Miután a mozgása nem volt stabil, ezért berendeztem a ketrecet és ott helyeztem el. Először egy kicsit tiltakozott, de végül is elfogadta. Szegénykém még egyenesen ülni sem tudott. Úgy ült mint amikor majdnem elalszik ültében és ide-oda billeg. Egyáltalán nem találta az egyensúlyát.Adtam neki egy kis főtt kaját, próbált is enni, de nem tudott. A vizet kilocsolta az ivó edényéből. Szabályosan belenyúlt az edénybe és locsolta kifelé a vizet. A ketrec rácsára akasztható ivó és evő edények vannak, így kiborítani nem tudta.
Így vágtunk neki az éjszakának.
Ma reggel egy kevés száraz tápot áztattam neki, mert tudom, hogy azt szereti, meg a tápnak erős az illata, és azt reméltem, hogy enni fogja. Jól gondoltam, mert egész jól bereggelizett belőle. Utána beadtam neki az egyik gyógyszert, a másikért még előbb át kellett menni a patikába. Mert hogy két félét is kell neki adni. Nem is bántam, mert talán jobb ha nem egyszerre kerül a gyomrába a kétféle bogyó.
Délelőtt nem voltam itthon, de délután tudtam őt figyelni. Ha nem evett, vagy ivott, akkor mélyen és nyugodtan aludt. Kicsit megfésülgettem, ezt szívesen vette. Ugyan úgy forgolódott, és hentergett közben, mint valamikor a nagyanyja, a Füstike.
Estefelé kicsit kivettem a ketrecből, hogy lássam mennyire stabil a mozgása. Valamivel jobb mint tegnap volt, de még messze nem az igazi. Mindent körbe járkált, megszimatolt, egy kicsit dajkáltam a kezemben, majd a bundáját rendbe tettem.
Amikor visszatettem a ketrecbe egyáltalán nem tiltakozott. Még egy kicsit ott is fésülgettem, és miután evett, beadtam neki a gyógyszereket. Vélhetően jobban érezte magát, mert dorombolva törleszkedett a kezemhez.
Csütörtökön kell visszamenni a dokihoz, addig naponta kétszer kétféle bogyót kell neki adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése