Félek, hogy nekem is részem van Salamon betegségében!

Állandóan őröl az agyam, hogy mi okozhatta Salamonnál a meglévő tüneteket. Hogy mi történt, mi változott ami miatt egyre kevesebbet evett, és végül teljesen elhagyta az evést?
Nem hagy békén az az emlék, hogy ő másfél éves korában volt már szinte ugyanilyen beteg, ugyan ezekkel a tünetekkel. Nem régen találtam az akkori kezelő lapját és azon is apátia, és teljes anorexia az állapot leírás.
Az akkori dokinkkal arról beszéltünk, hogy ha nem lakásban élő macska lenne, és tudnánk, hogy még véletlenül sem juthat ki a szabadba, akkor azt mondanánk, hogy mintha mérgezés lenne.
Akkor a folyadékpótlás, és a vitamin koktél volt a fő gyógymód. Akkor is úgy nézett ki, hogy a szervezete kis segítséggel, lassan helyreállítja saját magát.  És most is nagyon hasonlót látok.
Akkor rájöttem, hogy az egyik száraz tápnak nem a szokásos az szaga, mintha egy kicsit avas beütése lenne. A csomagoláson a szavatossági idő még messze nem járt le, de a táp mégsem volt az igazi! Sőt mondhatnám, hogy nem volt jó! Az érdekes a dologban az volt, hogy akkor sem csak egy macskám volt, és mindegyik ugyanazt a tápot ette, és egy sem volt semmi baj. Egyedül a Salamon lett beteg. Ez lehet egyéni érzékenység következménye, főleg akkor amikor tudom, hogy az apja marhafehérje allergiás volt. Vagyis volt valami ami eltért a szokásos tulajdonságtól!
Ezeken gondolkodva jöttem rá, hogy az öntetőt majdnem minden esetben már akkor feltöltöm amikor még valamennyi van benne. Tényleg nem sok, de még nem teljesen üres. Ezt teszem abból a meggondolásból, hogy ha valamiért nem tudnám feltölteni akkor amikor teljesen kifogy, ne kelljen nekik éhezni addig amíg jön a segítség. Lévén egyedül élek bármi előfordulhat akkor is ha itthon vagyok, és akkor is mikor valami dolgom után elmegyek itthonról!
 Leveszem a tetejét, kimosom ott ahonnan esznek belőle, és feltöltöm a tartájt az új táppal. Az a néhány szem egyáltalán nem biztos, hogy elsőnek fogy el mikor elkezdik enni a feltöltés után. Sőt akár arra is van esély, hogy időtlen időkig töltögetem egyik feltöltésből a másikba. Ha Salamon szervezete különösen érzékeny a megváltozott tápra akkor akár ez okozhatta a bajt! Ráadásul akkor másfél éves volt, most meg egy tizenhárom éves macska, akinek lehet, hogy a szervezete már nem egészen úgy működik, mint kölyök korában!
Minden esetre, ez ijesztő, és intő példa a jövőre nézve!!

Újabb várakozás.

Ma reggel a megbeszélés szerint kilenc órára mentünk a dokihoz. Már itthon úgy láttam, hogy Salamonka sokkal jobban van. Élénkebb volt, és amikor megkínáltam néhány szem jutifalattal, elfogadta, és egy pár szemet meg is evett. Mielőtt elindultunk csak egyszer pisilt, és normális mennyiséget. Ami feltűnt, hogy  már nem égészen színtelen és szagtalan a vizelete.
Tegnap este elég sokat gondolkodtam a tünetekről, a folyamatról, és a véreredményről. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem olyan biztos a diagnózis, hogy cukor beteg a macska. Lehet, hogy ez a magas cukor a hosszú éhezés után kialakult tünet, illetve következmény. De vajon akkor mi lehet az alap baj?

Reggel a dokinál ezzel kezdtem, de nem tudtam elmondani amit akartam, mert ős is ugyanezzel kezdte, és a következtetése ugyan ez volt!   Abba maradtunk, hogy halasztjuk az inzulint, mert ha sikerül egy kicsit feljavítani, eljutni vele odáig, hogy egyen akkor lehet , hogy szép lassan helyre áll a cukor szintje.

Megint alaposan megvizsgálta, hőt mért , mert azt is jobbnak éreztük, és az normális 39.5 volt. A hasát teljesen átnéztük UHval. Itt arra volt kíváncsi, hogy esetleg nincs-e valahol daganat. Ezt azért akarta kizárni, mert ha elkezdi vitaminozni és ha van valami daganat akár csak kezdemény akkor annak növekedését is gyorsítja. Ez pedig nem lenne kívánatos. Semmi elváltozást nem láttunk. Vese, máj rendben, az epe és vezetéke szintén, dugulásra utaló árnyék sem volt sehol.

Ez után még egyszer átbeszéltük a vérleletet, majd kért a labortól a már ott levő vérmintából még egy fajta elemzést, és úgy döntöttünk, hogy kapjon egy infuziót. Vitaminokat és fájdalomcsillapítót, mert a fogainál látható baj ami oka lehet az evés elutasításának. Abba maradtunk, hogy ha a hétvégén valami komolyabb baj lenne akkor telefonáljak, és keresünk megoldást.

Ez után már itthon megint adtam neki a teából, aminek az alkalmazásáról tájékoztattam a dokit, és megint kapott néhány szem juti falatot.

 Amikor készítettem a reggelijüket a konyhában ülve várta, hogy mit kap.

 Az egész napi élénkebb viselkedés után a vacsorából, már a többiekkel együtt evett. Sőt a száraz tápból ropogtatott.

 Napközben egy jót fésülködtünk, majd játszott a fésűvel.

Salamonka.

Salamonka, teljes nevén Gyékényesi Salamon, barna makréla cirmos szibériai macska. Apja Zsebetigris Petruska, barna makréla cirmos szib.macska,  Anyja Fenyveshegyi Agáta kékezüst makréla cirmos szib. macska. Született 2000 júliusában. Tudatosan kiválasztott szülök tenyésztése utódaként.

Mint ahogy az tenyésztésben lenni szokott a szaporulat új gazdához/tulajdonoshoz  került. Egy hét alatt kiderült, hogy tévedés volt a gazdaválasztás, és ezért visszakértem a macskát. Utána egyetlen érdeklődőnek sem tudtam megmutatni, mert az idegenben eltöltött egy hét olyan nyomokat hagyott benne, hogy ha megszólalt akárcsak a telefon, pláne ha az ajtócsengő, azonnal elbújt. Valóságos rettegés vett erőt rajta, és gyorsan úgy döntöttem, hogy nem is erőltetem, marad az én macskám.
Az évek során egy nagyon szép és kedves macskává cseperedett.

Néhány év múlva abbahagytam a tenyésztést és az akkor tulajdonomban levő macskákat ivartalaníttattam.
Így éldegéltünk szépen csendesen. Az okozott gondot, és nekem bánatot amikor egy egy közülük elérte élete végét és éltávozott az örök vadászmezőkre. Mindegyiket valamilyen öregkori gyógyíthatatlan betegség vitte el. A végső szenvedés nem engedtem nekik, de ezt a döntésem minden esetben nagyon nehezen, és szinte megbocsájthatatlan önváddal hoztam meg, mert az eszemmel tudtam, hogy meg kell tenni, de mégis mindig nagyon nehéz volt.

A mai maradék állomány egyik tagja Salamonka is.  Nem tudom, a pontos időt behatárolni, mert először nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, egyszer csak azt vettem észre, hogy túl sok víz fogy a táljukból, naponta többször kell friss vizet tenni bele. Ugyanakkor Túl vizelet van az almokban. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy ez azért nem igazán természetes, itt valami baj van, de kivel. Így érkeztünk el karácsonyhoz, amikor is Salamonka kezdett furcsán viselkedni. Nem szívesen ugrott fel olyan helyekre ami eddig nem volt neki gond, sokat fekszik a padlón. Elkezdtem őt figyelni, és rájöttem, hogy ő issza azt rengeteg vizet, majd az is kiderült, hogy pisil nagyon sokat. De ekkor már az ünnep miatt nem volt orvosi rendelés, és így azonnal, ami ha visszagondolok a dolgokra, a betegség szempontjából, nem is volt azonnal. Végül feladata az evést, és mire először eljutottunk az orvoshoz már napok óta nem volt hajlandó egy falatot sem enni. Sőt elkezdett hányni, még a vizet is kihányta. Az az igazság, hogy én cukorbetegségre gondoltam.
Majd az ünnep után eljutottunk az orvoshoz, aki az első véleménye az volt, hogy vese, még pedig igen súlyos állapot. Vérvétel labor. Az első eredmény erre ráerősített, de azért valami a dokinak is hiányzott, és néhány nap múlva újabb vérvétel, és teljes, mindenre kiterjedő vérvizsgálat.

Na ennek az eredményét tudtam meg ma, és kiderült, hogy bizony cukorbetegség.

Ami azt illeti ez sem igazán jó, de mégis jobb mintha vese probléma lenn, mert ha macerásan is de kezelhető. Ami a macerát illeti az az, hogy Salamonon kívül még van öt macskám és ők megszokták, hogy állandóan előttük van a táp, és akkor esznek amikor éhesek.És ők sem fiatalok már így nem lesz könnyű átszoktatni őket egy más rendszerre, Még nem igazán tudom, hogy mi lesz az, de a Salamon érdekében meg kell oldani!

És mag is fogom oldani!

 Salamonka ma:

 Salamonka 2008-ban.

Várakozó álláspont.

Tegnap este sikerült a vérvétel. Eredmény ma este hat óra tájban, akkor megint megyünk. Minden ettől függ, még UH-val is megnézzük a veséit.

Mióta ilyen gyengén van, elfoglalta a hálószobát. A heverőre tettem neki egy fürdőlepedőt, és azt jó meleg helyet teljesen birtokba vette. Időnként kijön pisilni, és inni, majd nagyon komótosan oda visszamegy. Nincs bezárva az ajtó és a többiek mégsem abajgatják, csak néha benéznek, és már jönnek el az ajtótól, így nyugodtan pihenhet.

Kora reggel mikor felébredtem és körülnéztem, megnéztem a biliket és abban amit ő szokott használni, nem találtam semmit. Egyszerűen nem értettem a dolgot, mert voltak reggelek amikor nem csak a bilik, de a WC köve is úszott. Ehhez képest most semmi. Már azt hittem, hogy alakul a dolog, amikor elkezdtem rendbe tenni a nappalit, és valami olyasmire bukkantam amit nem tudok hova tenni. Van egy fotelágy ami egyszerűen fotelként üzemel, alvásra szokták a macskák használni, minden nap egy plüsskefével összeszedem a rátapadt szőrt. Na ekkor ért a meglepetés, nedves volt, valamelyik lepisilte. Igazából nem tudom melyik, mert a megváltozott helyzet miatt akármelyik reagálhatott így. De azért a mennyiségből, és abból, hogy tíz óráig sem pisilni a Salika, úgy gondolom, hogy ő volt. Nem örülök neki, de ha csak ez lesz a legnagyobb baj akkor azt mondom, hogy nem történt semmi!

Ma már többször bementem hozzá, kicsit megfésültem, adtam neki fecsiből teát, és ahányszor megyek mindig dorombol, és valahogy mintha békésebb lenne a nézése. A hője is mintha jobb lenne, csak az a baj, hogy azt nem látom , hogy enni akarna.

Várunk, a remény hal meg utoljára!   

Már megint vesztésre állok!

Az esély szinte nullára csökkent! Salamon állapota annyit romlott a korábbi kezelés óta, hogy a doki még egy vérvizsgálatra vért akart venni, és szinte nincs vére. Még csak nem is csepegett! Fel kellett tölteni infúzióval, hogy legalább az esély legyen meg arra, hogy délután újra vért tudjon venni. Ugyanis az a baj aminek még a gondolatától is menekültem!
VESE!!!!.
 Leállt, vagy szinte a nullára csökkent annak a hormonnak a termelése ami elősegíti, irányítja a vörösvértest képzés! Ezért csökkent a testhőmérséklete, ezért nincs vér az ereiben, és teljesen ki van száradva!

Délután újra megyünk, és megpróbálunk vért venni. Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy minden jó szándék, és gondosság után sem lesz többé a macska MACSKA!
Tudom, hogy a biológiában nincs ezer százalékos bizonyosság, de amit látni lehet azt látni akarom! Nem akarok hibás döntést hozni.

Az apró örömök kezdenek szerte foszlani!

A szívem szakad meg, mert amikor a Petya beteg volt ő is mindig az én ágyamra jött. Most a Salamon is az ágyamat  választotta a sok neki készített, és már ki is próbált puha, meleg sőt mi több,védett fekhely közül.

 Petyusom 2008-ban. Már betegen. Ő Salamon apja.

Ő Salamon ma, szintén betegen, és szintén az én ágyamon.

Vannak apró örömök.

Úgy látszik az ünnepekkel kapcsolatos dolgok eléggé kifárasztottak, mert ma reggel a szokásosnál tovább aludtam.

Az ébredés, vagy ébresztés elég durva volt, mert az egyik macska jellegzetes hányás előtti ordítására ébredtem. Persze azonnal ugrottam, mert ha hányásról van szó mindig tudni akarom, hogy ki követi el, és miért, és mit hány. Lévén félhosszú szőrű macskák, előfordul hogy szőrcsomó gyűlik össze a gyomrukban és azt ki kell nekik hányni.Ezért van előttük állandóan fű amit rágcsálhatnak, mert annak a kesernyés leve segíti az idegen dolgok ürítését.

Na szóval. Kirohantam a hang irányába. Nem kellett messzire menni, mert a konyha közepén találtam Salamont aki éppen öklendezett, és ürített egy kevés tiszta nyálkát. Se szőr, se ennivaló se egyéb nem odavaló nem volt benne.
Az összes kajás tál üres volt, és ebből tudtam, hogy éhes, üres a gyomra.
Ennél szebb zenére nem is ébredhettem volna. Ezek szerint azt az ételt amit tegnap megevett feldolgozta a gyomra, mert most csak gyomorsav, víz  és némi nyálka van a gyomrába!
A következő lépés, hogy széklete van, vagy volt-e? Mentem ahhoz az almoshoz ahol ő szokta az ilyen dolgait rendezni, és mit látok? Egy rendesen formált, kissé száraz állagú végterméket. Hurrá az első lépésen túl vagyunk, és nem is rossz az eredmény:-)

Akkor a gazdi dolga a következő: nagyon gyorsan takarít, macskatányért mos, és enni ad a macskának!

Ja! De nem csak Salamonnak, hanem mindegyiknek, mert minden tál üres.

Önetető feltöltés, és mit látok Salamonka eszik, a többi várja, hogy befejezze, mert ők is éhesek.

Mikor bejezte, kinyitottam egy GG-t, és megkínáltam vele. A remény még nagyobb lett, mert elfogadta, mit elfogadta, addig ki sem vette a fejét a tálból amíg volt benne valami:-)

Tényleg vannak "apró" örömök:-))