Elhelyezkedett a nagyobbik konvektoron.
Miután este nyolc óra óta nem evett, első útja az ennivalóhoz vezetett. Viktória felügyelete mellett jó ízűen belakmározott. Már korábban említettem, Grisenka még 13 éves létére igazi kandúr, hm, volt a mai napig.
Tegnap még volt egy vizsgálat, előkészítő infúzió, és ma reggel a műtét.
Talán nem is kell mondani, hogy egyáltalán nem voltam nyugodt. Elég nehezen hagytam ott a dokinál, de bíztam a dokiban, és a macskámban, hogy nem lesz baj.
Miután nem maradhatok bent a műtéten, így a rendelőből is elmentem, és gondoltam, hogy könnyebben telik az idő, ha csinálok valami fontosat. Ezért elmentem bevásásrolni, a szomszédos élelmiszerboltba. Bevásároltam, majd hazajöttem, és el is pakoltam, és még mindig nem hívott a doki. Egyre idegesebb voltam, mert ezt a műtétet én határoztam el, befolyásolva ezzel a a macska életesélyeit. A korát tekintve a szokásosnál nagyobb volt kockázat, és vállaltam egy egészséges macska, ha bizonytalanságba vitelét. Ráadásul ha be vallom, ha nem ő a Benji fia és nagyon nem szeretném ha az én hibámból végzetes baja lenne.
De csak türelem kellett, a doki részéről szakértelem, és a Grisa szerencsésen túl jutott a műtéten. Mehettem érte. Még egy kicsit kába volt, de a körülményekhez képest nagyon jó állapotba találtam.
Itthon úgy láttam, hogy még egy kicsit bizonytalan az altatás, és műtét utáni ébresztés együttes hatásától. Azért már nem kellett ketrecbe zárni, mert felfogta az állapotát, és egy kis körülnézés után elhelyezkedett a konvektoron. Éppen jó, mert az altatástól a normálisnál alacsonyabb testhője miatt még hasznos is neki.
Most már egy kicsit megnyugodtam. Nem szeretném elkiabálni, /ez ügyben babonás vagyok/ de remélem már nagyobb baj nem lehet. Azt a kicsi sebet, amit ilyenkor ejt a doki, nyalogatta egy ideig, de egy csepp véren kívül nem történt más.
Remélem egy-két nap és elfelejti az egész "nem szeretem" tortúrát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése