Mint ahogy az tenyésztésben lenni szokott a szaporulat új gazdához/tulajdonoshoz került. Egy hét alatt kiderült, hogy tévedés volt a gazdaválasztás, és ezért visszakértem a macskát. Utána egyetlen érdeklődőnek sem tudtam megmutatni, mert az idegenben eltöltött egy hét olyan nyomokat hagyott benne, hogy ha megszólalt akárcsak a telefon, pláne ha az ajtócsengő, azonnal elbújt. Valóságos rettegés vett erőt rajta, és gyorsan úgy döntöttem, hogy nem is erőltetem, marad az én macskám.
Az évek során egy nagyon szép és kedves macskává cseperedett.
Néhány év múlva abbahagytam a tenyésztést és az akkor tulajdonomban levő macskákat ivartalaníttattam.
Így éldegéltünk szépen csendesen. Az okozott gondot, és nekem bánatot amikor egy egy közülük elérte élete végét és éltávozott az örök vadászmezőkre. Mindegyiket valamilyen öregkori gyógyíthatatlan betegség vitte el. A végső szenvedés nem engedtem nekik, de ezt a döntésem minden esetben nagyon nehezen, és szinte megbocsájthatatlan önváddal hoztam meg, mert az eszemmel tudtam, hogy meg kell tenni, de mégis mindig nagyon nehéz volt.
A mai maradék állomány egyik tagja Salamonka is. Nem tudom, a pontos időt behatárolni, mert először nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, egyszer csak azt vettem észre, hogy túl sok víz fogy a táljukból, naponta többször kell friss vizet tenni bele. Ugyanakkor Túl vizelet van az almokban. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy ez azért nem igazán természetes, itt valami baj van, de kivel. Így érkeztünk el karácsonyhoz, amikor is Salamonka kezdett furcsán viselkedni. Nem szívesen ugrott fel olyan helyekre ami eddig nem volt neki gond, sokat fekszik a padlón. Elkezdtem őt figyelni, és rájöttem, hogy ő issza azt rengeteg vizet, majd az is kiderült, hogy pisil nagyon sokat. De ekkor már az ünnep miatt nem volt orvosi rendelés, és így azonnal, ami ha visszagondolok a dolgokra, a betegség szempontjából, nem is volt azonnal. Végül feladata az evést, és mire először eljutottunk az orvoshoz már napok óta nem volt hajlandó egy falatot sem enni. Sőt elkezdett hányni, még a vizet is kihányta. Az az igazság, hogy én cukorbetegségre gondoltam.
Majd az ünnep után eljutottunk az orvoshoz, aki az első véleménye az volt, hogy vese, még pedig igen súlyos állapot. Vérvétel labor. Az első eredmény erre ráerősített, de azért valami a dokinak is hiányzott, és néhány nap múlva újabb vérvétel, és teljes, mindenre kiterjedő vérvizsgálat.
Na ennek az eredményét tudtam meg ma, és kiderült, hogy bizony cukorbetegség.
Ami azt illeti ez sem igazán jó, de mégis jobb mintha vese probléma lenn, mert ha macerásan is de kezelhető. Ami a macerát illeti az az, hogy Salamonon kívül még van öt macskám és ők megszokták, hogy állandóan előttük van a táp, és akkor esznek amikor éhesek.És ők sem fiatalok már így nem lesz könnyű átszoktatni őket egy más rendszerre, Még nem igazán tudom, hogy mi lesz az, de a Salamon érdekében meg kell oldani!
És mag is fogom oldani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése