A Banda, Gazda nélkül.

Grisenka

Sámson

Salamon

Petya

Egyszerűen félelmetes, hogy még mindig napokig erősítem a lalkem, hogy írjak ebbe a blogba. Pedig, már majdnem egy hónap telt el azóta, hogy Benjikém elköltözött. Ma is , mint eddig bármikor, nap mint nap történnek olyan dolgok, melyek érdemesek lennének a leírásukra. De a már lassan, az ementáli sajt lyukacsosságához hasonlatos lelkem, még mindig nem elég stabil ahhoz, hogy bármikor bármiről írni tudjak. A sajt legutolsú lyuka még mindig az eredeti nagyságában, egy égő fájdalom. Ez a tény, okoz némi lelkiismeretfúrdalást is , mert a többiek, a Banda, ugyancsak mindent megtesznek azért, hogy legelább a rendszeres napi teendők eltereljék a figyelmem a veszteségről. Nem igazán könnyű feladat, mert akár merre megyek, vagy nézek a lakásban, mindenhol a Benjit látom.
Most viszont, arról szeretnék írni, hogy a többiek hogyan élték, és élik meg a Bandagazda hiányát.
Amikor azon a bizonyos napon(2008. 04. 02.), a Benji nélkül jöttem haza, nem tünt fel igazán, hogy senki sem jött elém, mikor hazaérve, nyitottam az ajtót és jöttem befelé. Ez a művelet elég körűlményes, mert a bringát is behozom a lakásba, és mindig ott sertepertélnek, remélve, hogy sikerül valahogy kimenniük a lépcsőházba. Akkor senki sem jött, hogy megpróbálja a szökést.
A box elött,sokszor alig várták hogy kiengedjem a Benjit, vagy mindig azt akit éppen hazahoztam. Erre csak később, amikor magamba roskadva sirdogáltam, és jöttek vigasztalni, jöttam rá. Akkor este feltűnően csendesek voltak, enni is alig akartak. Az ágyba aludni csak a Fruzsina jött egyedül. Ő a Benji anyai féltestvére. A többiek egész éjszaka nem jöttek mellém.
Másnap reggel az ágyazásnál a Petya odajött az ágyra ugyan úgy ahogy a Benji szokott, csak nem játszott alepedővel, hanem leűlt az ágy közepére és kérdőn nézett rám, majd elkezdett nyávogni.
Ezt még soha nem csinálta, de a Benjitől sokszor látta, hogy ebben a szituációban szoktunk játszani. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy azt remélte, hogy én valahonnan előveszem a Benjit, és ő megint törleszkedhet hozzá. Ugyan is az utóbbi időben szinte elválaszhatattlanok voltak, és mindig a Petya követte a Benjit. A Benji akárhová ment a lakásban a Petya mindig kísérte, és törleszkedve magyarázott neki. Sőt az is előfordult, hogy együtt aludtak a kosárban.
Azóta, még nem láttam senkit abban a kosárban aludni!
Esténként, ami a játék ideje, mindig kőrbe szaladgálja a lakást, mondenhova benéz, ahol bujócskázni szoktak, és azzal a jellegzetes hanggal amit akkor hallatt amikor játszani hív valakit, hív és hirtelen elszalad, elbújik valami szegletbe, és támadásra készen vár. Ilyenkor azt várja, hogy a Benji megtalálja és letámadja, és persze mindezt csak játékból. A Benji sajnos már nem jön, és ilyenkor még hív egyet kettőt, majd odajön hozzám és szomorúan elém fekszik.
Régebben ez nem volt így, sőt fiatalabb korukban néha még rivalizáltak is egymással. Igazán komoly soha sem volt a dolog, de azt sem lehet mondani, hogy jó viszonyban voltak. Egyszerűen megtürték egymást.
A többiek meg valahogy úgy vannak, hogy mindegyik a saját dolgával foglalkozik, egymással nem nagyon törődnek. Úgy néz ki mintha szétesett volna a banda. Először azt hittem, hogy a Sámson fogja őket összetartani, de őt valahogy nem respektálják.
A Salamon, meg a Grisa meg sem próbál vezér lenni. Ők a szeretetre áhitozó, egyszerű bandatagok.
Azt hiszem, hogy a Benji mellett bizonságban érezték magukat, és most teljesen magukra vannak utalva, és úgy is viselkednek. Ez azért fúrcsa, mert minden állatközösségben az egyedek között sorrend szokott kialakulni. Itt most ennek, nyomát sem látom.
Kíváncsi vagyok később hogy lesz?