2011. május 26., csütörtök

A kapu előtt.

Elérkeztünk a kapu elé. Embereknél ilyenkor azt mondják, hogy türelemmel viselt hosszú súlyos betegség után eltávozott.
Igen, Ő is türelemmel viselt hosszú betegség után eltávozott!
Már egy ideje tudom, nincs mentség, a betegség hamar elviszi, ezért ajándék minden nap amíg még velem van. Valamiért nem volt erőm ezeket a napokat megrövidíteni. Mindig arra gondoltam, hogy az ember a hozzátartozóit ápolja ha beteg lesz, és nem megszabadulni igyekszik tőle. De most eljött az idő az elválásra, és mire ezt a bejegyzést befejezem, addigra már biztosan átkel a kapun, és a macska menyországban, a szivárványon túl, az örök vadászmezőkön megtalálja a korábban átköltözött családtagjait. Elég sokan vannak már, hosszadalmas lenne a felsorolás.
Ez alatt az egy hónap alatt amíg ápolásra szorult voltak jobb, és rosszabb napjai. A jobb napokon szinte a régi volt, a ragaszkodását mindig éreztette. A gyengébb napokon türelmes volt, mint egy beteg öregember. Kérte, hogy foglalkozzam vele, simogassam, szeretgessem. Még tegnap este is elvette ami az övé volt, odajött elém, és dorombolva kérte a szeretgetést. A többiek is jöttek, mosdagatták, törleszkedtek hozzá. Ő viszonozta, de a fizikai gyengesége miatt egy-egy vehemensebb szeretet roham ledöntötte a lábáról. Ettől függetlenül harsányan dorombolt, és ő is próbálta mosdatgatni a többieket. Nagyon megható volt a jelenet, és már sokadjára elsirattam a macskámat. Életem 16 évében volt velem. Kiállításokon, csak úgy mint a többiek, ős sok szép eredményt ért el. De a fő érdeme nem ez volt, hanem a ragaszkodó szeretete amit mindig lehetett érezni. Ezért a lelkemben megint nyílik egy kis titkos fiók, ahova ő költözik, és amíg én élek addig ott is lesz. Isten veled Ka-Ka Nu-Ku! Soha nem felejtelek el!

1 megjegyzés:

raccoons írta...

Annyira,de annyira sajnálom:-((****
Fogadd őszinte részvétemet!
Ka-ka Nu-ku nyugodj békében!