2010. január 16., szombat

Nem sikerül meggyógyítani!


Viktória a legfiatalabb macskám. Még csak hetedik éves. A nyári agyhártya gyulladás nem múlt el nyomtalanul. Sokáig egész jól volt, aztán egy idő után kezdtek mutatkozni a tünetek. Nem gyakran, és nem súlyosan, de mutatkoztak. Először nem akartam elhinni, hogy megint itt van veszély, de mind sűrűbbé váltak, ezért kénytelen voltam elhinni, de még mindig nem hittem, hogy végzetes a baj. Megint kapta a gyógyszereket, két sorozatot, akkor valamivel jobban lett, de nem jött rendbe . A viselkedésén egyre gyakrabban látszik, hogy nem úgy működik ahogy kellene! Megmagyarázhatatlan félelem vesz rajta erőt, ilyenkor elbújik, és egyedül kucorog a fotel háta mögött. A mászókára, a szokott helyéra nagyon bizonytalanul tudott felmenni. Többször majdnem leesett. Nem mertem hagyni éjszakára, féltem, hogy a baja mellé még meg is sérül, ha netán leeseik.
Elővettem a ketrecet, és egy éjszakát ott volt. Nem tudom miért, másnap egészen jól volt, ezért kiengedtem. Rendesen evett, ivott, és jött mikor a többieket fésültem.
Reméltem, hogy talán egy kicsit rendeződik, de ma megint magányba vonult, megint folyik a nyála, és mintha szájzára lenne, nem nem tud, vagy nem akar nyelni. Lehet, hogy nem tudja, hogy nyelnie kellene. Hibásan működik az agya. Délelőtt még evett is, beadtam neki a Cvitamint, meg a teát. Akkor még nem folyt a nyála, de estére megint teljesen visszaesett az állapota. Nem merek a következményre gondolni!

Nincsenek megjegyzések: