Nem tudtam megtenni.
Ma reggel megint az utamba akadt egy kidobott kölyök macska és nem tudtam elfordítani a fejem.
Lassan hajtottam a Hunyadi laktanyától a hatos út felé vezető úton mert két nő sétálva ment előttem az úttestem. Elég hosszan követtem őket amikor az út végén elfordultak a hatos főút egyik lámpája felé. És akkor vettem észre, hogy egy kismacska került elő a giz-gazból és kétségbeesetten nyávogva szalad utánuk. Ők észre sem vették, mert a lámpához igyekeztek. Odagurultam a macska mellé, és minden teketória nélkül felvettem. Eszembe sem jutott, hogy ott kéne hagyni, vagy az anyja majd csak eljön érte. Tudtam, hogy nem jön el érte, mert nincs a környéken, mert itt csak ez pici van, és még jó ha csak ő van egyedülés a testvérei nem bújnak valahol a bokrok alatt. Itt a hatos út mentén, ahol ha elmegy a két nő után akkor tuti elgázolja egy autó.
Hát nem tudtam ott hagyni. Előszedtem a jól bevált pamut bevásárló szatyrot, beletettem, nyakamba akasztottam és elindultunk. Először megtenni a még hiányzó kilómétereket a napi bringázásból, majd hazafelé.
Itthon a ketrecbe enni és inni való, alom, majd még a délelőtt folyamán orvos.
Vizsgálat, eredmény szép fejlett, jó erőben van, egészségesnek látszik. Kapott külső és belső parazita mentesítést, és kb. két hét múlva oltások.
A doki javaslata: legyen a neve Friderika. Legyen!
