióta így kezelem. Nála már krónikus ez a probléma.
Délután, viszem a dokihoz Benjikét.

Igen, elvittem a Benjit az orvoshoz. Jól tettem, mert kapott antibiotikumot, és fájdalomcsillapító injekciót. Ettől aztán ma este, sokkal jobban van. Nem merem elkiabálni, de nagyon remélem, hogy most már egyre jobban lesz. Vasárnap este kell visszavinni a dokihoz.
Délután sokkal nyugodtabban aludt, este meg jött hozzám, hogy fésüljem.
Annyira akarom, hogy rendbe jöjjön.
Ő régebben is eléggé apatikus volt egy-egy betegség alkalmával. Soha nem felejtem el, hogy egy fűrdetésnél nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy nem akarja, és mire kész voltunk még a bundaszárítással is addigra belázasodott. Azt sem tudtam, hogy mitől, és mit kezdjek vele. Az édesanyám jött rá, hogy összetörtem a lelkét, mert nem figyeltem rá, hogy ő nem akarja a fűrdést. Egész este azzal foglalkoztam, hogy visszaszerezzem a bizalmát , és éjfél felé már egész jól volt. Ha nem velem, meg az én macskámmal történik, biztos, hogy el sem hiszem. Pedig ez így történt.

Nincsenek megjegyzések: