Nagyon szeret itt, a számítógép mellett, a kezemhez közel aludni.
Ha nem lenne komoly a helyzet, akár viccesnek is hihetné az ember ezt a címet. Pedig nem az, sőt nagyon is komoly!
Ka-Ka Nu-ku idén múlt 15 éves és egyre rosszabb bőrben van. Keveset eszik, sokat alszik és sokat fogyott. Szegénykém már olyan könnyű, hogy ha nem lakás macska lenne, agy nem túl nagy szél fel tudná kapni és elvinni. Úgy látszik ez valami genetikai hajlam, mert a Petya hasonló módon fogyott el. Ők apáról testvérek voltak. Neki is , akár csak most a a Ka-Ka Nu-Kunak mindenfélét kitalálok, hogy valamivel többet egyen, de egyre kevesebbet eszik. Igaz, hogy néha rajta kapom amint a száraz tápot eszegeti, de közel sem annyit amennyire normálisan szüksége lenne.
Ő még az eredeti csapat tagja, Ányecska meg a Vitold lánya. Ő is volt valamikor fajtagyőztes, szép eredményeket vártam tőle, de amikor az első alomnál császározni kellett, akkor azt mondtam, hogy nem engedem többet szülni. Két gyönyörű vörös fia volt. A császározás majdnem későn volt, mert az egyik kölyköt éleszteni kellett, de sikerült! Nagyon szép kandúrkák lettek. Születésükkor nem voltak valami szerencsések, de az új gazdi vonatkozásában igen. Sikerült nekik együtt maradni, egy család mindkettőjüket elvitte, és nagyon só sorsuk lett, családtagként szerették őket. Nincs az a kiállítási győzelem, az a sikernek nevezhető dicsősség, ami megérné kockáztatni egy állat életét.
Most egyre nagyobb aggodalommal próbálok neki segíteni, de úgy látom, hogy szép lassan elfogy életének a fonala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése