Pomponka.

Két évvel ezelőtt, amikor a Benjiröl kiderült, hogy tüdődaganata, van, rá nemsokára az unokája, a Pomponka is hasonló tüneteket mutatott. Az eredmény nála is daganatot mutatott, csak akkor még kezelhető, kordában tartható állapotban. Akkor sikerült élhető állapotba hozni, sőt kimondottan jól volt. Semmi nem látszott, hogy esetleg valami baj bujkálna benne. Pedig benne volt a végzetes betegség, csak viszonylagos nyugalomban.
Kb egy hete megint észrevettem, hogy valami nem igazán jó! Nagyon kereste a testvére társaságát, állandóan összebújva aludtak, és nem tágított mellőle. Nappal, amikor használom a számítógépet, és be tudnak bújni a gépalatti kis polcra, akkor ott bújtak össze, este amikor bezártam a szekrényt, akkor meg a szekrény alatt a sima parkettára fészkelték be magukat. Ezért aztán elővettem egy műanyag, kerekes zöldségtárolót, bebéleltem, és megmutattam nekik. Tetszett nekik, elfogadták, és mindjárt el is foglalták. Napokig abban bújtak össze.
Néhány napja, azt vettem észre, hogy Pomponka félre vonul, kerüli a többiek társaságát. Igyekszik előlük elbújni. Ezért csináltam neki egy jó kis búvó helyet, amit azonnal el is fogadott.
Közben kiderült, hogy megint a daganat, de most már sokkal súlyosabb stádiumban. Azt hiszem, hogy most már kezelhetetlen a folyamat, és hamarosan döntést kell hozni.
Két évvel ezelőtt is tudtam, hogy egyszer ez befog következni, de most mégis teljesen letaglóz, és érzelmileg romba dönt. Ő is, akár csak a többi, egy nagyon ragaszkodó, szeretni való macska. Ha azt akarta, hogy vele foglalkozzam, akkor a kis praclijával szinte megsimogatta az arcom. és közben nyávogott, magyarázott.
Most már napok óta csak behúzódik a kuckójába, és teljesen kizárja a többieket.
Nagyon nehéz a döntés amit, hamarosan meg kell hozni!

Benjikémnek, holnap május 5-n lesz a 18. születés napja, amit ő már sohasem fog megérni.
Napok óta mindig benne van a gondolataimban, mintha csak várná az unokáját akivel nem sokára találkozni fog a Szivárványhídon túl, az Örök vadászmezőn!