Takarékon!

Hármasban a konvektor előtt: Grisenka, Tiziana, Viktória.


Már második hete, hogy Viktóriánál leálltunk a gyógyszerekkel. Két különböző antibogyóval, két hosszú kúrát csináltunk végig egymás után. A gyógyszerek szedése közben egy kicsit változott az állapota, de alapvető javulás nem volt. Ezért azt mondtam, hogy most már annyira tele van gyógyszerrel, hogy itt az ideje abbahagyni a bogyók szedését. Számot tevő változást most sem látok. Az igaz, hogy ez még elég rövid idő, de ha csak így marad, és nem rosszabbodik, akkor elfogadom így. Ha egy ember, valami baj következtében, értelmi sérültté válik, azt is elfogadják a hozzátartozói. Neki én vagyok a fő hozzátartozója, és ezért elfogadom, csak már stabilizálódjon legalább ezen a szinten.
Érdekes, hogy a többiek tiszteletben tartják furcsa viselkedését. Előfordul, hogy hozzájuk bújik, de az is előfordul, hogy magányba vonul, és nem tűr meg maga mellet senkit.

----------------------------------------------------

Most este 11 óra van!

Miután ma még nem fésültem meg őket, hát úgy gondoltam, hogy lefekvés előtt fésülködünk egyet. Napok óta nem fordult elő, hogy a Viktória bár mire is odafigyelt volna, érdeklődést mutatott volna arra ami a többiekkel történik. Most Ő is jött és kérte a fésülködést, hízelkedett, törleszkedett. Az igaz, hogy a mozgása elég szétszórt, bizonytalan, de már akarta, hogy ő se maradjon ki a közös fésülködésből!
Azt hiszem ez jó, nagyon jó! Megint reménykedem!