Feljött az ölembe, majd nem volt számára kényelmes, és felment a régi helyére a kezem mellé!
Egy ideig csak ücsörgött, majd igen-igen gondos forgolódás után elhelyezkedett aludni.
Szinte egész délelőtt a ketrec tetején tartózkodott, gyakran evett! 
A legutóbbi rosszullét után sokkal gyorsabban állt talpra a Ka-Ka Nu-Ku.
Egy nap volt, hogy nem akart enni, de már a következő nap egész jól evett. A ketrecből, és a kuckójából még nem jött ki, de ami ennivalót odatettem neki azt, apránként ugyan, de mindet megette. Inni rengeteget ivott, és így vizelete is rengeteg volt.
Másnapra sokkal jobban lett, már kijött, és kérte az ennivalót. Teljesen váratlanul felment a ketrec tetejére, mert a rosszulléte előtt ott adtam neki enni.
Azt vettem észre, hogy ha csak leteszem eléje a tányért akkor elég nehezen szedi ki az ételt, ezért kitaláltam egy magasítót a tányérok alá. Nagyon egyszerű, egy műanyag tál, szájával lefelé fordítva, még jó is mert a maradék ételt tányérkában aláteszem, és a többiek nem tudják ellopni. Nem sokáig van ott, mert a Ka-Ka Nu-Ku elég gyakran kér enni, és nem ér rá megromlani.
Mára már annyira jól van, ( csak el ne kiabáljam!) hogy szinte egész elől van, sőt most ahogy írok, idejött és feljött az ölembe. Persze az is igaz, hogy ma sokkal hűvösebb van, és valószínű, hogy fázik.
Az előbb nagyon jót nevettem neki, mert enni akart, és elkezdte kapirgálni a tálakat, amivel a kaja le van takarva:-)))
Erre szoktam mondani, hogy nem hülye ez hanem macska! Még nagyobb az érdem, mert mindezt egy lábadozó macska teszi!
Többször fontolgattam, hogy mit lépjek, hogyan tovább, és valami azt súgta, hogy még ne, várjak!
Már másodszor kell megállapítanom, hogy jól tettem, hogy nem tettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése