Ezért aztán ma reggel nem akartam a szokásos időben felkelni, még egy kicsit szerettem volna pihenni, a lelkemmel foglalkozni. Erre azért lett volna szükségem, mert már egy ideje azért keltem 3,50-kor, mert 4 órakor kellett beadni Salamonnak az inzulint. Miután ma már erre nem volt szükség szívesen maradtam volna.
Igen ám, de nem lehetett, mert az összes macskám jött ébresztgetni, lökdöstek, doromboltak, szabályosan kikényszerítettek az ágyból. Mondhatom, megleptek vele, és egy kicsit meg is hatódtam, mert ők azt hitték, hogy még mindig dolgom van, és történnie kell valaminek, ami helyre állítja az egy ideje szokásos rendet.
Kénytelen voltam felkelni, és kimenni a fürdőszobába. Itt ért a második meglepetés. A fürdőszoba közepén hevert a Salamon szőréből csinált filclabda.
Ahogy elindultam a fotómasinájért. a Tiziana ment oda, először leült mellette, majd szépen komótosan elsétált.
Ezután Viktória, és hangos hívó nyávogással körbe járta a lakást, és miután csitítottam, simogattam egy kicsit, elhelyezkedett a kosárnak azon a felén ahol a Salamon szokott feküdni.
Egyszerűen nem tudtam szólni. Nem tudom, hogy valóban a Salamont keresték-e, vagy csak én láttam úgy, de a látszat nagyon azt mutatta. Ezt a hívó nyávogásos körbejárkálást Viktória a délelőtt folyamán többször megcsinálta.
Grísenka és Viktória
Viktória és Tiziana
Viktória és Sámsonka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése