Ő is kandúr.....volt!

Elhelyezkedett a nagyobbik konvektoron.
Miután este nyolc óra óta nem evett, első útja az ennivalóhoz vezetett. Viktória felügyelete mellett jó ízűen belakmározott.

Már korábban említettem, Grisenka még 13 éves létére igazi kandúr, hm, volt a mai napig.

Tegnap még volt egy vizsgálat, előkészítő infúzió, és ma reggel a műtét.

Talán nem is kell mondani, hogy egyáltalán nem voltam nyugodt. Elég nehezen hagytam ott a dokinál, de bíztam a dokiban, és a macskámban, hogy nem lesz baj.

Miután nem maradhatok bent a műtéten, így a rendelőből is elmentem, és gondoltam, hogy könnyebben telik az idő, ha csinálok valami fontosat. Ezért elmentem bevásásrolni, a szomszédos élelmiszerboltba. Bevásároltam, majd hazajöttem, és el is pakoltam, és még mindig nem hívott a doki. Egyre idegesebb voltam, mert ezt a műtétet én határoztam el, befolyásolva ezzel a a macska életesélyeit. A korát tekintve a szokásosnál nagyobb volt kockázat, és vállaltam egy egészséges macska, ha bizonytalanságba vitelét. Ráadásul ha be vallom, ha nem ő a Benji fia és nagyon nem szeretném ha az én hibámból végzetes baja lenne.

De csak türelem kellett, a doki részéről szakértelem, és a Grisa szerencsésen túl jutott a műtéten. Mehettem érte. Még egy kicsit kába volt, de a körülményekhez képest nagyon jó állapotba találtam.

Itthon úgy láttam, hogy még egy kicsit bizonytalan az altatás, és műtét utáni ébresztés együttes hatásától. Azért már nem kellett ketrecbe zárni, mert felfogta az állapotát, és egy kis körülnézés után elhelyezkedett a konvektoron. Éppen jó, mert az altatástól a normálisnál alacsonyabb testhője miatt még hasznos is neki.

Most már egy kicsit megnyugodtam. Nem szeretném elkiabálni, /ez ügyben babonás vagyok/ de remélem már nagyobb baj nem lehet. Azt a kicsi sebet, amit ilyenkor ejt a doki, nyalogatta egy ideig, de egy csepp véren kívül nem történt más.

Remélem egy-két nap és elfelejti az egész "nem szeretem" tortúrát!

Öreg kandúr, nem vén kandúr!

Együtt a lányok: Tiziana, Ka-Ka Nu-Ku, Viktória.

A Banda: Salamon, Sámson, Grísenka, Viktória, Tiziana, Ka-Ka Nu-Ku.
Grisenka, aki nem is olyan öreg kandúr:-)

Mint már korábban írtam, Tizianát baj érte. Ami persze csak az adott körülmények között nevezhető bajnak. Megfelelő korban, megfelelő partnerek, és körülmények között ez az esemény nem baj, hanem öröm, mely a fajfenntartásban testesült volna meg.

A baj okozója Grísenka, Tiziana féltestvére volt.

Grisenka egy nagyon jól és könnyen kezelhető, és irányítható macska lévén kimaradt az ivartalanításból. Mint kandúr, addig amíg megvoltak a nagy kandúrok, a Benji meg a Petya, addig valahol a rangsor végén foglalt helyet. Úgy nézett ki, hogy ezt el is fogadta, sohasem törekedett rangosabb helyre. Még a jóval utána született két öccse is előtte foglalt helyet.

A nagy kandúrok élete, betegségek következtében sajnos véget ért. A Benjit, 16 évesen tüdődaganat miatt kellett elaltatni, a Petyát pedig 13 évesen egy makacs, vírusfertőzés következtében.

Maradtak a fiaik. A Benjié Grisa, a Petyájé Sámson és Salamon. Elég gyorsan kiderült, hogy Grisenka marad a sor végén, és a csapatkapitányság a két Petya utód között fog eldőlni.

A döntés húzódott, odázódott, végül egy rangsor vita következménye a már korábban leírt baleset lett. Ennek a balesetnek szenvedő alanya Salamonka volt. A megegyezés képtelenségre majdnem ráment a szeme. Egy bravúros szemhéj műtét mentette meg.

Ezek után a két riválist ivartalaníttattam, de Grísenka maradt aki volt , a sor vége.

Nem régiben megtörtént a váratlan, Tiziana gyermeket várt. A tettes nem lehet más csak Grísenka. Miután nem volt ellenfél, kinyílt a fajfenntartási ösztöne, és egy nem látványos tüzelés alkalmával anyává tette Tizianat, és apává saját magát. A következmény, a korábban leírtak miatt csak egy lehetett, a vehem és egyúttal a méh eltávolítása.

Grísenka maradt kandúr, de nem maradhat, mert van még Viktória is, aki ugyanazt a folyamatot csinálta végig amit a Tiziana, tetézve egy agyhártyagyulladással, ami nagyon megnöveli az ő altatási kockázatát. Ezért csak egy megoldás marad: Grisenka nem maradhat fiú!

Ha ő 13 évesen teljesen egészséges, akkor a legkisebb kockázat őt altatni egy ivartalanítási műtéthez. A kandúrok ilyen célú altatása enyhébb, rövidebb idejű mint a nőstény altatása egy hasonló célú műtét miatt.

Ma délelőtt a doki megvizsgálta, és hétfőn még egy vizsgálatot csinál, és ha az eredmény jó akkor kedden megműti. Az előzetes vizsgálat szerint valószínű műthető.

Nagyon remélem, hogy így lesz, és Grísenka még jó néhány évig velem maradhat!

Tiziana.

Itt már egészen jól érzi magát, nincsenek bent a varratok.

A lábadozás szakaszai, még a védő hálóval.

Akár azt is adhatnám címnek, hogy "hülyegazdiszindróma"!

Történt ugyan is, hogy Tizianat nem ivartalanítattam fiatalon, mert másfél éves korában pároztattam, és nem fogant meg. Kihagytunk néhány hónapot, és egy tüzelésnek vélt állapotában megint próbálkoztunk, de akkor sem fogant meg. Ezután abban maradtunk az orvossal, hogy sajnos terméketlen. Van ilyen, nem ő az első, sem az utolsó. Ettől még nagyon lehet szeretni, teljes jogú tagja lehet a családnak. Ez a család már csak a mi családunk lehet, mert addigra mire erre a következtetésre jutottunk, már két éves is elmúlt. Én pedig egy évesnél idősebb macskát nem adtam új gazdához.

Ezt akkor fogadtam meg amikor láttam, hogy mennyire tud ragaszkodni a gazdáihoz egy macska. Nem a helyhez ahol élt, hanem a gazdájához.

Erre a tapasztalatra az évek során tettem szert, amikor meglátogattam egy-egy nálam született, és felnőtt, új gazdihoz került macskát. Némelyik alig akart ott maradni ahová már hónapok óta tartozott. Amikor ezt többször tapasztaltam, már nem is mentem meglátogatni a tőlem elvitt kölyköket.

Na, szóval Tiziana itt maradt, és miután nem tüzelt rendesen, és nem is lett vemhes, egyszerűen kimaradt, hogy ivartalanítani kellene. Teltek múltak az évek és nem volt baj, pedig sokáig kandúrokkal együtt élt. Majd amikor a két alomtestvér kandúr elkezdett rivalizálni, őket ivartalaníttattam, de egy, a Grisenka maradt valódi kandúr, mert ő vele sohasem volt gond. Nem verekedett, nem jelölt, szinte nem is lehetett észrevenni, hogy kandúr. Azt kihagytam, hogy ez afféle "jobb a békesség" viselkedés lehetett nála.

Kb két hónapja valami furcsa nyávogásokat, hívásokat, kurrogásokat hallottam, de nem láttam semmit ami a régi kandurkodásokra emlékeztetett volna. Megnyugtatott az, hogy a két számba jöhető kandúr már nem kandúr, és nem történik semmi. A Grisa eszembe sem jutott, mint apajelölt.

Eltelt egy-két hét és a Tiziana valahogy másként viselkedett mint korábban. Sokat dorombolt, bújósabb lett, sokat mosakodott, és mosdatta a többieket is. Ha egyedül maradt egyre többet hallottam a hívását, valaki mindig kellett neki akit kényeztetett. Egyszer bevillant, hogy éppen úgy viselkedik mint régen a vemhes anyák. Felvettem, és akkor lepődtem meg, mert bizony a vemhesség egyértelmű jeleit láttam rajta. Kiemelkedtek az emlőbimbók, és erősen rózsaszínes volt a kerülete. Ez néhány hetes vemhességnél szinte biztos jel.

Mondhatom, hogy eléggé meglepődtem, de nagyon meg is ijedtem, hiszen Tiziana már 11 éves, és még sohasem szült, és egészen biztos, hogy nem tudná megszülni a kölyköket. Azon kívül, a kizárólagosan szóba jöhető apa a Grísa, aki apáról testvére. Így teljesen kizárt, hogy ezt szabad végig csinálni, mert az, a nagy baj tetézése lenne. Akár bele is halhat a Tiziana, egy vigyázatlanul létre jött vemhességet követő szülésbe. Csak egy esélye van a viszonylagos békés, biztonságos kilábalásnak, mégpedig az azonnali vehemeltávolítás, és ivartalanítás. Ennek is van kockázata, de kisebb mint ha végig csináljuk a természetes utat.

Átmentünk az új dokinkhoz, aki megvizsgálta, és helyben hagyta azt amit gondoltam. Vemhes, és jobban jár ha megoperálja. Az állapota van olyan jó, hogy van esélye rendben végigcsinálni a műtétet, és az azt követő lábadozást. Így más napra előkészítettük és megoperálta a doki.

Szépen ébredt, megkapta a fájdalomcsillapítóit, és jöhettünk haza. Ha minden rendben megy, akkor tíz nap múlva varratszedés.

Nem ment minden teljesen rendben, mert másnapra e seb beödémásodott. Újabb vizsgálat, diagnózis: valószínű, hogy nem bírja a szervezete a belső varratot. De várjunk még, ne bántsuk, hátha gyógyszerrel, amit infúzióban kapott, ellehet nyomni a folyamatot. Szinte mindennap vittem ellenőrzésre, és a hatodik napon úgy döntött a doki, hogy kiszedi a külső varratot , mert már nagyon zavarja a macskát, és ő maga kezdi kiszedni, és azzal többet árt, mit ha a doki kiszedi rendesen, és nem sérti vele a hegedő sebet.

Érdekes, hogy utána szinte gyorsvonati sebességgel gyógyult, és mára, az újabb ellenőrzésre már sokkal kisebb az ödéma. Felgyorsult a felszívódási folyamat.

Most már el merem hinni, hogy Tiziana rendbe jön.

Mindig tanul az ember!

Együtt fogyasztják a protekciós kaját.
A kehely amiből remekül tud inni, és legalább látom, hogy mennyi vizet iszik naponta.

Ez így igaz, vagy csak akkor igaz, ha az ember mindig, mindent alaposan megfigyel.

Most, hogy a Ka-Ka Nu-Ku nincs igazán jól, meg a Viktóriának is elkél némi segítség, kettőjüket együtt szoktam etetni. Már egész jól megszokták, és csak előveszem a konzervet, a Viktória már jön is. Az is előfordul, elég gyakran, hogy nem is az ő kajájukkal akarok foglalkozni, és akkor is jön, és nem hagy békén addig amíg nem adok neki enni. Nem csinálok belőle problémát, mert örülök, hogy rájöttem, hogy a konzervet megeszi ő is , meg a Ka-Ka Nu-Ku is.

A Ka-Ka Nu-Ku az utóbbi időben azért nem evett rendesen, mert félt a többiektől, és amíg eszik vagy iszik teljesen védtelen, és inkább nem evett. Még az a szerencse, hogy rájöttem ezért nem eszik. Most aztán itt, mellettem etetem, naponta többször is. Hoztam neki külön száraz tápot, és így, hogy külön etetem egészen jól eszik. Elővettem egy talpas kelyhet abban adok neki inni. Már ott tartunk, hogy naponta több kehely víz elfogy, mert ahányszor eszik néhány szem tápot annyiszor vizet is adok neki. Most már a hangulata is egészen más, sokat alszik dorombol, és hízeleg. Ha nem mindjárt viszonzom a kedveskedését, akkor a kis praclijával megsimogatja az arcomat. Mintha csak azt mondaná, hogy itt vagyok, simogass meg!

Viktóriát a mai hidegfront eléggé megviselte . Mióta agyhártyagyulladása volt minden front egészen lelassítja. Nyáron sokkal erősebben észrevehető, akkor nagyon hullámzó a kedélyállapota, de most télen sokkal jobban van. Ez a mai front nagyon erős volt, és jobban megviselte. De már estére sokkal jobban van. Már evett rendesen, és az ágyazásnál is jött játszani.

Csökkentett üzemmód!

Nagyon szeret itt, a számítógép mellett, a kezemhez közel aludni.

Ha nem lenne komoly a helyzet, akár viccesnek is hihetné az ember ezt a címet. Pedig nem az, sőt nagyon is komoly!

Ka-Ka Nu-ku idén múlt 15 éves és egyre rosszabb bőrben van. Keveset eszik, sokat alszik és sokat fogyott. Szegénykém már olyan könnyű, hogy ha nem lakás macska lenne, agy nem túl nagy szél fel tudná kapni és elvinni. Úgy látszik ez valami genetikai hajlam, mert a Petya hasonló módon fogyott el. Ők apáról testvérek voltak. Neki is , akár csak most a a Ka-Ka Nu-Kunak mindenfélét kitalálok, hogy valamivel többet egyen, de egyre kevesebbet eszik. Igaz, hogy néha rajta kapom amint a száraz tápot eszegeti, de közel sem annyit amennyire normálisan szüksége lenne.

Ő még az eredeti csapat tagja, Ányecska meg a Vitold lánya. Ő is volt valamikor fajtagyőztes, szép eredményeket vártam tőle, de amikor az első alomnál császározni kellett, akkor azt mondtam, hogy nem engedem többet szülni. Két gyönyörű vörös fia volt. A császározás majdnem későn volt, mert az egyik kölyköt éleszteni kellett, de sikerült! Nagyon szép kandúrkák lettek. Születésükkor nem voltak valami szerencsések, de az új gazdi vonatkozásában igen. Sikerült nekik együtt maradni, egy család mindkettőjüket elvitte, és nagyon só sorsuk lett, családtagként szerették őket. Nincs az a kiállítási győzelem, az a sikernek nevezhető dicsősség, ami megérné kockáztatni egy állat életét.

Most egyre nagyobb aggodalommal próbálok neki segíteni, de úgy látom, hogy szép lassan elfogy életének a fonala.

Hőség!

Viktória, legtöbbször ilyen kitekert pózban alszik:-))
Ka-Ka Nu-Ku vacsora utáni mosakodása a mászóka tetején.

Már napok óta iszonyú meleg van. Ma már a lakásban is 28 fok volt. Szegény macskák holt itt, hol ott terülnek el. Legtöbbször a parkettán. Ma egy kicsit kitisztítottam a szőnyegeket. Nem vittem túlzásba, mert nekem is nagyon meleg van, de már túl sok volt a kihullott szőr. Nedvesen áttologattam rajtuk a szőnyegseprűt. Elég sok szőrt összeszedett, és jó nedvesek lettek a szőnyegek. Ettől egy kicsit hűvösebbek lettek. A parkettát is felmostam, és utána a macskák többnyire a parkettán nyúltak el.
A Ka-Ka Nu-Ku most egész jól van. Rendszeresen eszi a száraz tápot is. Sőt amikor hallja, hogy megrázom az etetőt, azonnal szalad ő is mint a többi, és eszik is. Remélem még egy jó darabig nem lesz rosszabbul.
A Viktóriárért aggódom egy kicsit, mert ez a nagy meleg nagyon megviseli. Állandóan hűtöm vizes szivaccsal, és megint adom neki a gyógyteáját. Nagyon nem szeretném, ha ebben a melegben megint meg betegedne!

Megint tápot váltunk!

Salamonka a hálószoba ablakban egy kis simogatásra, meg fésülködésre várva.


Sámsonka alig várja, hogy a Ka-Ka Nu-Ku hagy-e valami protekciós kaját.

Sajnos tápot kell váltani, mert a Salamonnak véres a vizelete. Ez biztos, hogy a táptól van, mert az apjának ugyan ez volt problémája. Ő ráadásul ivartalanított, és akkor még könnyebben előjön ez probléma. Addig is, amíg csak az RC van napi két Cvitamint adok neki, hogy savanyítsa kicsit a vizeletét. Ha meg lesz az új táp, akkor néhány nap alatt kiderül, hogy jó volt-e a meglátásom. Addig is nagyon figyelem őt. Orvoshoz csak azután megyünk, ha még az új táp után sem javul a dolog, vagy netán menet közben rosszabbra fordulna.
Nem túl régen váltottam, Iamsról RC-re! Akkor a Grísa miatt, mert neki az Iams hasmenést okozott. Az ő gondja megoldódott, és most itt van a Salamon problémája, amit szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni. Már kinéztem a céget, ahonnan Acanát tudok rendelni, és lehet fizetni átutalással.
Az Acana is nagyon jó táp, valamikor régen már etettem, és csak azért hagytam abba, mert a szállításnál készpénzzel kellett fizetni. Nekem, meg nincs itthon nincs készpénzem.

Más gond is van megint! A két testvér megint rivalizál, ráadásul a Grísa is beszállt a buliba. A Salamon többnyire a hálóban van, egyedül. Ha netán bemerészkedik a nappaliba, szinte azonnal rárajtol vagy a Sámson, vagy a Grísa. Ő meg vagy ki, vagy a fotel mögé menekül. Néha össze is kapnak, mert a Sámsonnak cakkos lett a füle. Az az érdekes, hogy neki is a bal füle, ugyan úgy mint az apjáé volt. Apjának jó "ómen" volt, mert a második Bastet díját cakkos füllel nyerte.