2014. január 7., kedd

Most már van remény!

Van bizony , mert Salamonka végre hajlandó enni!

Azzal telt a tegnapi nap, hogy lestem a pisilését, mert a doki még a vizeletét szerette volna vizsgálni. Végre délután sikerült, úgy biztos az övé volt, és fecskendővel fel is szedhető volt. Este mentünk és vittük. Egy kicsit tartottam tőle, mert nagyon világosnak, és opálosnak látta,. de a doki már akkor azt mondta, hogy szerinte nagyon jó az a vizelet.
Vártunk még egy karbamid eredményt de még nem jött meg. Kapott infúziót és tegnapra ennyi volt.
Ma reggel megint menni kellett. Kilenckor már ott voltunk, és már megvolt az eredmény, sajnos ez is a cukrot igazolta. A tegnapi vizeletben is volt cukor. Most már több oldalról igazolt a cukor! Nincs más megoldás el kell kezdeni az inzulin kezelést. 
Előtte még egy mérés. Sajnos ez sem mutat mást a 22-s értékkel.

Itt meg kell említenem, hogy megint egyformán gondolkodtunk a dokival. Én már tegnap azon gondolkodtam, hogy talán nem az előírt adaggal kellene kezdeni, annak csak mondjuk a kétharmadával! Érdekes a doki ugyanezt gondolta.
Kioktatott arra, hogy mit hogyan kell csinálni, mire kell nagyon figyelni, és ha az általa mondott tüneteket észreveszem, akkor azonnal induljak a rendelőbe a macskával, és ne álljak meg a váróban, hanem erőszakosan menjek egyenesen a kezelőbe! Előtte megkérdezte, hogy hány perc alatt érek oda. Mondtam hogy öt. Erre mondta, hogy ennyi elég, akkor megoldható! 
Negyed tízkor kapta meg az inzulint, és rögtön mondta a doki, hogy legkésőbb háromnegyed tízkor ennie kell. Megtörtént, ahogy haza értünk egyből az ennivalóhoz ment, és elég rendesen evett!!


Az az igazság, hogy  Salamonka mára már elég rendesen eszik, volt rendes széklete is, úgy hogy remélhetően nem okoz bajt az inzulin. Sőt ma reggel amikor rájött a készülődésemből, hogy ő is jönni fog velem, akkor elbujt, úgy kellett előkotorni, hogy a boxba tudjam tenni. Szerintem ez már jót jelent, mert már van saját akarata, és ha ellenére történik valami azt rossz néven veszi, igyekszik elkerülni.

Délután ötre megint menni kell, mert ellenőrzi a a doki a cukor alakulást.

Tényleg nagyon remélem, hogy sikerül  még egy kicsit élhető életet biztosítani neki.!

 Most már többet van a nappaliban, mielőtt elindultunk a dokihoz is itt volt a kosárban, és most is itt van a konvektor előtt. Ez jó, mert könnyebb szem előtt tartani, gyorsabban észre veszem ha segítségre van szüksége.








Nincsenek megjegyzések: