Salamon a Terrorista.

Ezt, és ehhez hasonló aranyos viselkedést látva, ki hinné, hogy uralma alatt tartja az egész társaságot. Nem csak a többi macskát, hanem engem is, mert a saját otthonomban nem azt, nem akkor és nem úgy csinálom a dolgaimat ahogy és amikor eszembe jut, hanem akkor amikor és ahogy a terroristává változott macskám engedi.
Elég viccesen hangzik, de ez a valóság. Már kezdem megszokni, hogy nem az én hálószobám, hanem a macskám szobája, és óvatosan kell bemenni, nehogy kiszökjön. A baj csak az, hogy ez az állapot már majdnem két hónapja tart, és lassan nem csak nekem de neki is egy valóságos rabság. A hálószoba teljesen átalakult börtönné, a macska pedig, mint egy igazi terrorista, fogvatartott rabbá.
Már második napja megint próbálkozom a szabadon engedésével, hogy a lakás többi részét is használhassa. Nem probléma mentes a dolog, mert ahogy kikerül, azonnal elkezdi keresni a Sámsont. Ha meglátja azonnal fújkálni kezd, ilyenkor vissza küldöm a szobájába. Az érdekes az, hogy mintha megértené, vissza is megy. Ilyenkor, ha van időm figyelni, nem zárom be, hanem egy kicsit játszom vele, lefoglalom és így másra terelem a figyelmét. Azt hiszem, ilyenkor oldódik benne a feszültség. De, ha nem érek rá, akkor kénytelen vagyok megint bezárni, és ez mér szerintem nem tesz neki jót, mert még agresszívebb lesz.
Még a fűtési szezon előtt meg kell oldani a dolgot. Vagy le kell csillapodnia, vagy rácsot kell szerkesztenem az ajtóra, mert arra a kis szobára sok az a konvektor, a konyhát meg nem fogja fűteni semmi.
Most is, mint mindig azt remélem, hogy rendbe jönnek a dolgok!