Ezt még én sem tudom hova tenni!

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek!

Frigyes tegnap még alig akart előjönni, enni is úgy evett, hogy a helyébe vittem a tányért. Időnként megnézte a Salamont, és megint visszahúzódott a magányába. Estefelé, már élénkebb volt, amikor a Salamon is már sokkal jobban volt. Salamon ma már szinte a régi, és a Frigyes is már velem is kikezdett, ő ébresztett fel délután, és most már a Grísát hajkurássza egy kis játékért. Lehet, hogy valamiféle aggodalmat, vagy félelmet érzett a Salamon betegségével kapcsolatban? Mindenesetre elgondolkodtató, és mi több nagyon megható!