Gyógyulgatunk!

Sziasztok!

Képzeljétek ma nem kellett a dokihoz menni. Igaz, hogy a gazdi kétszer valamit beletett a torkomba amit én nagyon utáltam, de ő azt mondta ettől fogok meggyógyulni. Hiszek neki és nagyon bízom benne, mert biztos igaza van, és még soha sem bántott és nem csapott be!
Jókat játszottunk a Salamonnal, mert már ő is sokkal jobban van. A gazdi neki is  tesz a szájába valamit amitől neki is meg kell gyógyulni.
Aztán segítettem neki rendezgetni a számlákat.

                                          Ilyen álmos voltam.

                                               Naaaaaaaaa! Nem akarok lemenni!

                                          Itt meg segítek a gazdinak számlákat rendezni.

Utána elmentem aludni a legfelső búvóhelyemre. Azt is a gazdi csinálta nekünk, hogy jól tudjunk aludni.

Egy éve történt.

Igen, napra pontosan egy éve történt. A reggeli bringázásom közben az út egy bokros szakaszán teljesen váratlanul egy vörös kölyök macska ugrott elém. Megállni is alig tudtam, mert azon a szűk szakaszon nem számítottam semmi olyanra ami miatt meg kellene állni.Még csak nem is ijedt meg, inkább érdeklődőn nézett, majd folytatta igen fontos teendőjét, ami nem volt más, mint vadászás a darazsakra. Letettem a bringát és közelebb mentem, mert sem a hely sem körülmények nem voltak alkalmasak egy ilyen pici kölyök macska játszadozására. Egyik oldalon a hatos út, a másikon egy üzemi terület szerviz útja, középen egy igen keskeny bringaút, amin elég gyakran motorok is járnak. A kis macska meg sem ijedt, játszott tovább. Elővettem a fotómasinát, csináltam néhány felvételt, sőt még egy rövidke kis videót is, majd úgy döntöttem, hogy nem maradhat ott, mert számára nagyon veszélyes hely. Felvettem, minden gond nélkül meg tudtam fogni, és elsőre úgy gondoltam, hogy legalább arrébb viszem. Ahogy mentem vele,néhány lépést, láttam, hogy nagyon pici, kb. hat hetes kölyök, de lehet, hogy még fiatalabb. A szeptemberi éjszakák már elég hűvösek, úgy, hogy ha nem tapossa el valami jármű, akkor a hideg éjszakák, meg az éhezés nagyon gyorsan végeznek vele! Szinte gépiesen cselekedtem, elővettem a bringatáskából egy pamut szatyorfélét, és szépen beletettem, majd a nyakamba akasztva, betettem a dzsekim alá és a bringával elindultam hazafelé. A melegben két perc múlva már dorombolt. Nagyon meglepett vele, mert élénk tiltakozásra számítottam a sötétbe zártsága miatt. Így jöttünk hazáig. Útba ejtettem a közeli állatorvost, de még nem rendelt, ezért hazajöttünk. Megetettem, megitattam, majd közöltem vele, hogy ezentúl Frigyes lesz a neved, egy kicsit pihent a ketrecben, majd átmentünk a dokihoz. Első látásra egészségesnek bizonyult, mindössze a bolháktól a kullancsoktól, és a bélférgektől kellett megszabadítani. Megkapta a megfelelő kezelést, amit úgy csinált végig mintha mindig ezt csinálta volna. Mikor eljött az ideje, beoltattam, majd megejtettük az ivartalanítást. Nagyon hamar elfogadták a többiek, egyetlen atrocitás sem érte, igaz, hogy nagyon hamar közölte a többiekkel, hogy ő márpedig itthon van, és teljes jogú tagja a csapatnak! Ez alatt az év alatt nagyon megszerettette magát, és nagyon nem bántam meg, hogy befogadtam.

Amikor találkoztunk.

És ma amikor már minden érdekli, és mindenhol ott van,:-) Azt hiszem nélküle szegényebb lennék! Én nyertem vele, egy nagyon aranyos macskát, aki meg oda kirakta az nem tudja, hogy mit vesztett a tettével!

Most már tudom, hogy mit jelent!

Sziasztok! Régen jártam erre, de azért remélem még emlékeztek rám! A Frigyes vagyok, a Falurossza.
Megint történt valami amit feltétlenül el kell mondanom. Kezdjük az elején.
Mostanában nagyon vidáman telnek a napjaim, Jó meleg van az otthonunkban,  és az ablakból nézem azokat a fehér repkedő valamiket, amiket a Gazdi hópelyheknek nevez.Ezen kívül sokat játszom a többiekkel. Mostanában főleg a Grísával, mert ő a Főnök, és nagyon szeretném legyőzni. Ezért van amikor erősebben megfogom, és megharapom, akkor a Grísa elszalad, én meg utána. De nem sikerűl mindig megfogni, mert felmegy  a szekrénytetejére a fenti kuckóba. Kettő is van, egy az előszobában, egy meg a hálóban. Én még egyik helyre sem tudok felmenni, mert nagyon magasra kell ugrani, és azt még nem merem megpróbálni.
Van olyan is, hogy a Grísa hív engem játszani. Nagyon érdekesen szól olyankor. A Gazdi azt mondja, hogy kurrog. Mikor ezt hallom akkor szaladok, mert tudom, hogy játszani fogunk. Néhányszor már én is próbálgatom ezt a hangot, de ilyenkor a Gazdi mindig azt mondja, hogy Frigyes kislányt csinálok belőled! Én nem tudtam, hogy ez mint jelent, de akkor is ezt szokta mondani, amikor takarítunk, és jókat ijesztgetem hol a felmosót, hol a porolgatót. A porszívót is szoktam ijesztgetni, hogy hagyja abba azt hangos sziszegést, meg ne emelgesse a szőnyegeket. Ezekért nem szokott szólni a Gazdi, de amikor előveszi a takarító- brigádot, ami egy hatalmas porszívóból, meg nagyon furcsa valamiből áll. Annak még nem tudom a nevét, mert a Gazdi még a közelébe sem enged. Erősen sistereg, és hatalmas felhőt csinál a szőnyegek, meg a padló felett, de még az ablaknál is, és utána megy az nagy porszívó, és így teljes a takarító brigád. Ha netán mégis rá tudok menni utána a szőnyegre, akkor nagyon jó, kellemesen meleg alattam. Na a Gazdi ilyenkor is azt mondja, hogy kislányt csinál belőlem!
Ilyen szépen, kellemesen teltek a napot, amikor egyik este nem kaptunk vacsorát, sőt még másnap  reggelit sem. A Gazdi megfogott és bele tett abba a hordozóba amibe a Doki nevű szurkálós bácsihoz vitt. Szóltam neki, hogy nem akarok menni, de nem hallgatott rám. Felfogott és vitt. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, de arra azért nem gondoltam, hogy megint a doki kezébe ad, és ő meg jól alaposan meg nézeget, megnyomkod, és közben azt mondja, gyönyörű lettél Frigyes. Hátul, azt a két kis labdácskát is megtapogatta, és azt mondta, igen ez éppen jó. Egyszer csak megint egy tűt és megszúrta vele a vállamat, majd visszaengedett a hordozóba. Akkor azt hittem, hogy már jövünk is haza. De nem, még beszélgettek a gazdival, én meg közben nagyon álmos lettem. El is aludtam, és nem tudom, hogy utána mi történt.

Ilyen szépen  játszottam, és jól éreztem magam!

 Nyugodtan aludtam, mielőtt a Gazdi berakott a hordozóba!

 És ilyen voltam amikor hazajöttünk,

Utána csak arra emlékszem, hogy valahogyan nagyon furcsán, álmos vagyok, és mégis kezdek felébredni, de nem úgy mint ahogy szoktam! Nagyon furcsa volt. Egyszer csak jött a Gazdi, még beszélt valamit a Dokival, majd fel vett, és hazajöttünk, és itthon elég furcsán éreztem magam. Nem tudtam megnyugodni, állandóan jönni menni kellett, és mindig tisztogatni ott hátul, ahol az két ki labda volt. És egyszer csak észrevettem, hogy nincs ott a két kis labda! Hiába kerestem, nyalogattam nem volt! És akkor jöttem rá, hogy amikor nagyon mélyen aludtam azokat vette el tőlem a Doki!  Most kezdtem rájönni, hogy a Gazdi mire mondta, hogy "Frigyes meglátod kislányt csinálok belőled!" Akkor jöttem rá, hogy mivel fenyegetett a Gazdi!

 És nem mertem elaludni, nehogy megint valamim elvesszen mire felébredek!

Egy boldog kiscica fáradságos napja:-)

A Gazdi ebbe a kosárba dobálta bele a labdáimat.

Ennyire elfáradtam, a takarítás közben!

Sziasztok! Frigyes vagyok! Tudjátok, a Falurossza.

Már régen jártam erre, mert nagyon elfoglalt vagyok mostanában.

Meséltem, hogy itt lakik öt elég nagy szőrű macska. De nem csak a szőrük nagy hanem kövérek is.

Főleg a Salamon. Na azért a többi sem panaszkodhat. Kivétel csak a Viktória. Ő inkább sovány. Biztos azért is van mindig rossz kedve, és nem játszik velem, meg a tornaórákon sem vesz részt.Vagy ha igen akkor inkább engem kerget, meg fújkál, a helyett, hogy ő is tornázna mint a többiek A tornaórák abból állnak, hogy amikor alszanak, én jól rá ugrom, hol egyik, hol a másik óriásra, és jól megmasszírozom a hátukat,és megszaggatom a bundájukat. Néha még a szám is tele lesz azzal a hatalmas szőrükkel. Ilyenkor a Gazdi szokta kiszedni a számból a rengeteg szőrt. Ilyenkor mindig magyarázza, hogy finomabban kellene játszani, meg egyszer ráfizetek, hogy ha nem tisztelem az idősebbeket.

Nem érti meg, hogy pont azért tartok nekik tornaórát mert nekik nem jó, ha ilyen kövérek, és valahogy leakarom őket fogyasztani.

Tényleg, nem igazán értem, hogy minek nekik az nagy bunda. Soha nem mennek ki, itt bent meg mindig jó meleg van. Szerintem semmi szükség rá! De mindegy, ők tudják. Lehet, hogy ők sem?

A tornaórák mellett, amit természetesen rendszeresen tartok a többieknek, a játékok gondos elrejtésével is sok időt töltök. Nagyon gondosan kell megkeresni az alkalmas helyeket. Ilyenek pl. az összes szekrényalja, az ágyak, meg a fotelok alja. De a legjobb a Gazdi lába körül amikor a konyhában főz. Itt nagyon jól lehet kergetni a saját farkamat is. Nem is értem, hogy a Gazdi miért nem engedi. Azt mondja, hogy túl nagyok a karmaim, és lefogja vágni őket, ha nem viszem arrébb a játékomat. Azt nem tudom, hogy mit jelent a "levágom", de valahogy nem hangzik jól, ezért nem is szeretném, ha megtörténne, ezért inkább elviszem a játékot a tűzhelyhez, mert ott nagyon jókat pattanik, meg kopog, és gyakran elbújik a tűzhely mögé. Innen elég nehéz kiszedni, de azért ha gondosan csinálom akkor sikerül.

Mára sikerült a lakás minden érdekes pontján több játékot is elrejteni. Így mindig tudtam, hogy hol találok egyet-egyet, és mindig könnyű volt megtalálni ha játszani akartam.

De ma megint történt valami amire nem számítottam. Azt mondta a Gazdi, hogy ideje takarítani, és megint szétdobálta a nappali játszóteret. Megint mindet összevizezett, a szőnyegeket, meg a parkettát, de még a bútorokat is összekente valamivel. De nem csak szétdobálta, meg összevizezte, hanem előkotorta azt a kosarat amiben a régi macskák játékai voltak, amiben én is találtam egy két érdekes játékot, és összeszedte az általam gondosan elrejtett játékaimat, és belerakta ebbe a kosárba. Ráadásul, még azt is mondta, hogy ezután itt a helye a játékaidnak.

Hiába szaladgáltam az előtt a felmosó előtt, hogy ne kotorja ki a szekrények alól a labdákat, mégis kikotorta, és a Gazdi beledobta a kosárba.

Nagyon elfáradtam, de nem tudtam megakadályozni, hogy ne kerüljön minden labda a kosárba.

Pedig az is fárasztó volt, hogy végre mindet elhelyeztem a legalkalmasabb helyre, és tessék, majd ha kipihentem magam, kezdhetem előröl egészet.

Ugye sajnáltok egy kicsit!?

Folytatás.

Látjátok, hogy milyen rémisztő hely ez itt a Dokinál?!

Végre alhatok egy jót! Ilyen fárasztó volt a takarítás!

Sziasztok! Emlékeztek még rám? Frigyes vagyok, tudjátok a Falurossza.

Jól telnek a napjaim, sok kaját kapok, sőt a rátaláltam az óriások kajájára, és rendszeresen azt is megdézsmálom. Az Isten Lába nem nagyon örül neki, mindig azt mondja, hogy az nem nekem való.

Az igaz, hogy kapok finom ropogóst is meg nedves, szaftosat is, de sokkal jobban esik az amit nekem sikerül megszerezni. És különben is , honnan tudja, hogy nekem mi való és mi nem. Ami finom, az mind nekem való:-))

Sokat szaladgálok, játszom, próbálkozom az óriásokat hívni játszani, de nem mindenki áll szóba velem. Legutálatosabb a Viktória, ő még meg is szokott fújni, meg csap felém. De én gyorsabb vagyok nála, és elszaladok.:-) A Grísenka szokott velem fogócskázni, de neki sem nagyon merek megállni, vagy ha mégis utol ér, akkor mindjárt hanyatt vágom magam, hogy lássa, hogy én nem akarom bántani, és remélem, hogy meg is érti, és ő sem akar bántani.

Már két napja csak akkor zár ketrecbe az Isten Lába, ha sötét lesz. Világosban már nem, még akkor sem, ha elmegy valahová.

Szóval már kezdtem magam nagyon jól érezni, egészen ma reggelig, addig a míg az Isten Lába haza nem jött azzal nagy kerekűvel amivel engem is majdnem elgázolt, aztán meg idehozott.

Képzeljétek el, megint bezárt abba dobozba amiben aludni is szoktam, és már vitt is. Nem mentünk soká, és nagyon hamar megint a Doki nevű kétlábúnál voltam. Hát, mit mondjak, legszívesebben elszaladtam volna, de nem engedték. A Doki megint megfogdosott, megnyomkodott, a fülemet is kifordította, és végül megint a számba nyomott abból a kenődő valamiből, amit a múltkor nem sokkal utána ki is hánytam. Aztán nagyon megdicsért, azt mondta szép vagyok, meg ügyes, és megkérdezte az Isten Lábát, hogy Frigyes gazdit keres-e?

Ettől nagyon megijedtem, mert nem tudom mit jelent az , hogy gazdit keresni, de valahogy rossz érzésem lett, mert a hangsúlyában volt valami furcsa.

Az Isten Lába azt válaszolta, hogy még nem tudja.

Ez után eljöttünk, és megint itt találtam magam, az óriások házában.

Azt hittem, hogy végre lesz egy kis nyugalmam, hát nem!

Azt történt ugyanis, hogy az Isten Lába azt találta ki, hogy takarítani kell. E közben olyanokat mondott hogy porszívó, meg szőnyegek, meg felmosás. Azt sem tudom hogy mik ezek. Azt mondta, hogy nem fog porszívózni, csak szőnyeg seprűzni, meg szőnyeget pucolni. És mindezt azért, hogy engem ne nagyon ijesztgessen. Bánom én, azt csinál amit akar, csak nekem hagyjon már békét.

Aztán kiderült, hogy nem is rossz játék, mert jókat lehetett szaladgálni a szőnyeg seprű meg a felmosó után. Elég soká tartott, mert mindent elszedett a helyéről, meg mindent bevizezett, és a végére nagyon elfáradtam. Mikor végre visszaadta azt jó kis kosarat, rögtön elhelyezkedtem benne aludni.

Azt álmodtam, hogy valami történt, mert egyszer csak az Isten Lábát, úgy hívtam mint az óriások hívják. Azt mondtam neki, hogy Gazdim. Egész jó érzés volt, csak azt nem tudom, hogy ő mit szól hozzá!?

Az Isten lába!

Sziasztok!
Falurossza Frigyes vagyok. Születtem kb. két hónapja, egy nagy város peremén. Sajnálom, hogy nem tudom pontosabban, de azt, hogy mi a nevem, azt is csak két napja tudom.
Egy reggel valaki, egy kétlábú, megfogott és elvitt egy helyre, ahol nagy zaj volt, meg néhány bokor. Ijedtemben beszaladtam a bokor alá, reméltem, hogy ott a mami, meg a testvéreim, de nem volt senki. Ráadásul hideg is volt meg éhes is voltam. Gondoltam keresek valami ehetőt, és közben eszembe jutott, hogy a mamitól milyen finom reggelit szoktunk kapni. Nem kellett mást csinálni, csak odabújni a hasához, megkeresni azokat pici dudorokat a szánkba venni, és már csorgott az a finom meleg reggeli. naponta ahányszor éhesek voltunk nem kellett mást csinálni, csak szólni a maminak, és már kaptunk abból a finomból.
Hát, gondoltam, ha nincs itt a mami akkor is kell valami ennivalót keresni. Egyszer csak megláttam egy sárga csíkos bogarat ami repült is, meg zizegett is, és megakartam fogni. Jó játék volt, de nem sikerült megfogni, Egyszer csak kirepült a bokor alól én meg utána szaladtam, és akkor valami nagy csikorgást hallottam,és hirtelen egy nagy kerekű valami állt meg mellettem. Ijedtemben beszaladtam a bokor alá, de az a valami nem mozdult. De a bogár bezzeg repült, attól féltem elrepül a reggelim, ezért megint utána rohantam, akkor a nagy kerekű már a földön feküdt. De a kétlábú ott volt, és nagyon nézett, meg a kezében villogott valami, és közben beszélt hozzám. Valami olyasmit mondott, hogy "te jó isten, te hogy kerülsz ide?" Nem féltem tőle, mert nagyon kedves hangja volt, és szépen nézett rám, meg nem kiabált.
Egyszer csak elindult felém, és lehajolt és nyújtotta az egyik mellső lábát. Gondoltam elszaladok, de ő nem engem fogott meg, hanem elkezdett húzgálni egy fűszálat, Na arra ráugrottam, és akkor a másik mellső lábával megfogott. Simogatott, és beszélt hozzám. Nem volt, rossz ezért nem nagyon féltem. Aztán elővett egy sötét színű valamit amibe beletett, és azt mondta, hogy itt nem maradhatsz, ezért elviszlek.
Mentünk egy darabig, úgy éreztem mintha hintába ülnék, de nagyon jó meleg volt, azt hittem, hogy megjött a mami és elkezdtem keresni azt a kis dudort amiből a finom szokott jönni, de nem találtam.
Egyszer csak megszűnt a hintázás, és a kétlábú beletett egy nagy ketrecbe. Kicsit később hozott enni, meg inni, és valami fehéret egy lapos edénybe, és azt mondta, hogy ide kell pisilni. Azt sem tudtam mit jelent, de nagyon boldog voltam, mert végre ehettem.
Evés után kicsit aludtam, majd a kétlábú megint megfogott, beletett valami dobozba, és megint elvitt.
Egy fehér szobába vitt. Ott volt egy ember, akinek azt mondta, hogy doktor úr, azt hiszem megbolondultam, mert ezt a kis kölyköt most szedtem össze a bringaúton, nézzük meg mik a legszükségesebbek amit tehetünk érte. A doktornak nevezett kétlábú jól meg tapogatott, valamit beleszúrt a fenekembe, és azt mondta, hogy egészségesnek látszik, de bolhás, meg atkás a füle, meg egészen biztos, hogy bélférges. Olyan furcsákat tudnak mondani, bolha! Azt sem tudom mi az. A helyett, hogy arról beszélne, ha már itt vagyok, hogy időnként miért annyira vakarózni.
Megint elment, és hozott valamit amivel a fülemben kotorászott, aztán meg valami kenődő dolgot a számba nyomott, és mindennek a tetejébe valami büdös folyadékkal össze-vissza fújkálta a bundámat. Azonnal tudtam, hogy nem szeretem ezt a két lábút.
Mikor mindezt elintézte, visszaadott az én kétlábúmnak, és azt mondta, hogy kiscica, te egy igazi szerencsefia vagy, mert megfogtad az istenlábát.
Akkor tudtam meg, aki elhozott a bokor alól azt úgy hívják hogy az Isten Lába.
Ezután még valami kattogót ütögetett a Doki, és ekkor tudtam meg, hogy nekem mi a nevem . Azt kérdezte
az Isten Lábától, hogy mi a neve a cicának, ő pedig azt felelte, hogy Falurossza Frigyes.
Ez itt egy nagyon jó hely, vannak még macskák rajtam kívül is. De én még ilyeneket nem láttam, Óriások, nagyon sok szőrük van, és elég barátságosak.

Ez már az a finomság amit nem győztem megenni:-)

Ez alatt a bokor alatt voltam, mielőtt jött az Isten Lába.

Ebben a ketrecben voltam egy ideig. Az is jobb volt mint a bokor alja:-)

Nem bánom, hogy idehozott az Isten Lába, mert nagyon jól érzem itt magam!

Majd még jelentkezem, de most megyek aludni, mert nagyon elfáradtam:-)