Nem adom fel!

Ponponka és Viktória sokkal jobban vannak. Ponponka már egy kicsit szedett magára. Viktóriáról még ezt nem mondhatom, de ő is sokkal jobban van. Mindkettőnél ezen a héten feleztem a gyógyszeradagot. Ma már csak másnaponként kapnak antibiotikumot, de Cvitamint és Béres cseppet minden nap adok nekik.
A fotón kettőjük között, háttal Sámsonka látható.

Délben megint egymás mellet ettek. Az volt az érzésem, hogy tudnak is egymás jelenlétéröl.
Velük együtt eszik Grisenka is.

Napok óta próbálkozom a két kandúrral. Amikor itthon vagyok nyitva tartom a hálószoba ajtaját, hogy a Salamon is körbe tudja járni a lakást. Egész jól ment a dolog, de ma délelőtt megint nem bírt magával és megtámadta a Sámsont. Nem úgy mint eddig, nem ugrott rá, csak ijesztő hang kíséretében feléje csapott.A Sámson az ölemben volt, menekülés közben, ijedtében belém karmolt.
Mindketten elszaladtak, ki-ki a maga búvóhelyére. Ők nem sérültek meg. Salamonkát egy rövid időre bezártam. Az érdekes az, hogy amikor napközben aludni akar, akkor kimegy az ő szobájába, és ott alszik.
Már nem annyira ádáz a támadása, de még mindig egy elég nagy fokú félelem van benne.
Talán soha nem jövök rá, hogy mi történt köztük, amitől így megváltozott a viselkedésük.