Vissza a kájhához.

Sajnos, csak ilyen gyenge minőségű képem van ebből időből, de azért a Pötyike meg a Füstike, ha nehezen is azért látható.

Pötyike, mint teljes jogú Anya. Benjike a szönyeg szélénél látható.
Azt is kérdezhetném, hogy miből lesz a cserebogár?

Miután már egészen biztos, hogy Benjikémet nem tudom kiverni a fejemből, mindig, mindenhova elkisér, visszatérek a születése körüli időre.
Azt hiszem, hogy ott hagytam abba, hogy a Pötyike lábadzni kezdett a toroktályog műtéte után. Füstike jó anyához mélton hősiesen nevelte mind nyolc kölyköt. Miután lement a Pötyike láza , úgy gondolta, hogy most már ő is részesűlni szeretne az anyai örömök rá eső részében. Megpróbáltam ebben segíteni neki úgy, hogy mindig a Füstike meg a kölykök mellé tettem. Szép lassan elkezdte őket tisztogatni, melléjük feküdt, a kölykök hozzá bújtak és megpróbáltak szopni az akkor még elég üres cicikből. Pötyike nem adta fel, és szép lassan visszajött a teje. Ezután már közösen nevelték a nyolc kölyköt.
Nagyon szép, egészséges csapat volt. Orvossal csak az oltások alkalmával találkoztak. Miután megkapták a szükséges oltások ismétlőjét is, úgy döntöttem, hogy megismertetem velük a kűlvilágot is.
Abban az időben még inkább gyönyörködtek az emberek a kis állatokban mint bántották volna őket. Csak nagyon rittkán fordúlt elő bántalamazás.
A ház háta mögött egy szép park van, vagy akkor legalább is szép volt, és oda mentünk le sétálni. Fű, fák, bokrok maga a paradicsom. Viszonylag zárt terület, kutyát is elég rittkán hoztak arra , mert egy játszótéren keresztül lehetett megközelíten, és akkor még az is számított az embereknek, hogy a homokozó tisztaságára vigyázzanak. Ma már nem is annyira a kutyáktól, mint inkább a részeg emberektől mocskos a játszótér és a homokozó.
El lehet képzelni a szituációt, kész állatos előadás volt, a két anya macska meg a nyolc kölyök, akik körűl három ivartalanított kandúr sertepertél. Ha csak a színek sokféleségét veszem számba, már az is gyönyörűség. Mondom:Pötyike fekete-teknőctarka.
Füstike kék teknöc tarka
A három kandúr: Jeromos vörös fehér
Bence vörös
Juszuf krém perzsa
A kölykök: Négy vörös, Három fehér, Egy fekete.
Már nekik is volt nevük, de még nem igazán értettek rá. Ez összesen 13, azaz tizenhárom macska volt. Egy állandóan mozgásban levő színes kavalkád a zöld fűben, a bokrok alatt, később már a fák tetején is. Nem csoda hogy annyi nézőjük volt.
Soha nem felejtem, egy alkalommal a fekete, akit akkor már men túl nagy fantáziával Blekinek hívtunk, felmet a lagnagyobb nyárfára. A fa alatti padon három kamasz gyerek, elöbb még nevetgélve nézte a kölyköket, majd amikor látták, hogy a macska nem tud lejönni elkezdték kinevetni, ijesztgetni. Szegénykém, még jobban felment. Mire odamentem , a fiukra nem figyelve elkezdtem hívogatni a Blekit. Ők még jobban röhögtek. Számukra érdekes látvány volt, hogy egy, nekik öregasszony, egy fa alatt könyörög egy macskának, hogy az jöjjön le az égig érő fáról.
Na, de nemsokára jött a meglepetés nekik is, de nekem is. Ugyan is a Bleki, a tapasztalattlan kis kölyök macska, elindúlt lefelé, ágról ágra ugrálva. Mikor a legalsó ágra ért, ami neki még mindig elég magas volt, elindúlt az ágon kifelé a vékony ágvégek felé. Akkor már tudtam, hogy a végéről le fog esni, tehát úgy kell helyezkednem, hogy el tudjam kapni. A kölykök, meg az összes macska addigra már ott volt körülöttem, a fiúk meg egyre jobban vihogtak. Én meg csak hívogattam a Blekit az ág vége felé, mig nem egyszer csak a hátsó lábai lecsúsztak, és már csak a két mellső lábain lógott. A fiúk ekkor már röhögtek, a Bleki meg ijettében elengedte az ágat, estt lefelé, én elkaptam, és a röhögést mintha elvágták volna. Szóltam a macskáimnak, hogy " Na akkor most már mehetünk haza", és el is indultunk, csapatosan a ház felé. Arra a napra befejeztük a sétát.