Megtörtént!

Délután ötkor már megint a kosárban.
Nagyon figyelem, hogy mikor akar lejönni, nehogy leessen, mert még nem teljesen éber.

Ma kora reggel a mászóka tetején a kosárban.

Tegnap este, még "férfiként".

Hát eljött a nap amikor Sámsonkának elvesszük a harciasságát.
Hajnalban még engedtem egy keveset enni, aztán elvettem az ennivalót. Majd hat órakor sikerült egyedül bezárni a hálószobába. Onnantól sem enni, sem innivalót nem kaphatott.
Szegénykém nem értette, hogy mi történik, miért nem jöhet ki? Sokat nyávogott, de ha nem akartam, hogy altatás közben hányjon, akkor szigorúnak kellett lenni.
Tizenegy óra után betettem a boxba. Sokkal egyszerűbb volt mint gondoltam. Nem tudta, hogy mire készülök, mert nem látta a boxot, így mire észbe kapott addigra már benne is volt. Szeretett volna kitörni, de nem sikerült neki.
Fél tizenkettőkor elindultunk a rendelőbe. Amikor odaértünk, még nyitva sem volt a rendelő, így nem kellett várni, mert, mi voltunk az elsők. Nehéz volt kiszedni a hordozóból, de a dokival közös erővel sikerült. Megkapta az altatót és szép lassan lecsillapodott, és végül elaludt. Megtörtént a visszafordithatattlan, már nem kandúr többé. Ahogy édesanyám mondaná: most már nem kandúr, csak dúr.
Még egy óra sem volt, amikor már itthon is voltunk. Már ébredezik a ketrecben. Még kb. két óra és teljesen éber lesz, akkor kiengedhetem.

Salamonkának a szeme nagyon szép. Ma még nem kellett cseppenteni, mert nem váladékozik, és nem is könnyezik. Szépen rendesen kinyitja mindkettőt. Mindegyiken a varrat mentén látszik, hogy hegesedik. Nagyon remélem, hogy sikerül visszaforrnia.