2010. június 25., péntek

Ka-Ka Nu-Ku.

Ebédel a kis protekciós.
Finom volt, de még maradok egy kicsit.

A csapat létszáma hat főre csökkent. A legidősebb Ka-Ka Nu-Ku akinek a törzskönyvi neve Gyékényesi Gyopár. Azért lett a hívóneve Ka-Ka Nu-Ku, mert kölyökkorában lenyelt egy műanyag játékdarabot, és olyan székrekedést kapott, hogy majdnem belehalt. Akkor Édesanyám nevezte el így, egy kedveskedő kérdéssel ami a következőképpen hangzott: Mi van kiscicám kaka nuku? Akkor, attól maradta rajta ez a hívónév. Ennek már 15 éve. Ebből következik, hogy most Ő a legidősebb macskám.
Ponponka halála után teljesen magányossá vált, állandóan kereste. Ők ketten nagyon jó viszonyban voltak egymással. Annyira elfajult a keresés, hogy az egész napos hívó nyávogását, az ivartalan Sámson teljesen félreértette, azt hitte hogy a kandúrt hívja, és folyton fedezni akarta szegényt. Nem akartam hogy állandóan molesztálja, ezért a Ka-Ka Nu-Kut ketrecbe tettem. Szegénykém hamar rájött, hogy neki ott sokkal jobb, biztonságosabb, és nem is nagyon akart kijönni.
Majd a Sámson szép lassan lenyugodott, és akkor kiengedtem, de ő tovább kereste a Ponponkát. Nagyon sajnáltam őt, mert látszott rajta, hogy egyre soványabb volt, mert egyre kevesebbet evett . Megvoltam győződve róla azért mert nem tudja, hogy hova lett a barátnője. Közben súlyosbított a dolgon, hogy a jobb alsó szemfoga kilazult, kidőlt és fájdalmassá vált. Ezért még kevesebbet evett. Elég sovány lett, mire rájöttem, hogy a fogával is gond van. Akkor vittem orvoshoz.
Itt mellettünk a szomszédban nyílt egy állatorvosi rendelő, gondoltam kipróbálom. Az igazság az, hogy nekem egy nagyon jó állatorvosom van, aki ismeri a macskáimat, is meg az én velük kapcsolatos rigojáimat is. Nem csak ismeri, hanem el is fogadja, de egyre problémásabb a macskáimat odavinni. Kocsim nincs, a taxi drága, a villamoson elég gyakran hülye megjegyzéseket tettek. Végül bringával vittem őket, de az idő, meg az éppen aktuális állapotom miatt nem mindig tudom azt sem megoldani, ezért gondoltam, hogy ha már itt van egy állatorvos a szomszédban, hát kipróbálom. Azt hiszem nem tettem rosszul. Lelkiismeretes, meg lehet vele beszélni a dolgokat, és nem is túl drága. Nem bántam meg, hogy odamentem. Egy napi előkészítés után, szépen kivette a macska fogát.
Az óta szárazat nem nagyon akar enni, ezért Gurmet alutasakost adok neki. Azt szépen megeszi, és már egész jól van.
Nagyon remélem, hogy még néhány évig meg marad nekem. A doki szerint jobb állapotban van mint amit a kora után gondolt. Vért vett, és a vérképe is teljesen tökéletes.

Nincsenek megjegyzések: