Fogak nélkül füvet enni sem lehet igazán.Két napja, hogy kiszedte a doki a Benji rossz fogait. Tudom, hogy nem lehet azonnal a régi, van egy bizonyos lábadozási idő. Neki is mindig azt mondom, hogy a hét végére már jól leszel. Én mégis lehet, hogy türelmettlen vagyok a gyógyulás gyorsaságát, vagy lassúságát illetően.
Enni, eszik, igaz gyakran, és egyszerre keveset. Ez biztos azért van mert, mert fáj a fogai heje. Ha lehet, akkor inni még többször iszik. Széklete is volt, igaz, hogy kevés és mint a kavics, olyan kemény. Éppen ezért nem akartam, hogy újabb adag antibiotikumot kapjon, mert a bélflórája eléggé megviselt lett a kúra végére.
Éjszaka többször megnéztem, és elég gyakran remegett. Azt hiszem, hogy fájdalmai vannak, mert nem engedi a száját megfogni, így nem tudom megnézni, hogy milyen a nyálkahártyája. Az orrából még mindig véres váladék szivárog, ezt letörölgetem, de nem örül neki, pedig nagyon óvatosan csinálom. Nem érzem lázasnak, de ezt csak kézérintéssel tudom nézni, mert egyedül nem tudom hőmérőzni. Így aztán akár még lázas is lehet. Lehet vissza kellene vinni a dokihoz, hogy nézze meg, nem kell-e ujjabb antibiotikum. Az a baj, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy hol van a határ a végzetes késlekedés és a felesleges zaklatás között. A végzetes késlekedéssel kockára teszem az életét, a felesleges zaklatással, esetleg ujabb gyötrelmeknek teszem ki.
Most, úgy látom, hogy nyugudtabb, mint éjszaka volt. A szeme sem könnyezik annyira, mint tegnap este. Még a délelött eldöntöm, hogy visszamegyünk-e a dokihoz, vagy ma még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése