Takarékon!

Hármasban a konvektor előtt: Grisenka, Tiziana, Viktória.


Már második hete, hogy Viktóriánál leálltunk a gyógyszerekkel. Két különböző antibogyóval, két hosszú kúrát csináltunk végig egymás után. A gyógyszerek szedése közben egy kicsit változott az állapota, de alapvető javulás nem volt. Ezért azt mondtam, hogy most már annyira tele van gyógyszerrel, hogy itt az ideje abbahagyni a bogyók szedését. Számot tevő változást most sem látok. Az igaz, hogy ez még elég rövid idő, de ha csak így marad, és nem rosszabbodik, akkor elfogadom így. Ha egy ember, valami baj következtében, értelmi sérültté válik, azt is elfogadják a hozzátartozói. Neki én vagyok a fő hozzátartozója, és ezért elfogadom, csak már stabilizálódjon legalább ezen a szinten.
Érdekes, hogy a többiek tiszteletben tartják furcsa viselkedését. Előfordul, hogy hozzájuk bújik, de az is előfordul, hogy magányba vonul, és nem tűr meg maga mellet senkit.

----------------------------------------------------

Most este 11 óra van!

Miután ma még nem fésültem meg őket, hát úgy gondoltam, hogy lefekvés előtt fésülködünk egyet. Napok óta nem fordult elő, hogy a Viktória bár mire is odafigyelt volna, érdeklődést mutatott volna arra ami a többiekkel történik. Most Ő is jött és kérte a fésülködést, hízelkedett, törleszkedett. Az igaz, hogy a mozgása elég szétszórt, bizonytalan, de már akarta, hogy ő se maradjon ki a közös fésülködésből!
Azt hiszem ez jó, nagyon jó! Megint reménykedem!

Nem sikerül meggyógyítani!

Viktória a legfiatalabb macskám. Még csak hetedik éves. A nyári agyhártya gyulladás nem múlt el nyomtalanul. Sokáig egész jól volt, aztán egy idő után kezdtek mutatkozni a tünetek. Nem gyakran, és nem súlyosan, de mutatkoztak. Először nem akartam elhinni, hogy megint itt van veszély, de mind sűrűbbé váltak, ezért kénytelen voltam elhinni, de még mindig nem hittem, hogy végzetes a baj. Megint kapta a gyógyszereket, két sorozatot, akkor valamivel jobban lett, de nem jött rendbe . A viselkedésén egyre gyakrabban látszik, hogy nem úgy működik ahogy kellene! Megmagyarázhatatlan félelem vesz rajta erőt, ilyenkor elbújik, és egyedül kucorog a fotel háta mögött. A mászókára, a szokott helyéra nagyon bizonytalanul tudott felmenni. Többször majdnem leesett. Nem mertem hagyni éjszakára, féltem, hogy a baja mellé még meg is sérül, ha netán leeseik.
Elővettem a ketrecet, és egy éjszakát ott volt. Nem tudom miért, másnap egészen jól volt, ezért kiengedtem. Rendesen evett, ivott, és jött mikor a többieket fésültem.
Reméltem, hogy talán egy kicsit rendeződik, de ma megint magányba vonult, megint folyik a nyála, és mintha szájzára lenne, nem nem tud, vagy nem akar nyelni. Lehet, hogy nem tudja, hogy nyelnie kellene. Hibásan működik az agya. Délelőtt még evett is, beadtam neki a Cvitamint, meg a teát. Akkor még nem folyt a nyála, de estére megint teljesen visszaesett az állapota. Nem merek a következményre gondolni!

Megint baj van!

Viktória napok nincs jól. Nagyon változó az állapota, van hogy semmi nem látszik rajta, rendesen eszik, iszik, még játszik is.
Ugyan az a szokása mint a nagyapjáé volt, amikor este elkészítem lefekvésre az ágyat, jön játszani a lepedővel meg a takaróval. Még tegnap este is jött és alig tudtam tőle ágyazni.
Ma délután megint elég furcsa volt, elbújt, mintha félne valamitől, és ahogy megfogtam láttam, hogy megint folyik a nyála. Nem tudja , vagy nem akarja lenyelni. Azt hiszem, hogy megint az agyhártya gyulladás tünetei mutatkoznak a viselkedésén. Talán két napja, hogy abba hagytuk a gyógyszert, egyszerűen nem tud gyógyszer nélkül élni. Szerencsétlen már annyi gyógyszert szedett, hogy többet nem nagyon lehet neki adni, mert az fog ártani.
Délután mindent amit napközben evett, kihányt. Ez az agyi tevékenység miatt van. Most, megpróbálkozom a teakeverékemmel. Remélem, hogy használ valamit, mert amikor a Ponponka volt nagyon beteg az segített. Holnap délutánig meglátom, hogy van-e valami javulás tőle, és ha semmi akkor elmegyünk az orvoshoz.

Hát, így állunk....

Már egy ideje készülök a beíráshoz, de valahogy mindig elmaradt.
Mondhatom, hogy egyformán telnek a napok. Nagyon lassan változik a két Macsó, már nem annyira ádáz köztük a hangulat. Gyakran előfordul, hogy valamelyik játszani akar, és akkor a másik nem érti, vagy félreérti a helyzetet. Már ilyenkor sincs azonnali támadás, de látom, hogy ha nem figyelek rájuk, akkor adódhat probléma. ilyenkor én kezdeményezek játékot éppen azzal aki játszani szeretne. Még nem lehet teljesen megbízni bennük, ezért aztán, ha elmegyek itthonról, vagy éjszakára, a Salamont még mindig bezárom a hálószobába.
Eredetileg a doki azt mondta, hogy akár félévbe is beletelhet amíg lecsillapodnak.
A Salamon még mindig nem engedi be a Sámsont a hálószobába, de a nappaliban napközben jól elvannak, sőt mindegyik megkeresi a kedvenc helyét, és órákig békésen alszanak.
Enni rendszeresen együtt esznek, és már biztos, hogy tudnak egymás jelenlétéről. Esténként egyre gyakrabban fordul elő, hogy egymás után jönnek az ölembe, és úgy nézzük a TV-t. Sokszor alig kapok levegőt alattuk. Jócskán szedtek magukra, már nem nevezhetők soványnak. Most már jó volna ha nem híznának tovább, de nem adhatok nekik akármit enni, mert valamilyen formában mindig visszaüt a tápváltási kísérlet. Azt hiszem ez abból adódik, hogy az apjuk marhafehérje allergiás volt, és a hajlamot a táplálékallergiára örökölték.
Most IAMS-t esznek, és azt hiszem nem kísérletezem más prémium táppal, mert ettől nincs semmi bajuk, és nem akarok az egészségük rovására kísérletezgetni.

Két lépés előre, egy hátra.

Viktória állapota még mindig nem nyugtat meg, mert egyik nap jobban, a másik nap meg nem értem a viselkedését. Tegnap este pl. olyan félelem volt benne, hogy nem hagyta magát még csak simogatni sem. Elbújt előlem a rekamié alá, úgy hogy nem értem el. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt vele.
A múlt hét közepén fogyott el a gyógyszere, illetve az adag amit be kellett szednie. Most már a szervezetének saját magának kell magát fenn tartania. Az a baj vele, hogy nagyon sovány, és nem igazán akar enni. A béres cseppet nagyon utálja, pedig holnap elkezdek vele egy béres csepp és C-vitamin kúrát. Muszáj, mert ez így nem igazán jó! Ponponka, ahhoz képest amilyen rossz állapotban volt, nagyon jól van. Nagyon jól eszik, visszaszedte a testsúlyát, és a bundája is kezd rendbe jönni. Minden nap jön fésülködni a többivel együtt. Azt hiszem, hogy ebből a bajból sikerült kijönnie.

Nahát a fiuk, a macsók, ahogyan az egyik kedves topiktárs elnevezte őket. Van amikor egész békésen megvannak, máskor meg mint a fúria mennek egymásnak. Annyiban változott a dolog, hogy talán ritkábban, és nem annyira ádáz mint az elején volt. Elég gyakran előfordul, hogy a Salamon félreérti valamelyik játékát, és már kész is a harci állapot.A terápia folytatódik, remélem egyszer megtaláljuk a megoldást.

Kiabálni kellett!

Lehet, hogy ez lesz a megoldás?

Nagyon felbátorodtam, és hajnalban kiengedtem a Salamont a hálóból. A szokásos kora reggeli dolgaimmal voltam elfoglalva, amikor is a nappali felől hatalmas fújásokra és morgásokra lettem figyelmes. Miután éppen nem tudtam odarohanni, elkezdtem kiabálni, hogy SALAMON, kifelé, meg hogy mész a szobádba! De csak folytatták a NAKIAZERŐSEBB című ordítozásukat. A szerencse az, hogy mire túljutottak a bevezetésen addigra odaértem, és szétzavartam őket.
Akkor már a Salamon rohant a háló felé, és mai meglepett az hogy a Sámson rohant utána.
Nagyon úgy néz ki, hogy felosztották egymás között a lakást, és mindegyik védi a saját területét. Csak az baj, hogy 52nm területű lakás elég kicsi két, a területét védő, egyenként hat kilós, domináns macska számára. Ha ez a szituáció szabad területen alakul ki, akkor ott van lehetőségük elkerülni egymást, és egymás körzetét.
Ennek ellenére tovább próbálkozom!

Nem merem elhinni!

Három hete még csak ennyire mertem őket egymáshoz közel engedni. Az óta már többször próbálkoztam, hátha elfogadja a Salamon a testvérét, de mindig kudarcot vallottam.
Ma elhatároztam, hogy nem megyek sehova, egész nap csak velük foglalkozom.
Eddig napközben még csak elvoltak valahogy, gyakran kellett a Salamont kiküldeni a szobájába, mert láttam rajta a támadási szándékot. Úgy megtanulta a szobájába menetelt, mint egy gyerek akit folyton a szobájába küldenek. Eddig mindig az esték voltak veszélyesebbek, ezért este sokkal jobban figyeltem rájuk, mint napközben. Gyakran nem is lehetett a Salamont kint hagyni a nappaliban, mert nem tűrte a Sámsont.
Ma este teljesen megváltozott. Azt vettem észre, hogy kb 50cm-re fekszenek egymástól, és a Salamon teljesen nyugodt, nem morog, nem fúj, békésen fekszik a Sámsonnal szemben.
Nem hittem a szememnek! Először azt hittem, hogy valamelyik lány, de nem a SALAMON volt!
Majd később, amikor leültem TV-t nézni, a szokásukhoz híven, egymás után jöttek az ölembe. A Ka-Ka Nu-Ku, a Ponponos, és a Sámson.Néhány perc múlva jött a Salamon is! Nem mertem megszólalni sem! Úgy feküdtek az ölemben, hogy összeért a hátuk!
Most már megint merem remélni, van remény, hogy ugyan olyan jó viszony lesz köztük, mint valamikor volt!
Azért, nem kockáztatok, ma éjszakára még külön zárom őket!