Az első nap, nélküle.

Petya és Benji, közös melegedés a konvektor elött. Az utóbbi időben, szinte elválaszhatattlanok voltak.

Grisenka, Benjike és Tündérke fia.


Tiziana, Benjike és Fruzsina lánya.

Éjszaka alig tudtam aludni.Egy percre sem ment ki a fejemből. A többiek jöttek a helyükre aludni, de a Benji nem volt sehol. Mikor egy- egy kicsit elszundítottam, minddig arra riadtam fel, hogy nincs a helyén.
Korán reggel elmentem bringázni, ott is velem volt. Szerintem ez már mindig így lesz. Bár mit láttam ami szép volt, mindenről ő jutott eszembe. Pont úgy mint amikor Pongráckát elvesztettem. Róla a topik elején írtam.
A csapat egész nap nagyon csendes volt. Még játszani, és fésűlködni sem jöttek úgy mint ahogy szoktak. Azt hiszem, hogy ők tudják, hogy mi történt. Már az is érdekes volt, hogy amikor már nagyon beteg és gyenge volt, a többiek mintha vigyáztak volna rá. Azt hiszem érezték, hogy segítségre szorúlt.
Az elöbb, mikor elkezdtem ágyazni a Petya nagyon érdekesen nézett rám, nyávogott és végig járta és szegolta azokat a helyeket ahol a Benji szokott lenni. Felugrott az ágyra, pont úgy ahogy a Benji szokott , csak ő nem bújt a takaró alá, hanem megállt az ágy közepén és nyávogva nézett rám. Szerintem kereste a Benjikét. Az utóbbi időben nagyon jó viszonyban voltak. Ha a Benji elindúlt valamerre, a Petya azonnal ott termett, és magyarázva törleszkedett hozzá. A Benji külömben is egy nagyon béketűrő macska volt. A kiállításokon, ha valamelyik nyugtalankodott, nem akart a ketrecben maradni, áttettem a Benjihez és azonnal lenyugodott. Azt hiszem, hogy melette biztonságban érezték magukat. Az ő különlegessége ebben is megnyílvánúlt.
Nagyon nehéz elviselni a hiányát, amit csak az enyhít valamelyest, hogy ő már biztos nem kerülhet idegen ember kezébe, annak kénye- kedvére kiszolgáltva.
Van két gyermeke akik emlékeztetnek rá, és akikben mindig őt fogom látni: Grisenka, és Tiziana.
Mindkettőnek hasonló bűbájos természete van. A Grisenka ugyanúgy magyaráz, a Tiziana meg ugyanúgy játszik ágyazás közben a lepedővel mint a Benji tette. Ráadásul mind a kettő vörös, csak nincs fehér nyakakendőjük meg fehér zoknijuk, mint a Benjinek.

Az utolsó kezelések sem...

Az utolsó út elötti alvás az otthonában.


Ő már átmnet alatta! Drága Benjikém soha nem felejtlek.
Köszönök minden szépséget amit kaptam tőled, életed 16 éve alatt. Nyugodj békében!

Ma délutánra megjöttek a laborleletek. A máj és a vese nem károsodott, viszont a fehérvérsejtszám nagyon magas volt. Ez valami igen komoly gyúlladásra utalt. A nehezített légzés mára már szabályos fulladási rohamokká erősödött. A röntgen mellett döntöttünk. Az eredmény szörnyű, és végzetes volt. Egy hatalmas daganat teljesen összenyomta a tüdőt és a légcsövet. Ezt látva, és az orvosok elemzését, valamint a várható kilátásokat merlegre téve meghoztam életem egyik legszörnyűbb dötését. Ha nem teszem, akkor további felesleges kínlódásnak teszem ki, a fulladási rohamok csak erősödtek, és fulladásos halálhoz vezettek volna. Ha igazán szerettem a Benjikémet, akkor ezt nem akarhattam. Ezért döntöttem úgy ahogy döntöttem.
Nincs többé, a sokszoros fajtagyőztes, W.Ch. Gyékényesi Benjamin. Hatalmas űrt hagyott maga után, soha sem tudom elfelejteni.

A csodavárás nem segít!

Hazaérkezés után békésen alszik. A kezelés és több napi rosszul lét fáradságát piheni ki.
A szőrhiány az oldalán a pungálás helye.


A vizsgálóban, infúzió közben a saját szőnyegén a rendelőben kapott takaró alatt.

Egyszerüen nem tudom elhinni, hogy vége, nincs tovább. Ebbe nem lehet belenyugodni. A Benji (egyik sem) nem érdemli, hogy a csodavárás legyen az utolsó menedéke. Ezért ma megint mentünk az orvoshoz.
Mára már nagyon rossz állapotban volt, nem evett napok óta, inni is keveset és nagyon körűlményesen. Ezért teljesen kiszáradt, nem tudott nyugodtan aludni, mert állandóan fuldoklott a torkában képződő váladéktól.
Láttam a dokin, hogy elég váratlanul érte a látvány, mert szegénykém a teljes elesettség állapotában volt. A hasfala megereszkedett, és nagyon lazán lógott. Az első feltételezés az volt, hogy nincs-e víz a hasüregben. Ettől féltem, ezzel kapcsolatban nagyon rossz tapasztalataim vannak.
Borotva, fertőtlenítés, pungálás és magkönnyebülés, mert nincs folyadék a hasüregben. Ez ad némi reményt a továbbiakra nézve.
Megint borotva, csak most a véna felett, infúzió be. Mire eljutottunk oda, hogy folyt az infúzió, addig többször attól féltem, hogy ott fullad meg az asztalon a nagy ellenállásban, mert a váladéktól alig kapott levegőt. Szép lassan megnyugodott, és kb másfél órát foly az infúzió. Néha kicsit birkóztam vele, de amikor egy lepedőt adtunk neki, ami alá betudott bújni, akkor megnyugodott, és szépen lefolyt az infúzió. Az infúzióban vitaminok, ásványi anyagok, és gyógyszerek voltak. A kanül bent maradt, mert holnap újra megyünk és megint ugyanezt fogja kapni.
Az infúzió elött vért is vettek, megy a laborba, eredmény holnap. Vese, máj és teljes vérkép.
Egy órája, hogy hazaértünk, és azóta nyugogtan alszik. Szerintem már napok óta nem tudott rendesen aludni a fúlladás miatt.
Meg kell gyógyúlnia, mert nélküle üres lenne a világ, mert ő "A MACSKA"!

Makacs és kegyetlen tények.

Benjikém, ma megint ilyen szenvedő arccal néz rám, és azt hiszem, hogy azt szeretné, hogy békén hagyjam. Ha nem tudok a hasznára lenni, akkor a nyugalmát megpróbálom biztosítani.

Nagyon nehéz elfogadni, de a Benji megint sokkal rosszabbul van. Megint elég gyakran remeg, nem akar már inni sem, ha odamegy a vizes tálhoz, sokáig áll felette és nagyon nehezen kezd el inni. Ma reggel nagyon keveset pisilt, nem tudom, hogy mikor volt utoljára széklete. Nagyon félek, hogy ez azt jelenti, hogy lassan leáll a szervezete. Ha meg ez így van akkor nem hiszem, hogy azzal is nehezíteni kell-e az életét, hogy el viszem az orvoshoz. Számára ez minden esetben egy nagy idegi ígénybevétel. Már eljutott odáig, hogy ha észreveszi, hogy készülődöm elmenni, akkor elbújik. Régen ezt soha nem csinálta, soha sem félt attól ha elmentünk valahova. Az is igaz, hogy orvoshoz nem nagyon mentünk, mert nem volt beteg, az oltások miatt meg a doki jött ki, és egyszerre oltotta mindet.
Azt hiszem, hogy lassan el kell fogadnom, a természet minden folyamatát, azt is ha egy szervezet már nem tudja folytatni az eddigi életét. Bele kell törődni, és nyugalmat kell biztosítani számára addig amíg velem van.
Sok veszteség ért már, mindig újra és újra meg kell kűzdeni vele. Mindig azt hiszem ez a legnagyobb veszteség ami érhet, és amikor megint eljön az idő akkor megint azt érzem, hogy vége a világnak, innen nincs tovább. Pedig tovább kell csinálni, mert még másoknak is szüksége van rám, meg arra, hogy törődjek velük.
Egy fájdalommal többet kell viselni.
Azért, még egy kicsit remélek. Eszembe jut, hogy egy évvel ezelött az Absnitzlivel voltam ugyan így, minden reggel azt néztem, hogy még él-e? Ha elmentem valahova, nem tudtam hogy találom, mikor hazaérek. Az is egy borzasztó időszak volt. Neki sikerült, ma egész jó állapotban van. Igaz, hogy csak 13 éves, a Benji meg 16, és macskáknál tíz év felett minden év nagyon sokat számít.

Meglepetés!

Hová bújtam? Taláj meg ha tudsz!

Szét rágom ezt a kefét!

Ahhoz, hogy az esemény fontossága érthető legyen, visza kell nyúlni Benjike kölyök, és fiatal kórába.
Nagyon játékos macska lévén, minden napi játék és dögönyözési alkalom volt a reggeli beágyazás, és az esti kiágyazás. Nagyon szeretett bujócskázni a takarok, meg a lepedők alatt. Ilyenkor mindig be kellett takarni, jól megdögönyözni, és szinte vég nélkül játszani vele. Ha este nyolc órakor még nem volt megágyazva, akkor nem találta a helyét, jött ment, nyafogott, és szinte hívott a hálószobába. Sokszor már csak az érdekesség kedvéért is provokáltuk ezt a produkcióját. Ha vendég volt nálunk akkor ez volt a látványosság, és mindig az volt a vélemény, hogy ha nem látnák, akkor el sem hinnék. Sokszor 30-40 percet is igénybe vett az ágyazás.
Amikor beteg lett, fel sem tünt, hogy elhagyta ezt a játékot. Sőt, azt hittem, hogy már öreg macska lévén nem akar játszani. Nem is gondoltam, hogy estleg beteg, és fájdalmai vannak, azért nem jön játszani. Az meg, hogy a gerincével van valami baj, fel sem merűlt, eszembe sem jutott.
Pedig amikor nem tudott felugrani a fűrdőszobai pultra, akkor már kellett volna gyanakodni, de arra is azt gondoltam, hogy a kora miatt van. Akkor vált világossá monden amikor kb hat héttel ezelött beteg lett, és a rengeteg injekció hatására sem javúlt az állapota. Akkor derült ki, hogy az elromlott fogak milyen összetett bajokat okoztak. Annyira, hogy két héttel ezelött azt hittem, hogy nem sikerűl rendbe hozni, hogy csak feleslegesen kínozzuk a kezelésekkel. Még az esetleges elválás gondolata is felrémlett bennem. Miután nem voltam felkészűlve az elválásra, nem mertem kimondani félelmemet. Szerencse, hogy nem tettem!
Ehhez képest ma reggel megtörtént az amire már nem is gondoltam. Benjike jött játszani az ágyazásnál. Kicsit öregesen, kicsit sután, de megint játszott a takaróval, a szőrtisztító kefével, és nem utolsó sorban a kezemmel. A külömbség csak annyi volt a régi és mai játék között, hogy most sokkal gorombábban játszott, mint valamikor régen. De azt hiszem, hogy ez (talán ?, vagy biztos ?) a korából adódik , mert már nem olyan biztos a mozgása, és ha megragad valamit akkor azt nem akarja engedni. Régen sohasem bántott, és szerintem most sem bántani akar, hanem a bizonytalanságából adódik a karmos fogása.
Én minden estre nagyon boldog voltam ettől a produkciótól, mert ez szerintem azt bizonyítja, hogy a gyógyulása olyan szinten van, hogy a hangulata kezd a régi lenni. Akkor pedig van esély arra, hogy még néhány évig Ő legyen a Bandagazda a csapatban.

Nem értem....

Kedvenc unokájával, Ponponkával.

A napos fotelban. Innen ugrott át a kisasztalra.

Sajnos igaz, nem értem a macskám! Ismerem 16 éve, azt hittem ismerem, értem, mindig tudom, hogy mit akar, mit vár tőlem, hogyan segíthetek neki. Ma reggel kellett rájönnöm, hogy ez egyáltalán nincs így.
Kora reggel még azt hittem, hogy ma vissza kell mennünk a dokihoz, mert megint lógott füle- farka. Teljesen olyan volt mintha fájdalmai lennének, szaporán szedte a levegőt, és nem dorombolt. Ha megsímogattam, inkább elhúzódott.
A Cvitamint, meg a gerinc gyógyszert nagyon könnyen tudtam neki beadni. Evett, ivott, pisilt, orditozott egy kicsit, aztán elment a még nyitott ágyamba aludni.
Az orditozása nem fájdalomtól volt, hanem világgá kiáltotta, hogy még mindig ő a Bandagazda, és ezt senki se felejtse el. Ha netán mégis megtörténne ez a félreértés, és valaki elfelejtené, hogy hol a helye, akkor kemény megtorlás, és a trón visszafoglalás következik.
Miután mindezt elintézte, keresett egy napos fotelt és elhelyezkedett aludni.
Nem sokkal ezután, kedvenc unokája a Ponponos nyafogott egy kis fésűlködésér. Benjike ezt sem hagyhatta észrevétlen, és ő is jött fésülködni. Ehhez a fotelból át kellett jönnie a kisasztalra. Kíváncsi voltam, hogy sikerül-e neki, ezért nem segítettem. Na itt volt az idő a meglepődésre, ugyanis gond nélkül elég biztos mozgással átjött a fotelból a kisasztalara.
Hát ezért mondom, hogy nem értem a macskám! Kora reggel még egy megtört öreg macska benyomását keltette, késöbb meg egy kamaszt is megszégyenítő manővert produkált. A bundája is egész másképp néz ki, mint a betegsége alatt. Látszik a nyakfodra, a mellénye, és minden szál szőre külön áll.Most már látszik, hogy nem egy rövidszőrű macska.
Nagyon nem bánnám, ha rendelkezésre állna valami tolmács aki macskabeszédről, embernyelvre fordítana, és vissza. Az az érzésem, hogy ő sokkal többet ért abból amit én akarok, vagy teszek, mint amennyit én értek az ő közlendőiből. Pedig nagyon igyekszem.
Még nem dötöttem el, hogy visszamegyünk-e a dokihoz, vagy nem. Ehhez , még további odafigyelésre van szükség. Meg kell találni az felesleges abajgatás és feltétlenűl szükséges közti optimumot.

Hát, így állunk....

A kényelmes szegletben jól esik a nyújtózkodás.
A hátamögött a fia Grisenka, mellette a huga Fruzsina.


A párnák szögletében keres kényelmes helyet, és a hátának támasztékot.


Tegnap egész nap a legfontosabb tevékenységem, Benjike ápolása, és videlkedésének figyelemmel kísérése volt. Három Cvitamint adtam neki, egyenlő időközönként, hogy állandóan jelen legyen a szervezetében. Nagyon fontosnak tartom, mert mostanra már annyi immunrendszert helyettesítő gyógyszert kapott, hogy inkább támogatni, és erősíteni kell, hogy a saját szervezete győzze le a betegséget.
Egész nap többször evett, ivott, és ami nagyon fontos pisilt is. A hangulata is jó volt. Este vettem észre először, hogy visszatért a remegés. Feljött az ölembe, dorombolt, de biztos nem tudott kényelmesen elhelyezkedni, mert egyszer csak elkezdett remegni. Próbálkozott más testhelyzetet felvenni, de nem igazán sikerűlt neki, és el is ment az ölemből. Előttem a padlón helyezkedett el, és megszünt a remegés. Egészen biztos, hogy a gerince fájt, és amikor a síma padlóra feküdt akkor a csigolya nem nyomta tovább az ideget, megszünt a fájdalom. Ez is ugyan úgy működik, mint amikor az ember bajlódik a gerincsérvvel.
Egész éjszaka mellettem aludt, többször felébredtem, megsímogattam, de egyszer sem vettem észre, hogy remegett volna.
Ma reggel megint beadtam neki a Cvitamint, meg a gerincgyógyszerét. Itt támasztottam a hátát a lábammal, és egyszer sem vettem észre, hogy remegett volna. Nagyon remélem, hogy sikerűl, most már a külömböző nagyon erős gyógyszerek nélkül gyógyúlnia.
Tudom, hogy nagyon hosszadalmas lesz, de segítek neki, hogy sikerűljön.