Petyusom, tizenhárom évesen.
Petyusom, tízévesen.
Petyusom, hat hónaposan, az első kiállításon. Fajtagyőztes, és legszebb félhosszúszőrü kölyök.Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi történt, miért és mitől betegek, és halnak meg a macskák, akkor teljesen tanácstalanná váltam. Gyors egymásutánban öten haltak meg. Kialakult náluk a hasvízkór, besárgultak. Ez a FiP-fertőzés végső stádiuma.
Nem tudtam, hogyan tovább? Egyet tudtam, de azt biztosan, mégpedig azt, hogy addig amíg a vírus nem betegíti meg őket, addig egyet sem fogok elaltatni. Ha a szervezetük nem engedi a vírust olyan mértékben elszaporodni, hogy az már megbetegítse őket, akkor megpróbálom az immunrendszerüket olyan mértékben erősíteni, hogy kordában tartsa a vírust. Ebben az elhatározásomban mindhárom orvos, akik kezelték őket, egyetértett velem. Napi rendszerességgel adagoltuk nekik a C-vitamint, és a Béres cseppet. Miután akkor még csak embernek készült változata létezett, azt adtuk nekik, és ezért az adagolást nagyon pontosan kellett tartani. Egy hónapi kúra után, csökkent az ellenanyagszint a vérükben! Tehát van remény. A kezelést, ami ezen szinten már nem is kezelés hanem egy más, megváltozott életmód volt számukra is meg az én számomra is, tovább folytattam.
Kibővítettem azzal, hogy a lakást naponta fertőtlenítettem. Az 52 nm-t minden nap fertőtlenítővel felmostam, a szőnyegeket szintén mindennap áttisztítottam fertőtlenítővel. Rengeteg és nagy munka volt, de megérte! Egy év után az eddig megmaradt állomány negatív lett. Akkor nyolcan voltak, és az állatorvosok szerint ha akarom akkor akár tenyészthetem is őket. Persze, az állandó tesztelést nem hagyhatom el, de meg lehet próbálni a tenyésztést.
Ennek két akadálya volt, hogy a saját kandúrunk mindenkinek rokona, ezért vele kizárt a tenyésztés, és hogy megfogadtam, hogy többé nem engedem a macskáimat idegen macskákhoz.
Akkor döntöttem el, hogy kell egy idegen vérvonalú, saját kandúr. Csak még nem tudtam, hogy honnan.
Az egyik kiállításon láttam két macskát, egy ezüst nőstényt, és egy ezüst kandúrt. Megtudtam, hogy őket akarják pároztatni, mindkettőjük gazdáját ismertem, és szóltam nekik, hogy a pároztatásból származó első alom első kandúrját lefoglalom. A színt nem beszéltük meg, mert megvoltunk győződve róla, hogy biztos ezüst lesz.
Eljött az idő, megszületett az alom, és a gazdi telefonált, ezüst a kandúr. Majd másnapra kiderült, hogy az ezüst nőstény, és a kandúr barna cirmos. Mondtam, hogy nem baj, nekem akkor is kell, mert a két szülő nagyon szép és egészséges, és ez a lényeg, a szín másodlagos.
Így lett nekem saját kandúrom, akit Zsebtigris Petruska néven törzskönyveztek.
