Három hete még csak ennyire mertem őket egymáshoz közel engedni. Az óta már többször próbálkoztam, hátha elfogadja a Salamon a testvérét, de mindig kudarcot vallottam.Ma elhatároztam, hogy nem megyek sehova, egész nap csak velük foglalkozom.
Eddig napközben még csak elvoltak valahogy, gyakran kellett a Salamont kiküldeni a szobájába, mert láttam rajta a támadási szándékot. Úgy megtanulta a szobájába menetelt, mint egy gyerek akit folyton a szobájába küldenek. Eddig mindig az esték voltak veszélyesebbek, ezért este sokkal jobban figyeltem rájuk, mint napközben. Gyakran nem is lehetett a Salamont kint hagyni a nappaliban, mert nem tűrte a Sámsont.
Ma este teljesen megváltozott. Azt vettem észre, hogy kb 50cm-re fekszenek egymástól, és a Salamon teljesen nyugodt, nem morog, nem fúj, békésen fekszik a Sámsonnal szemben.
Nem hittem a szememnek! Először azt hittem, hogy valamelyik lány, de nem a SALAMON volt!
Majd később, amikor leültem TV-t nézni, a szokásukhoz híven, egymás után jöttek az ölembe. A Ka-Ka Nu-Ku, a Ponponos, és a Sámson.Néhány perc múlva jött a Salamon is! Nem mertem megszólalni sem! Úgy feküdtek az ölemben, hogy összeért a hátuk!
Most már megint merem remélni, van remény, hogy ugyan olyan jó viszony lesz köztük, mint valamikor volt!
Azért, nem kockáztatok, ma éjszakára még külön zárom őket!
1 megjegyzés:
Hajrá! Hajrá!
Lehet még visszaesés, de a jelek szerint sinen vagytok :)
Megjegyzés küldése