2009. július 16., csütörtök

Gyógyulgatunk, pihengetünk.

Fent és lent. Felül Sámson, alul Salamon. Ma reggeli helyzet.

Végre sikerült egy kép úgy is, hogy valamennyire nyitva van a szeme. A vaku hatására egy kicsit most is összehúzza, de valamennyire látszik, hogy szépen visszaforrt a szemhéj.

Az az igazság, hogy még mindig figyelni kell rájuk, mert a hormon még dolgozik a szervezetükben. Tegnap este csak egy pillanatra hagytam őket együtt, egyedül és majdnem összekaptak, illetve össze is akadtak, de mielőtt baj lett volna, odaértem.
A Sámson miatt nem nagyon lehet az ajtókat bezárni, mert állandóan nyávog az ajtó előtt. Nem tudom, hogy az állatoknál is vannak-e különböző fóbiák? Ha van, akkor a Sámsonnak biztos zártsági fóbiája van. Mindig teljesen bevadult amikor boxba kellett tenni. Volt rá eset, hogy mire sikerült berakni össze-vissza pisilte magát is, meg engem is. Ezért őt nem is tudom még a hálószobába sem bezárni, mert nem marad el, állandóan ki akar törni. Ez a lakás kissebbik fele. A másik része a nappalival együtt már nagyobb, és ott ugy ahogy elvan.
Érdekes, hogy az apja, a Petya is ketrecet bontott az első kiállításain. Aztán a végére egész jól megszokta, még a zsűritagok simogatásait is eltűrte.
A Salamon persze megint elbújt, de előszedtem, és azonnal a szemét néztem. Szerencsére nem lett semmi baj.
Nagyon szépen gyógyul a szeme. Eddig nem mertem leírni, mert már kezdek babonás lenni, és nem akartam elkiabálni.
Ma reggel is ráfújt a Grísára. Pedig a Grísa egy nagyon jóindulata, békés természetű kandúrka.
Egyenlőre vele még várok. Részben, mert ő már 11 éves, másrészt, meg ő teljesen nyugodt, nem rivalizáló macska.
Sajnos van még egy fokozott figyelmet igénylő tünet is. Tegnap vettem észre, hogy a Ka-Ka Nu-Ku sokáig keresgéli a pisilőhelyet, és ha végre megtalálta, akkor meg elég keveset pisilt. Lehet, hogy már is előkerült az IAMS kedvezőtlen hatása? Ilyenkor az első teendő náluk a vizelet savanyítása. Erre a legjobb a "C"-vitamin. Nagyon kell őt figyelni!

Nincsenek megjegyzések: