2012. szeptember 9., vasárnap

Egy éve történt.

Igen, napra pontosan egy éve történt. A reggeli bringázásom közben az út egy bokros szakaszán teljesen váratlanul egy vörös kölyök macska ugrott elém. Megállni is alig tudtam, mert azon a szűk szakaszon nem számítottam semmi olyanra ami miatt meg kellene állni.Még csak nem is ijedt meg, inkább érdeklődőn nézett, majd folytatta igen fontos teendőjét, ami nem volt más, mint vadászás a darazsakra. Letettem a bringát és közelebb mentem, mert sem a hely sem körülmények nem voltak alkalmasak egy ilyen pici kölyök macska játszadozására. Egyik oldalon a hatos út, a másikon egy üzemi terület szerviz útja, középen egy igen keskeny bringaút, amin elég gyakran motorok is járnak. A kis macska meg sem ijedt, játszott tovább. Elővettem a fotómasinát, csináltam néhány felvételt, sőt még egy rövidke kis videót is, majd úgy döntöttem, hogy nem maradhat ott, mert számára nagyon veszélyes hely. Felvettem, minden gond nélkül meg tudtam fogni, és elsőre úgy gondoltam, hogy legalább arrébb viszem. Ahogy mentem vele,néhány lépést, láttam, hogy nagyon pici, kb. hat hetes kölyök, de lehet, hogy még fiatalabb. A szeptemberi éjszakák már elég hűvösek, úgy, hogy ha nem tapossa el valami jármű, akkor a hideg éjszakák, meg az éhezés nagyon gyorsan végeznek vele! Szinte gépiesen cselekedtem, elővettem a bringatáskából egy pamut szatyorfélét, és szépen beletettem, majd a nyakamba akasztva, betettem a dzsekim alá és a bringával elindultam hazafelé. A melegben két perc múlva már dorombolt. Nagyon meglepett vele, mert élénk tiltakozásra számítottam a sötétbe zártsága miatt. Így jöttünk hazáig. Útba ejtettem a közeli állatorvost, de még nem rendelt, ezért hazajöttünk. Megetettem, megitattam, majd közöltem vele, hogy ezentúl Frigyes lesz a neved, egy kicsit pihent a ketrecben, majd átmentünk a dokihoz. Első látásra egészségesnek bizonyult, mindössze a bolháktól a kullancsoktól, és a bélférgektől kellett megszabadítani. Megkapta a megfelelő kezelést, amit úgy csinált végig mintha mindig ezt csinálta volna. Mikor eljött az ideje, beoltattam, majd megejtettük az ivartalanítást. Nagyon hamar elfogadták a többiek, egyetlen atrocitás sem érte, igaz, hogy nagyon hamar közölte a többiekkel, hogy ő márpedig itthon van, és teljes jogú tagja a csapatnak! Ez alatt az év alatt nagyon megszerettette magát, és nagyon nem bántam meg, hogy befogadtam.
Amikor találkoztunk.
És ma amikor már minden érdekli, és mindenhol ott van,:-) Azt hiszem nélküle szegényebb lennék! Én nyertem vele, egy nagyon aranyos macskát, aki meg oda kirakta az nem tudja, hogy mit vesztett a tettével!

3 megjegyzés:

Benjamin a Vörösmacska írta...

Köszönöm a bejegyzésed, és azt is hogy olvasod a blogom.

Vaci írta...

Nagyon örülök, hogy rátaláltál Frigyesre, nagyon szüksége volt rád ! Ez az eltelt egy év meg bebizonyította, hogy neked is legalább annyira rád. Sok, boldog, együtt töltött évet kívánok nektek !!

Benjamin a Vörösmacska írta...

Köszönöm Vaci! Én is így gondolom:-)