Folytatás.

Látjátok, hogy milyen rémisztő hely ez itt a Dokinál?!

Végre alhatok egy jót! Ilyen fárasztó volt a takarítás!

Sziasztok! Emlékeztek még rám? Frigyes vagyok, tudjátok a Falurossza.

Jól telnek a napjaim, sok kaját kapok, sőt a rátaláltam az óriások kajájára, és rendszeresen azt is megdézsmálom. Az Isten Lába nem nagyon örül neki, mindig azt mondja, hogy az nem nekem való.

Az igaz, hogy kapok finom ropogóst is meg nedves, szaftosat is, de sokkal jobban esik az amit nekem sikerül megszerezni. És különben is , honnan tudja, hogy nekem mi való és mi nem. Ami finom, az mind nekem való:-))

Sokat szaladgálok, játszom, próbálkozom az óriásokat hívni játszani, de nem mindenki áll szóba velem. Legutálatosabb a Viktória, ő még meg is szokott fújni, meg csap felém. De én gyorsabb vagyok nála, és elszaladok.:-) A Grísenka szokott velem fogócskázni, de neki sem nagyon merek megállni, vagy ha mégis utol ér, akkor mindjárt hanyatt vágom magam, hogy lássa, hogy én nem akarom bántani, és remélem, hogy meg is érti, és ő sem akar bántani.

Már két napja csak akkor zár ketrecbe az Isten Lába, ha sötét lesz. Világosban már nem, még akkor sem, ha elmegy valahová.

Szóval már kezdtem magam nagyon jól érezni, egészen ma reggelig, addig a míg az Isten Lába haza nem jött azzal nagy kerekűvel amivel engem is majdnem elgázolt, aztán meg idehozott.

Képzeljétek el, megint bezárt abba dobozba amiben aludni is szoktam, és már vitt is. Nem mentünk soká, és nagyon hamar megint a Doki nevű kétlábúnál voltam. Hát, mit mondjak, legszívesebben elszaladtam volna, de nem engedték. A Doki megint megfogdosott, megnyomkodott, a fülemet is kifordította, és végül megint a számba nyomott abból a kenődő valamiből, amit a múltkor nem sokkal utána ki is hánytam. Aztán nagyon megdicsért, azt mondta szép vagyok, meg ügyes, és megkérdezte az Isten Lábát, hogy Frigyes gazdit keres-e?

Ettől nagyon megijedtem, mert nem tudom mit jelent az , hogy gazdit keresni, de valahogy rossz érzésem lett, mert a hangsúlyában volt valami furcsa.

Az Isten Lába azt válaszolta, hogy még nem tudja.

Ez után eljöttünk, és megint itt találtam magam, az óriások házában.

Azt hittem, hogy végre lesz egy kis nyugalmam, hát nem!

Azt történt ugyanis, hogy az Isten Lába azt találta ki, hogy takarítani kell. E közben olyanokat mondott hogy porszívó, meg szőnyegek, meg felmosás. Azt sem tudom hogy mik ezek. Azt mondta, hogy nem fog porszívózni, csak szőnyeg seprűzni, meg szőnyeget pucolni. És mindezt azért, hogy engem ne nagyon ijesztgessen. Bánom én, azt csinál amit akar, csak nekem hagyjon már békét.

Aztán kiderült, hogy nem is rossz játék, mert jókat lehetett szaladgálni a szőnyeg seprű meg a felmosó után. Elég soká tartott, mert mindent elszedett a helyéről, meg mindent bevizezett, és a végére nagyon elfáradtam. Mikor végre visszaadta azt jó kis kosarat, rögtön elhelyezkedtem benne aludni.

Azt álmodtam, hogy valami történt, mert egyszer csak az Isten Lábát, úgy hívtam mint az óriások hívják. Azt mondtam neki, hogy Gazdim. Egész jó érzés volt, csak azt nem tudom, hogy ő mit szól hozzá!?