Úgy általában még ma is érződik a hangulaton, hogy hiányzik valaki a csapatból, és valahogy csendesebbek, mint általában. A reggeli után mindenki elhelyezkedett a szokásos helyén aludni. Én itt ültem a gép előtt, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Grísa járkál a nappaliban, benéz a szekrény alá, benéz a nyitott ketrecbe, aztán elindul az előszoba felé, de mielőtt kimenne hosszasan benéz a fotelok háta mögé.Akkor jöttem rá, hogy mit csinál.Keresi a Salamont, ugyanis amikor beteg volt a felsorolt, és Grísa által ellenőrzött helyeken szokott elbújni. És itt még nem volt vége a keresésnek, mert ment tovább, és megnézte, megszaglászta mindazokat a helyeket ahova Salamon pisilni szokott, majd ment a hálóba és ott is benézett a fotel alá és a volt szülőházba is. Akkor vette észre, hogy mentem utána és ott vagyok az ajtóban. Megállt rám nézett hosszasan, és még nyávogott is, mintha kérdezte volna, hogy hol van? Akkor már nem bírtam sírás nélkül. Felvettem és jól telesírtam a bundáját, ő meg harsányan dorombolt, és törleszkedett az arcomhoz.
Ezzel a cselekvés sorral meggyőzött róla, hogy ők is tudnak egymásról az összetartozásukról, és számon tartják egymást, és nem értik, hogy egyszer csak hova lett egy társuk.Nem hiszik el, hogy nincs ott. Van hiány érzetük, ami keresésre sarkallja őket.
Délelőtt még egyszer elindult körülnézni, de már nem járta egészen végig a helyeket. Mintha feladta, vagy tudomásul vette, hogy nincs, nem találja.
Nem csak nekem nehéz, ők is túl kell jussanak a veszteségen. Este már volt egy kis szaladgálós játék, de gyorsan abbahagyták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése