Az életnek mennie kell tovább....

Sámson. Lehet, hogy ő lesz az új király.

Petyusom. Hol van a barátom?

Drága Bejominókám!
Igen, az életnek mennie kell tovább! És ezt is, mint már annyi mindent tőled tanúltam. Még pedig ma kora reggel, mikor a szokásomhoz híven elmentem bringázni. Ehhez a szokásomhoz azóta is ragaszkadtam, mióta elmentél. Sokszor nagyon nehéz volt, mert minden szépségben téged láttalak, ami nagyon nyílvánvalóvá és iszonyú fájdalmassá tette a hiányodat.
De, ma reggel történt valami. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az agyamban, belül, némán, és mégis nyagyon hangosan beszélgetek veled. Mindenről, ami az út közben a szemem elé kerűlt beszélgettünk. Nagyon érdekes volt, eddig is azt éreztem, hogy állandóan velem vagy, de most értettem meg, hogy miért mondják sokan, hogy van élet a halál után. Mert a szeretett lény, és azt hiszem teljesen mindegy, hogy az élet milyen megjelenési formája volt a földi életében, a tudatunkban mindig ott marad. Ha sokat kaptunk tőle, akkor kitörölhetettlen a lelkünkből. Már pedig, Benjikém én nagyon sokat kaptam tőled! Mindenek felett, és elött a feltétel nélküli ragaszkodásod,és azt, hogy mindig és minden körűlmények között tudtad, hogy mit szeretnék tőled, és mindig képes voltál önmagadat felülmúlni, ha a helyzet úgy kívánta. És nem utolsó sorban azt, hogy még a haláloddal is megtanítottál valami új dologra, valami eddig ismerettlen szépségre. Arra, hogy a hálál után is van élet, hogy igaz az, hogy csak az hal meg akit elfelejtenek. Ez egy közhely, de most már tudom, hogy igaz ! Sőt azt is tudom, hogy mitől igaz. A te csodálatos egyéniséged az ami számomra igazsággá teszi.
Köszönöm neked ezt a felismerést, és nagyon hálás vagyok érte. Tudom, hogy mindig velem leszel.

Mikor a bringázásból hazaértem, meglepődve láttam a két gyereked, a Grisa meg a Tiziána, külün-külön a te kedvenc helyeden fekszik. Eddig csak megszagolgatták azokat a helyket, ahol szerettél pihenni, de nem telepedtek oda. A konvektor elötti kosárban azóta sem melegedett senki. A Petya még mindig elég gyakran keres. Csak néz rám és néha még nyávog is, és mindig akkor, amikor valami olyasmi történik amit közösen szoktunk csinálni. Pl. fésűlködés, vagy csak játék, vagy az esti ágyazás.
Az az érzésem, hogy nincs bandavezér és még nem tudják, hogy közülük ki veszi át a szereped. Most úgy néz ki, hogy a Sámson lesz az. Ő már néha, veled is próbált rivalizálni.
Remélem azért lassan elfogadják a megváltozott helyzetet.