2011. február 9., szerda

Tiziana.

Itt már egészen jól érzi magát, nincsenek bent a varratok.

A lábadozás szakaszai, még a védő hálóval.

Akár azt is adhatnám címnek, hogy "hülyegazdiszindróma"!
Történt ugyan is, hogy Tizianat nem ivartalanítattam fiatalon, mert másfél éves korában pároztattam, és nem fogant meg. Kihagytunk néhány hónapot, és egy tüzelésnek vélt állapotában megint próbálkoztunk, de akkor sem fogant meg. Ezután abban maradtunk az orvossal, hogy sajnos terméketlen. Van ilyen, nem ő az első, sem az utolsó. Ettől még nagyon lehet szeretni, teljes jogú tagja lehet a családnak. Ez a család már csak a mi családunk lehet, mert addigra mire erre a következtetésre jutottunk, már két éves is elmúlt. Én pedig egy évesnél idősebb macskát nem adtam új gazdához.
Ezt akkor fogadtam meg amikor láttam, hogy mennyire tud ragaszkodni a gazdáihoz egy macska. Nem a helyhez ahol élt, hanem a gazdájához.
Erre a tapasztalatra az évek során tettem szert, amikor meglátogattam egy-egy nálam született, és felnőtt, új gazdihoz került macskát. Némelyik alig akart ott maradni ahová már hónapok óta tartozott. Amikor ezt többször tapasztaltam, már nem is mentem meglátogatni a tőlem elvitt kölyköket.
Na, szóval Tiziana itt maradt, és miután nem tüzelt rendesen, és nem is lett vemhes, egyszerűen kimaradt, hogy ivartalanítani kellene. Teltek múltak az évek és nem volt baj, pedig sokáig kandúrokkal együtt élt. Majd amikor a két alomtestvér kandúr elkezdett rivalizálni, őket ivartalaníttattam, de egy, a Grisenka maradt valódi kandúr, mert ő vele sohasem volt gond. Nem verekedett, nem jelölt, szinte nem is lehetett észrevenni, hogy kandúr. Azt kihagytam, hogy ez afféle "jobb a békesség" viselkedés lehetett nála.
Kb két hónapja valami furcsa nyávogásokat, hívásokat, kurrogásokat hallottam, de nem láttam semmit ami a régi kandurkodásokra emlékeztetett volna. Megnyugtatott az, hogy a két számba jöhető kandúr már nem kandúr, és nem történik semmi. A Grisa eszembe sem jutott, mint apajelölt.
Eltelt egy-két hét és a Tiziana valahogy másként viselkedett mint korábban. Sokat dorombolt, bújósabb lett, sokat mosakodott, és mosdatta a többieket is. Ha egyedül maradt egyre többet hallottam a hívását, valaki mindig kellett neki akit kényeztetett. Egyszer bevillant, hogy éppen úgy viselkedik mint régen a vemhes anyák. Felvettem, és akkor lepődtem meg, mert bizony a vemhesség egyértelmű jeleit láttam rajta. Kiemelkedtek az emlőbimbók, és erősen rózsaszínes volt a kerülete. Ez néhány hetes vemhességnél szinte biztos jel.
Mondhatom, hogy eléggé meglepődtem, de nagyon meg is ijedtem, hiszen Tiziana már 11 éves, és még sohasem szült, és egészen biztos, hogy nem tudná megszülni a kölyköket. Azon kívül, a kizárólagosan szóba jöhető apa a Grísa, aki apáról testvére. Így teljesen kizárt, hogy ezt szabad végig csinálni, mert az, a nagy baj tetézése lenne. Akár bele is halhat a Tiziana, egy vigyázatlanul létre jött vemhességet követő szülésbe. Csak egy esélye van a viszonylagos békés, biztonságos kilábalásnak, mégpedig az azonnali vehemeltávolítás, és ivartalanítás. Ennek is van kockázata, de kisebb mint ha végig csináljuk a természetes utat.
Átmentünk az új dokinkhoz, aki megvizsgálta, és helyben hagyta azt amit gondoltam. Vemhes, és jobban jár ha megoperálja. Az állapota van olyan jó, hogy van esélye rendben végigcsinálni a műtétet, és az azt követő lábadozást. Így más napra előkészítettük és megoperálta a doki.
Szépen ébredt, megkapta a fájdalomcsillapítóit, és jöhettünk haza. Ha minden rendben megy, akkor tíz nap múlva varratszedés.
Nem ment minden teljesen rendben, mert másnapra e seb beödémásodott. Újabb vizsgálat, diagnózis: valószínű, hogy nem bírja a szervezete a belső varratot. De várjunk még, ne bántsuk, hátha gyógyszerrel, amit infúzióban kapott, ellehet nyomni a folyamatot. Szinte mindennap vittem ellenőrzésre, és a hatodik napon úgy döntött a doki, hogy kiszedi a külső varratot , mert már nagyon zavarja a macskát, és ő maga kezdi kiszedni, és azzal többet árt, mit ha a doki kiszedi rendesen, és nem sérti vele a hegedő sebet.
Érdekes, hogy utána szinte gyorsvonati sebességgel gyógyult, és mára, az újabb ellenőrzésre már sokkal kisebb az ödéma. Felgyorsult a felszívódási folyamat.
Most már el merem hinni, hogy Tiziana rendbe jön.

Nincsenek megjegyzések: