Érdekes, vannak időszakok amikor több váratlan esemény történik az ember életében. Ilyen volt számomra az amikor egymás után több macsek is rám talált. Valóban rám talált, mert én nem kerestem őket, de mikor rám találtak tudtam, hogy nem véletlen, segíteni kell nekik.
Ilyen volt pl. Cilike.
Nem sokkal ezután, hogy a Váci úti kis gyárban elkezdtem dolgozni, észre vettem, hogy az egyik műhely nyitott ablakán beugrik egy macska. Óvatosan arra mentem és megláttam, hogy tényleg egy macska, még pedig lány, mert láthatóan vemhes volt. Nagyon vigyáztam, hogy ne ijedjen meg, mert nem akartam,hogy féljen és ne érezze magát biztonságban. Hagytam, hogy megkeresse a helyét. A mozgásából látszott, hogy nem először járt ott. Mikor elbújt, elővettem egy kis maradék ennivalót, meg vizet tettem le egy tálkába. Majd, délután hazamentem, és ízgatottan vártam, hogy mit találok másnap.
Reggel, az első amit észrevettem az volt, hogy az ennivaló eltűnt. Miközben, azon tanakodtunk néhányan, hogy vajon, hol lehet a macska, megint megjelent az ablakban, beugrott, de láthatóan soványabb volt, mint előző nap. Figyeltük a mozgását, mintha már bátrabb lett volna, eltűnt egy árúkannában. Textilgyár lévén, az áru, puha is meg meleg is volt, alkalmas hely a család számára. Óvatosan odamentünk. A macska nem menekült el, de eltakarta a gyerekeit. Később, mikor enni adtunk neki, előjött, és megnéztük a két kis jövevényeket. Pici gombócok voltak. Nem fogdostuk meg, mert nem akartuk, hogy az anyjuk elvigye őket. Több mint egy hétig nevelgette őket a kannában. Akkor már tudtam, hogy kb. itt az ideje a költöködésnek( ez egyfajta védekező ösztön, hogy a szag után, ne találják meg őket az ellenségeik), ezért csináltam egy karton dobozban jó puha, meleg helyet, és megmutattam a macseknak. Nem tudtam, hogy reagál, de szerettem volna ha elfogadja. Másnap reggelre a kölykök nem voltak a kannában. Elég meglepő volt, de az anyamacska az odakészített dobozból jött elő.
Szépen felnevelte őket, és a két kölyökre hat jelentkező volt. Később derűlt ki, hogy jó gazdik lettek mind a hatan. Szépen besoroltuk őket, és mindenkinek lett kismacskája, igaz hogy három év alatt, mert a macsek nálunk maradt, és a Cilike nevet kapta. Egy későbbi alomból az egyik kandúrkát én hoztam haza, mert nekem akkor éppen nem volt macskám.
Évekig boldog macska volt Cilike. Mondanom sem kell, hogy egér nem volt a mi üzemünkben, pedig textilüzem volt.
Egyik szülésénél észrevettem, hogy ott is véres ahol nem lenne szabadna, az legyen! Szomorúan láttam, hogy az egyik emlője mellett van egy tumor, ami már ki is fakadt, és állandóan vérzett.
A kis hős, még így is felnevelte az utolsó gyerekeit. Mikor elvitték a kölyköket, már nagyon sovány volt.
Egy nap átvittem a Lehel úti állatkórházba, megnézték, és azt mondták, hogy nincs értelme megműteni. Akkor úgy döntöttem, hogy gyári körűlmények közt nem lehet hozzá méltó módon ápolni, ezért inkább altassuk el.
Borzalmas érzés, még most is! Honnan veszi magának az ember a bátorságot ahhoz, hogy eldöntse, hogy egy életnek mikor van vége? Az ő élete, ugyan olyan élet mit az enyém! Ha elveszem nem tudom neki vissza adni! Némileg csökkentette az önvádjaimat az, hogy nem hagytam, neki végig szenvedni a folyamatot. Mondhatom sovány vígasz volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése